Április 13,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


A farkát kergető kutya

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 756,892 forint, még hiányzik 2,243,108 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Hej, jaj. Jó pár hónapja úgy döntöttem, hogy nem írogatok én. Minek? Már jó ideje nem látom értelmét annak, hogy elmondjam a véleményem. A kormány politikájáról írni olyan, mint amikor a kutya a saját farkát kergeti. Ha el is kapja, csak önmagának okoz fájdalmat. Én úgy vagyok az írással, hogy nehéz úgy írni, hogy az ember ne tudja azt, hogy valakit megsért. Hiábavalóság volt minden szavam arról, hogy számomra miért okozott csalódást Gyurcsány Ferenc, az őt védő emberek egy fideszest is megszégyenítő mocskolódással reagáltak egyetlen Gyurcsány Ferenccel kapcsolatos mondatomra. Hirtelen meguntam, hogy mikor a régebbi írásaimra hivatkozom, akkor ebből más azt érti, hogy az „írói hírnevemre” hivatkozom. Nem, bakter. Arra hivatkozom, amit már leírtam. Egy kis kereséssel a Szalonnán mindent meg lehet találni, amit elmondtam. Engedtessék meg nekem, hogy kinézem az itteni olvasókból, hogy nem kell ugyan azt leírni százszor, hogy rögzüljön. Egyébként is, ha ilyesmire vágynék, elmennék kormánypropagandistának, mert ott a másolás/beillesztés a siker kulcsa. Mindegy is. Kezdjük meg a lélekbe gázolást.

Pár napja egy Szalonnás kommentben olvastam egy ilyen mondatot: „Valódi, mindenkinek fájó sérelem kell a kollektív ébredéshez. Ha ez a helyzet nem az, akkor mi?” A „helyzetet” itt ugye a kormány töketlenkedését, hazudozását, és az ezek miatt elhunyt több ezer (jelenleg húszezer) ember halálát jelenti. Egy másik kommentelő jól összefoglalta azt a kis beszélgetést: „Nyilvánvaló, hogy a népszerűség-vesztés volt a mérték minden általatok felvetett témában.” Ennek ellenére három napja gondolkodom, hogy mi kéne ahhoz, hogy megértsék az emberek, hogy össze kell fogni. Végül megkaptam a választ. A lehetetlenen gondolkodom, mert semmi sem változott. Íme egy másik komment részlete: „Mi a különbség aközött ha vásárolok egy pulóvert a butikban, vagy a vadászboltban veszek egy nadrágot egy vadászsíppal?” Ez pedig a válaszom: „Elolvastam a hozzászólásod és rá kellett ébredjek, hogy az elmúlt hónapokban erősen radikalizálódtam. Én a vadászboltban nem nadrágot vennék vadászsíppal, hanem puskát, néhány doboz lőszerrel.” Ekkor jött A hozzászólás. Attól, aki a fentebb a „kollektív ébredést” emlegette: „Tudok egy címet.

Puff. A kutya elkapta a farkát, és jól beleharapott, de én nyüszítek, mert egy mondatban megkaptam az igazolást eddig írásaim (és mások írásainak) hiábavalóságáról. Nemsokára három éve lesz, hogy írtam a szarógalamb totyogásáról. Persze ott is volt egy okostojás, aki rögtön kijavított, hogy szarógalamb nincs, csak tojógalamb. Megragadta a lényeget, mint sokan mások ahelyett, hogy „guglizott” volna. Három éve azzal az írással összefoglaltam az előző éveket, és lám, azóta sem változott semmi. Én vegyek puskát, lőszert, más meg adja a címet. Azaz: Kapard ki a gesztenyét, komám, égesd meg te a kezed. Jelenleg is ugyanez a helyzet. Másoktól várjuk a megoldást. Várjuk? Bizony nem szívesen használom a többesszámot. Van, ami alól bizony kihúznám magam. Nem csak magam, de még jó néhány embert. Még is legjobban az bánt, hogy a kommentelő saját bevallása szerint több tüntetésen is részt vett.

Írásaimban eleinte próbáltam békés lenni. Elmesélni, hogy miért nem jó, ha „orbánista” stílusban reagálunk. Mondtam és mondtam, de olyanok tudatáig nem ér el semmi, aki csak szalagcímeket olvas. Nagyon kevesen értették meg, hogy bármennyire is elhatárolódnak, a rablókormány keze őket is eléri. Lehet nem foglalkozni a hajléktalanokkal, a cigányokkal, a szegényekkel. Lehet szidni mindenkit, aki egy zsák krumpliért, a közmunkában maradás lehetőségért eladja a szavazatát. Mindennek és mindenkinek hátat lehet fordítani. Erről szól most a Covid is. Mindenki csak törtet és azon vitatkozik, hogy vajon ki a fontosabb az oltási sorrendben? A tanárok? Az ápolók és ápolónők? Orvosok? Szociális munkások? Vagy az eddig kevésbé veszélyeztetettnek tartott fiatalok? A jó Istenke áldjon meg mindenkit, egy normális országban mindenki fontos! A közmunkástól a miniszterig. A fontosságon rugózni, mikor TB-t fizetünk, benne vagyunk egy (sok) rendszerben, nap mint nap azt hallgatjuk, hogy dögivel van vakcina, akkor miért is nem állunk elő, hogy akkor hajrá, az OEP adatbázisa alapján meg lehet kezdeni az értesítést. A fővárosi bírókat stikában beoltották, a sportolókat beoltották, Orbán, Szijjártó be van oltva. Meg még ki tudja ki, mert kit stikában, kit Dubajban oltanak. Hiába az adatbázis, a kormány állandó hazudozása, sumákolása, meglátszik az oltóanyagokba vetett bizalmon is. Amennyi nyomorúságot okozott az Orbán-kormány, nem csodálkozom, hogy az emberek nem bíznak az általuk portyázott kínai és az orosz vakcinában.

Kérdem én: kinek is kellett volna lépni, hogy ne így legyen? Nekünk. A népnek, de erre képtelenek vagyunk. Gyakoroljon nyomást a Hadházy Ákos, Karácsony Gergely, Jakab Péter, Szél Bernadett, és még az a kevés, aki kiáll értünk. Mi meg drukkolunk. Jó esetben. Tizenegy év posványa, hazugsága, romlottsága szakadt a nyakunkba. Már eddig is folyt a szar, de jött ez a vírus, és előrehozta mindazt, aminek kb. tíz év múlva kellett volna bekövetkeznie. Bekövetkezett volna, mert Orbán marad hatalmon, mert a bűn társakat, a butaság támogatókat ad. Az előbbiek összezárnak, az utóbbiak nem kérnek számon. Az ellenzéki összefogáshoz nem csak a politikusoknak, hanem nekünk is tennünk kell. Milyen jogon várunk el összefogást, ha mi magunk sem tesszük meg? A magyarok egy része minden pozitív cselekedetre képtelen. Az a kevés, aki képes rá, azt elnyomják, mint a csikket. Az Orbán-kormány tizenegy éve gyömöszöli belénk a békákat, amiket le is nyelünk gondolkodás nélkül, de önérzetesen csapkodjuk az asztalt, hogy „én ugyan nem ismerem el (a Momentumot, Jobbikot, LMP-t, Dk-t, stb.), mert ők hülyék, és én csak (a Momentumra, Jobbikra, LMP-re, Dk-ra, stb.) szavazok külön. Mindenki válassza ki a saját hisztijének megfelelő pártot.

Ez a kicsinyes, önző, faszari viselkedés lesz a magyarság veszte akkor is, ha valami csoda folytán jövőre nyer az ellenzéki összefogás. Tizenegy év ganéját kell eltakarítani, de nem fogják tudni, mert kevesen lesznek, akik kivárják. Ott lesznek az uszítók, az uszításra fogékonyak, és persze a Fidesz is. Mindent el fognak követni, hogy elgáncsolják az új kormányt. Mit fog csinálni a nép? A választások után egy évvel már zúgolódni fog, mert nincs manna eső, sőt nem jön el a Kánaán. Rendbeszedni az országot olyan, mint a fogyókúra. Lassú, nehéz, keserves folyamat. A plusz kilók sem öt perc alatt „ugranak fel” az emberre, mint ahogy az országot sem 5 perc alatt tették tönkre.

Sebaj, emberek. Csak így tovább. Basztassuk egymást, hogy „te mit tettél?” közben szarjunk a válaszra. Értetlenkedjünk, kössünk bele a legapróbb helyesírási és szemantikai hibába, tapsoljuk meg az egészségügyi dolgozókat, az újságírókat, mindazokat akik ki mertek állni magukért, értünk. Hallgassuk Orbán és társai hazugságait, és szokjuk jó erősen, mert az „oltásellenes baloldal” ma még hergelés és kamu, de néhány év múlva a magyar történelem tankönyvekben tény lesz. Legvégül: küldjünk előre másokat, nehogy nekünk bajunk essen. Tehát tegyük mindazt, amit eddig, és Isten óvjon minket az olvasástól, értelmes beszélgetéstől, a gondolkodástól, a kompromisszumtól, vagy attól, hogy megemeljük a seggünket az oly bátran kiharcolt adómentes internet elől. Ha így teszünk, harminc éven belül minden rendben lesz. Legalább annyira, mint Észak-Koreában.

Ropolyi Péter (Singing Jungle)

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!