NEHAZUGGY

Nem akarhatunk, és nem is akarunk megtorlást, háborút, revansot, pusztítást

Vogronics András | 2021. Május 17, Hétfő | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Azt hiszem, Bálint kolléga vasárnap reggeli mondandójához nincs mit hozzáfűznöm, szerintem úgy kerek és pontos, ahogy leírta. Volt ugyan, aki szerint hülyeség, de az is teljesen rendben van. Mint a szóban forgó olvasó-kommentelő írta:

Mi a fasz ez a cikk? A Kolozsvári Szalonna hosszú évek óta érvel, uszít, hergel (joggal!!!) az orbáni dögvész ellen és most : „jóvátétel” (nem elégtétel?), „trónfosztás” (nem törvény előtti felelősségre vonás?) és a többi karácsonyi közhelyes szlogen! Ezekkel mind egyetértünk. De!! Arra a számtalan aljasságra, amit ez a szemét banda elkövetett ezek nem kielégítő válaszok!

A magam nevében fogok beszélni. Ugyanis miután örömömre én is tagja lehetek ennek a csapatnak, ezért valami módon nekem is szól a kritika. A többi kolléga vagy reagál erre, vagy nem, mindenestre fontos az észrevétel, és fontos reagálni rá. Az alapvetéssel egyet tudok érteni, az uszítással és hergeléssel azonban nem. Soha senki ellen nem uszítottam az olvasóimat, és nem is hergeltem, nem volt, és nem is lesz ilyen jellegű célom, legfeljebb az indulataimat vetítettem ki írott formában. Lehet, hogy sokan tudtak ezzel azonosulni, és helyettük is meg tudtam fogalmazni a véleményemmel a többek által osztott igazságot. Nem az abszolút igazságot, az én igazságomat. Szerencsés vagyok, mert megadatott az a képesség számomra, hogy ki tudom magamból írni azt, amit egyébként üvölteni, 12. éve reményt vesztve ordítani tudnék, amit sokszor sírva, de reménytelenül is reménykedve az embereknek át szeretnék adni. Nekem ez is megnyugvás, és az olvasók részéről pozitív visszajelzés, hogy nem vagyok egyedül. És ők sincsenek, mert rám, ránk mindig számíthatnak, ahogy eddig is.

Rengeteg ismerősöm vállalhatatlanak tart, mert elmondom a véleményemet. Sok embert veszítettem el emiatt. Aki olvasta a könyvemet, az az első oldalon talált egy ajánlást: Apámnak és Anyámnak. Jobb helyeken egy szerző azért írja oda a szülei vagy általában a szerettei nevét egy elkészült alkotás első lapjaira, mert a köszönetét fejezi ki ezzel a gesztussal. Én sajnos más okból tettem. Orbán rendszere annyira szétszedte a családomat, és az orbáni politika fölötti egyet nem értés okán a szüleimmel annyira megromlott a kapcsolatom, hogy anyámmal például 2 éve nem beszélek. Apámmal fagyos lett a viszonyunk. Mondanom sem kell, miért. Anyám például annyira az orbánista fanatizálás és agymosás áldozatává vált, hogy konkrétan szégyell engem.

Visszakanyarodva: azért írtam ezt a könyvet nekik is, és nem csak azoknak, akik úgy éreznek, mint én, hogy megértessem velük, hova vezet az, ha egy aljas, diktátorhajlamú ember uralkodik egy országon, ha szándékosan megoszt egy országot. Hogy hova vezet ez a torz és aljas kirekesztés, amit Orbán művel velünk. Ide. Amikor Karácsonyt hallgattam, könnybe lábadt a szemem. A kollegát is valószínűleg hasonló érzés kerítette hatalmába, amikor a cikkét írta. Kedves olvasók! Nem akarhatunk, és nem is akarunk mi megtorlást, háborút, revansot és pusztítást egy estleges rendszerváltás után, azt hiszem, ezt mindannyiunk nevében kijelenthetem. Pont ellenkezőleg. Békét, nyugalmat, megoldásokat, rendet, és mindent, amit Karácsony igen pontosan megfogalmazott. Szerintem sokunk helyett. Valami ilyesmire vágynék én is. Elég volt abból, amit Orbán művelt az általa tudatosan fanatizált, kihasznált emberekkel az oldalán. Elég volt, amit a hatalomtól megrészegülten elkövetett ellenünk, a mi nevünkben. Elég volt a megosztottságból és széthúzásból, az acsarkodásból és a gyűlölettől izzó, egymás torkának eső emberekből, akik mára leginkább névtelen trollokká lettek, mert félnek. Félnek a saját nevükben beszélni. Mert az támad, aki fél. És azt lehet hergelni, becsapni, aki elhiszi a pusztító propagandát, amit az 1% talál ki, gyárt le, és zúdít ránk, nap mint nap.

Orbán tudatosan építette ki ezt a rendszert, ami őt szolgálja és tartja hatalomban. A szemünk előtt történt mindaz, ami történt. Akik követtük politikai pályafutást, szerintem sejtettük, hogy ha ez az ember korlátlan hatalomhoz jut, akkor itt óriási pusztítást fog okozni. Igazunk lett. Orbán nem ebben a 12 évben lett azzá, amivé lett, ő alapvetően ilyen volt. Egy antiszociális, antidemokrata önkényúr. Egy frusztrált és rosszindulatú ember, aki az egyszerűbb utat választotta. Nacionalista, kirekesztő és uszító. Ez az ideológia eddig rengeteg ember életébe került a történelem során, és gyanítom, ezután is lesznek még bőven áldozatok. Az embereket manipulálni, vallással és zavaros faji elméletekkel hergelni, számomra bűn és megbocsáthatatlan dolog. Orbán kétségkívül minden vádpontban bűnös, és bűnhődnie kell majd. De ez nem azt jelenti, hogy az Andrássy úton lámpavasra húzunk mindenkit. Akkor semmiben nem különböznénk ezektől. Sőt. Relativizálnánk a tetteiket. Vissza kell találni egymáshoz. Mindenkinek.

A hatalom önmagában semmi. Nem érték és nem érdem. Igazolást csak akkor nyer, ha morális célja is van. Ha nem magánérdeket, hanem a közös ügyeinket szolgálja. Itt és most a hatalom célja nem lehet más, csakis az ország újraegyesítése. Az összetartó társadalom egyesítése. Jóvátétel. A jogállam helyreállítása.

Ha stílszerű akarnék lenni, akkor pont egy olyan együttes eltévedt vezetőjének dala jut eszembe, aki régen nem olyan volt, mint most. Lehetne ez a kezdet, lehetne minden más, és egyben új. Engem még az sem zavar, ha úgy gondolta, az ufók vitték el, az az ő baja. De jó lenne, ha a koncertjein nem Orbánt éltetné, hanem mint régen, mindenkihez szólnának ismét a dalai. Tudom, ezt pont nem ö szerezte, de a mai napig énekli. Valószínűleg egyszer így is gondolta.

Álmodtam egy világot magamnak,

Itt állok a kapui előtt.

Adj erőt, hogy be tudjak lépni,

Van hitem a magas falak előtt.

Gergely, mi ott leszünk mögötted. Én biztosan. És nagyon remélem, hogy minden úgy lesz, ahogyan elképzelted és felvázoltad.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!