NEHAZUGGY

Ha erre képes az elmúlt száz év legsikeresebb kormánya

Verőfénytől túlcsorduló máju selsejét kívánok Minden okunk megvan rá, hogy a munka ünnepén a munkát ünnepeljük, ugyanis nem kevés munka van abban, hogy mára oda jutottunk, ahol vagyunk. Akit még nem hagyott el a humorérzéke és a józan esze, az igazán büszke lehet magára. Egyáltalán nem kis teljesítmény ez abban a nagy NER-kísérletben, aminek az egyik legbotrányosabb epizódját éppen tegnap forgatták. Ami után az ember hajlamos lehet arra a következtetésre jutni, hogy az a legszebb ebben az országban, hogy bármikor el lehet innen menni. Lófaszt. Igen, vannak, akiknek ez könnyedén abszolválható feladat, és vannak, akiknek még az összkomfortos nyomorúságukat összecuccolni és megpattanni is  megugorhatatlan kihívást jelent. Olyan mélyen vegetálnak a teljes kiszolgáltatottságban és reménytelenségben, hogy nemhogy megpattanni, de egyik napról a másikra élni sem egyszerű számukra.

Nem hiszem, hogy a tegnapi Pfizer-kísérlettel összefüggésben van bármi, amit előttem ne írtak volna le, ne mondtak volna el sokan, sok helyen, mégis szólnom kell erről a kérdésről. Már csak azért is, mert azt sem hiszem, hogy az érintettek egységesen körberöhögték a fejüket ettől az egyáltalán nem előzmény nélküli, sokadik totális összeomlástól. Én még mindig ott vagyok lefagyva, hogy tényleg megtalálták a nyomorult operatív beszélő fejet, aki hajlandó volt a szájára venni a terheléses támadás szóösszetételt.

Azt mégiscsak kénytelen vagyok szóvátenni, hogy ha így néz ki, ha erre képes az elmúlt száz év legsikeresebb kormánya, ha a nemzetinek hazudott, ragacsos dohos szuverenitási szózatok mellett ennek a tömegkáosznak a megszervezésére futja olyankor, amikor nem kék plakátokon, hanem élesben vizsgázik a kormányzóképesség, és ha ezek után a fideszes lakájmédiának ráfér a billentyűzetére hatalmas sikerként, a minden rekordot megdöntő oltási tempó kontextusában hivatkozni arra a fél napos megalázásra, amit a nertársak a saját polgáraik ellen tegnap elkövettek, és ha az ezermilliárdos törvényesített lopások mellett is belefér mimagyaroknak, akkor itt már minden mindegy. Akkor ennél semmivel, de tényleg semmivel nem érdemel többet ez az ország.

Szögezzük le: ilyen kísérleti célzattal, a nagyember 4 milliós rögeszméjének valóra válását szolgáló, súlyos száz métereken kígyózó ezres tömegekben, ennyire kristálytisztán talán még nem volt mérhető a rezsim aljassága, alkalmatlansága és gonoszsága. Egy felelőtlen, tényszerű hazugságoktól – ha nagyvonalú akarok lenni, akkor is zsarolásos blöffnek kell neveznem – sem visszariadó, mindent a saját imázsépítésének és választási győzelmének alárendelő, minden szavával önmagát fényező miniszterelnök rádiós böffentése nyomán.

Aztán mosmár oda jutottunk, hogy több a vakcinánk és több az oltási képességünk, mint ahányan fel akarják venni az oltást. Már nem azt kell mondani valakinek, hogy jöjjön holnapután, mert ma nincs hely, hanem ha bemegy, ha regisztrált, akkor az adott időponton beoltható. Ilyen még nincs egyébként Nyugat-Európában, tehát ott még korosztályonként haladnak meg korlátozások vannak. Mi vagyunk az egyetlen olyan ország, amelyik eljutott már abba az állapotba, hogy ha egy állampolgár regisztrál és időpontot akar kapni, akkor megkapja, bemegy és beoltják. Függetlenül attól, hogy hány éves és milyen egészségügyi állapotban van. Ez nagy siker.

Ez például csak az egyik ordító hazugság, ami tegnap reggel, a döglött regisztrációs oldal fölött krákogva-hörögve, ráfért az önjelölt nemzetmentő pofájára, holott két perc alatt kideríthető, hogy – például még az elmaradottabb, lenézettebb országokban is – nem tegnap óta, hanem már hosszú hetek óta működik az az elektronikus rendszer, ahol az ember regisztrál, időpontot kap, odamegy és megkapja az oltását. Anélkül, hogy egy egész napon keresztül arra kelljen ráfeszülniük emberek ezreinek, hogy polgártársaik lábára taposva, a teendőiket a kezükből eldobálva egész nap hajkurászniuk kelljen a miniszterelnöki hazug zsarolás szerint csak aznap elérhető oltást. Igaz, a legtöbb uniós országban nincsenek komoly bizalmatlanság által övezett, rohadt drágán felvásárolt, parodisztikus miniszteri díszfogadtatásban részesített keleti vakcinák, más országokban nem a miniszterelnök parádézik egyszemélyes járványügyi bizottságként a rivaldafényben, nem a miniszterelnök facebookos, rádiós bejelentéseiből tudják meg az emberek az éppen aktuális miheztartást, és nem arról szól a járvány elleni védekezés, hogy egyetlen ember érdemi kormányzás helyett politikai bulvár reality-t forgat az élők és halottak nyakán taposva.

Ha ez a hatalmas siker, hogy amikor valaminek kivételesen működnie kellene – például egy tetves honlapnak -, akkor nem működik, ha az a sikeres kormányzás, hogy amikor nincs kihívás, nincs érdemi válság, nincs az alkalmasságot, szakmaiságot, bármihez értést próbára tevő pusztulat, akkor kommunikációs füstbombákkal és az uszítás puskaporos hordóival, az önkény és az elnyomás válogatott eszközarzenáljával, a néphülyítés, félrevezetés, nagyotmondás hátán az uralkodók hatalmon tudnak maradni, mert annyiszor döglik meg urnazárás után a elektronikus választási rendszer, ahány választást tartanak akkor oké. Minden más esetben gyalázat, hogy a kormány azt nem tudja megoldani az ezermilliárdos harácsolásai ellenére, hogy ha már a nyakukon rohadó kínai vakcinákkal nemigen sikerült tömegessé tenni az oltást azért, hogy lehessen ma meccsre menni, ezért a Pfizer nevű csodafegyvert kényszerültek sunyi módon bevetni (a félrevezető, a Pfizert és általában a nyugati oltásokat lejáratni kívánó putyinista táblázatuk ellenére a magyar emberek mégiscsak hódolattal viseltetnek a kisújszállási asszonyság hanyatló nyugati vakcinája iránt), akkor legalább ne gátolják a teljes egészségügyi intézményrendszer munkáját. Tegnap ugyanis azt is sikerült élesben összehozniuk az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (eeszt.gov.hu) regisztrációs oldal összeomlásával, hogy nem csak az oltásra jelentkezést lehetetlenítették el, de például az orvosok sem tudták elérni a betegek adatait, és receptet sem tudtak elektronikusan felírni.

Mégis azt javaslom magunknak, hogy távolodjunk el attól az értelmezési kerettől, hogy az örökös miniszterelnök futballmániája miatt történt az, ami tegnap történt. Még akkor is, ha van annak egy semennyire nem diszkrét diktatórikus lábszaga –  a hatalmas oltási siker ellenére őszig meghosszabbított rendkívüli veszélyhelyzet árnyékában, hogy ha focimeccseken nem terjed a vírus, akkor tüntetéseken miért terjed? És ha tüntetéseken terjed, akkor ki az az elvetemült gazember, aki képes előrántani a sufni aljából 100 ezer Pfizer vakcinát, pontosan tudva, hogy milyen tömegnyomort és káoszt generál vele? Pontosan tudjuk, hogy ki ez az ember, aki mindenre képes. És azt is tudjuk, hogy ami történik, a tegnapi gyászos ember- és oltáskísérletet is beleértve, két okból történik.

Egyrészt azért, mert a járvány elleni védekezést már nem a megmentett életek számában méri őtudatrepedése, hanem az átoltottsággal összefüggő nyitásban. Már rég nem beszél arról a lassan 30 ezer életről, amelyet ígérete ellenére nem mentett meg, most már a nyitás lett a védekezés sikerének kizárólagos mértékegysége. Más szavakkal az a pillanat, amikor ő, Orbán Viktor kegyelmes úr visszaadja minden mimagyarnak a saját életét. Tálcán, lózungokba csomagolva, nemzeti színű masnival átkötve, Brüsszel felé öklöt rázva. Ez a legmagasabb rendű cél.

Másrészt azért történik, ami történik, azért kell a korábbi hazugság ellenére – miszerint mi nem másokat akarunk legyőzni az átoltottságban, dehogy akarunk – lóhalálában kinyitni az országot, mert minden kormányzati támogatástól hangos propagandüvöltéssel szemben komplett iparágakat és társadalmi csoportokat hagytak az út szélén. (Hogy csak egy példát említsek: a teljes zeneipart kifelejtették a nyitásból.) Mert amint azt láttuk az elmúlt évben: egyetlen Mészáros Lőrincet sem hagynak az árokba zuhanni, ellenben a sokaknak nincs ingyenleves, nincs tervezhetőség, nincs azonnali segély, nincs adócsökkentés a talpraálláshoz. Ezt pedig úgy lehet kormányzatilag megúszni, ha minél előbb kinyit az ország, és akkor már biztosan nem lesz ok segíteni azokon, akiken eddig sem segítettek. Azért kell pandémia idején, még mindig kirívóan magas halálozási adatok mellett, a 4 milliós átoltottság ellenére még mindig nem kellő arányú társadalmi védettség ellenére, mindent egy lapra feltéve, a sorban 4. hullám berobbanását kockáztatva kinyitni az országot, mert így lehet milliárdokat spórolni a választási kampányra.

Mert a jövő évi választást minden ellenkező várakozás ellenére a populáció anyagi kilátásokkal összefüggő percepciói fogják eldönteni. Nem az, hogy mi mindent hazudott össze egy éven keresztül, hogy miként ütötte agyon egyik hazugságával a másikat, hogy hány embert üldözött el a legnehezebb pillanatokban az egészségügyből, hogy mire használta valójában a világjárványt, hogy egyáltalán miként íratta a NER-re a köz vagyonát. Nem. Kizárólag az fog számítani, hogy miként ítéli meg a saját anyagi helyzetét jövő tavasszal a drága választó, aki a propagandakormány patikamérlegen tenyésztett várakozásai szerint valószínűleg már nem fog emlékezni arra, hogyan csináltak belőle hülyét sokadszor, hogyan alázták meg és hogyan sodorták veszélybe 2021. április 30-án azért, hogy Orbán Viktor kitehesse a pipát a 4 millió oltás mellé.

Azt hiszem, majdnem mindent leírtam, amit akartam. Nem marad más hátra, mint áldozni a munka ünnepének oltárán. Nem kevés munka van abban, hogy itt tartunk, ahol vagyunk.

Címlap: Facebook/Hadházy Ákos

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább