NEHAZUGGY

Meggyőződése, hogy az érveket nélkülöző minősítgetés zsinórban negyedszer is elég lesz a hatalom megkaparintásához

Jó reggelt, boldog pünkösdi hosszú hétvégét kívánok mindenkinek! Beleértve Mészárost és a NER egyéb krémjét, akiknek a becsületes munkától megkérgesedett kezében van a hazai vendéglátóipari egységek és szállodaláncok tetemes része. Nekik valószínűleg külön is boldog lesz ez a néhány nap. Mindeközben.

A jól ismert népnemzeti szemfényvesztés forgatókönyve szerint Gulyás Gergely csütörtökön bejelentette, hogy pénteken a főnöke bejelenti, mihez tartsa magát a nép az ötmilliomodik COVID-19 elleni védőoltás beadásának másnapján. Ebből az lett, hogy a főnöke foszlányosan belengetett ezt-azt, amire futotta a propaganda félórába kötelezően belepréselni hivatott egyéb szájhabzások mellett, amitől sokan megnyugvás helyett újabb kétségek közé estek (a zeneipar képviselői például kétségbeesetten találgatni kezdték, hogy valójában mi a fenét is jelentett be Orbán, és abból mi következik rájuk nézve), ezért. Aki pontosan akarja tudni, hogy mi a teendője Orbán Viktor kegyelméből, annak a kormányzati koronavírus-tájékoztató propagandaoldalt kéretik tanulmányozni ahol tegnap 18:30-kor méltóztattak megjelentetni részletesen az új szabályokat. Amely szabályok valóban az ötmilliomodik védőoltás beadásának másnapján lépnek hatályba. Kivéve a gyűlésekre, vagyis például a kormányellenes tüntetésekre vonatkozó korlátozásokat, amelyek egyedüliként nem az általános főszabály szerint, azaz várhatóan jövő héttől, hanem csak június 14. után szűnnek meg.

Nem hiszem, hogy különösebb értelmezésre szorul ez a leplezetlen, mindenkit hülyének néző trollkodás, de azért értelmezzük mégis. A törzsfőnök tehát hajnali rendes szózatában előrebocsátotta, hogy szabadtéri rendezvényt legfeljebb 500 fő részvételével, korlátozások nélkül is lehet majd tartani. Ide tartoznak a gyűlések, lehet ismét tüntetni – mondá az Úr, aki rajta tartja a becsületes munkától megkérdesedett kezét a magyar valóság ütőerén -, „biztosan jönnek is majd hozzám, ennek is eljött a lehetősége”. Érezzük magunkat megtisztelve. Már önmagában az is világ röheje, logikát, értelmet nyomokban sem tartalmazó vadmarhaság, hogy míg futballmeccsen akár 50 ezer ember is jelen lehet, tüntetésen maximum 500. Ha Orbán Viktor kegyelméből már jövő héten el lehet dobni a maszkot, ha bizonyos esetekben még a távolságot sem kell tartani, mi indokolja, hogy az egyébként is korlátozott gyülekezéshez való jogon még június 14-ig tapossanak? Eltekintve a Selmeczi-féle klasszikus magyarázattól, mi a magyarázat erre a leplezetlen vetemedésre?

Sajnos ez nem fért bele a nyilvánosság tisztességes tájékoztatásába, erre nem érnek rá, az utcai harcos pláne nem ér rá, mimagyarok felnőttként kezelése helyett sokkal fontosabb közfeladatok ellátásán fáradozik. Például futószalagon gyártja a hisztérikus, az illiberális bizonyítványát ilyen-olyan irányból kimagyarázó szamizdatokat, pórázon rángatja az országos tisztifőorvost, hogy uniós közpénzmilliárdokra vonatkozó kérdéseket titkoljon el a nyilvánosság elől, dübörögteti a baloldal oltásellenességéről hazudó telefonos zaklató kampányt, amellyel állítólag oltásra buzdít pártja és kormánya, és úgy általában is, bár nem feladata neki, és minden alkalommal előrebocsátja, hogy ő tényleg nem akar azzal foglalkozni, hogy az ellenzéket elemezgesse, minősítgesse valahogy mégis mindig úgy alakul, hogy nem tud ellenállni a kísértésnek. Ezért a vájt fülek számára többé vagy éppen kevésbé zavaró krákogásain, köhögésein, torokreszelésein és egyéb általa kiadott artikulálatlan hangokon keresztül mindig bebizonyítja, hogy milyen mélységesen megveti azokat, akik hosszú idő után képesnek tűnnek megszorongatni hatalomba belekényelmesedett őfelségét.

Egyetlen példán keresztül szemléltetném, mire gondolok, konkrétan a tegnap reggeli dörgedelem egy passzusával, amiben nem csak a válasz az érdekes, hanem a kérdésnek nem nevezhető kérdés. 2021-ben így hangzik egy, a miniszterelnökhöz intézett kérdés a mindenki pénzéből fenntartott, a miniszterelnök hivatalosan pártként futó gazdasági és politikai érdekcsoportja által kisajátított úgynevezett közmédiában:

A költségvetés vitája ma zárul a parlamentben. Persze, tudom én, hogy olyan nem szokott lenni, hogy az ellenzéknek bármi is tetszik a kormány költségvetési tervezetéből, de azért olyan megjegyzéseket tesznek időnként, hogy ki kéne dobni a kukába. Ez azért meglepő, mert az elmúlt tizenegy évben egészen jól működött a gazdaságpolitika, és úgy láttuk, hogy a költségvetésekkel sem volt baj.

A válasz pedig pontosan azonos színvonalú:

Hát a költségvetésnek van egy szerkezete, egy belső tartalma, ez egy szakmai kérdés. És van róla egy politikai vita, ez a költségvetés vitája a parlamentben. És miután választás lesz a következő évben, az ellenzék már a választásra készülve fejti ki az álláspontját a mostani költségvetési vitában. Van egy szerepmegosztás, nem dolgom, hogy értelmezzem, hogy ők mit csinálnak, de a vak is látja, hogy miről van itt szó. Van egy főszereplő, ez Gyurcsány Ferenc, ő mindig megmondja, hogy mi a pálya. Van egy mellékszereplő, ő a főpolgármester úr. Van egy feleség, aki szintén az európai dimenzióban értelmezi a költségvetést. És van egy bohóc, akinek fogalma sincs szakmai kérdésekről, de ügyesen vet bukfencet, meg jól csinálja a cigánykereket, és akkor ő meg azt mondja, hogy dobjuk ki. Hát így van ez fölépítve, és ez zajlik éjjel-nappal. Nem kell komolyan venni a bohócokat sose, a provokációknak nem kell felülni, azt pedig jó lélekkel és könnyen kell fogadnunk, hogy hát végül is az ellenzék hatalomra akar kerülni, és ezért mindent, ami az útjába kerül és a kormányhoz kötődik, azt rossznak minősíti. Ilyen az élet.

Aha. Vagyis nem dolga, hogy értelmezze, amit az ellenzék csinál, de azért értelmezi. A leplezetlen megvetés az ellenzék iránt nem új, de attól nem normális és nem is lehet megszokni. Miközben őfényessége érezhetően meg van sértődve, hogy politikai pártok hatalomra akarnak kerülni annak ellenére, hogy ő az elmúlt tizenegy évben elhozta a földi paradicsomot Mária országába, még arra sem veszi a fáradságot két bohócozás közepette, hogy legalább utánanézzen, kit mivel vádol. Azt állítja, hogy a semmihez nem értő bohócot (ha jól értem, Jakab Péter) és az ő provokációit nem kell komolyan venni, így azt sem, ha azt mondja: ki kell kukázni a költségvetést. Kár, hogy a költségvetés kukába dobásáról nem a lebohócozott Jakab Péter, hanem a lefeleségezett Dobrev Klára értekezett két napja. Nem Orbánt minősítgette, nem személyeskedett, nem a Fidesz kurva anyját szidta, nem a saját lábszagú poénjain röhögcsélt krákogva, nem érvek nélkül emlegette a kukát, hanem nagyon konkrét, számokkal alátámasztott szakmai kifogásokat emelt a költségvetéssel kapcsolatban. Ehhez képest Orbán Viktortól semmit nem tudtunk meg arról, hogy ez a költségvetés miért minden idők legfaszább büdzséje, és gazdasági válság idején, az ország állítólagos újraindításának magasztos célja örvén miért adott magának egy újabb, sokezer milliárdos biankó csekket a kormány.

Meggyőződése, hogy az érveket nélkülöző, tapló minősítgetés jövő tavasszal, zsinórban negyedszer is elég lesz a hatalom székének megkaparintásához. Hiszen az általa erőszakkal, gátlástalanul lebutított, hülyegyerekként kezelt magyar társadalom bőven beéri azzal, hogy bohócnak nevez egy ellenzéki politikust, feleségként hivatkozik egy másik ellenzéki politikusra, és minden kritikára benyögi, hogy Gyurcsány. A kutya nem olvas választási programokat, költségvetési tervezeteket még kevésbé, úgyhogy bőven elég, ha a közmédiás mikrofonállvány színpadiasan értetlenkedve eldönti, hogy az ellenzéknek semmi nem jó, és máris jöhetnek a felcsúti trágya szintjére belőtt poénkodások arról, hogy itt bohócok akarnak beleszólni olyan komoly szakmai kérdésekbe, amelyekhez nem értenek.

Apropó bohóc: miközben a párttévében főműsoridőben megválasztott politikusokat és meg nem választott civileket mosónő lelkületű primitív emberekként emlegető, barmokról, büdös görényekről, betegekről és perverzekről elmélkedő, közpénzből élő propagandista ámokfutásában semmi kivetnivalót nem talál az Orbán pórázán rángatott Médiatanács, az Orbán által lebohócozott választott politikust egy ficsúrozásért közel 10 millióra büntet az országgyűlés elszabadult elnöke. Ma Magyarországon meg nem választott, ámde közpénzből eltartott Bencsikek és Bayerek következmények nélkül sértegethetnek politikai hatalommal nem rendelkező tisztességes polgárokat, a közrádió mikrofonállványa önkényesen eldöntheti, hogy az ellenzék báncsa a kormányt, és ez érthetetlen, a miniszterelnök csicskapártozhat, szemöldökcsipeszezhet, inasozhat, libernyákozhat, asszonyságozhat, boldogkarácsonyozhat kedvére, de a NER krémjét leficsúrozni több havi képviselői tiszteletdíjban mérhető felségsértés. El lehet gondolkodni azon, hova vezet, ha a szólás szabadsága egy elvetemült házelnök önkényes megítélése alá eshet, ha Kövér László-félék kiváltsága és nem a választópolgár joga eldönteni, hogy egy választott képviselő szavai mennyit érnek.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább