Április 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Totyogunk, mint a szarógalamb

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,518,800 forint, még hiányzik 481,200 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

m2

A fenti szösszenetet lehet egyben, de akár soronként is kezelni. Ha a sorok közt olvasok, van valami mondanivalója, de a tényeken nem változtat. Ekkora bugyutaságot – a legfinomabb kifejezés, amit mondani lehet rá – ritkán látni. Nem egészen értem, hogy a posztoló mit szeretett volna ezzel elérni azon kívül, hogy valakin levezesse az értetlenkedés szülte feszültséget. Az csak egy dolog, hogy a fentiek alapján férfi csak „kopasz, kigyúrt, kemény csávó” lehet. Az erő kérdésével
most ne foglalkozzunk, de valószínűleg a fizikai erőre gondolt a „költő”.

Mi lehet a célja ennek a posztnak? Mi lett volna, ha a fenti jelzőkkel illetett „férfiak” mennek az utcára? Szinte látom magam előtt, ahogy a tar fejükön legördülő izzadságcseppeken megcsillan a napfény, miközben keményre gyúrt izmaikat megfeszítve kockaköveket tépnek fel, feszülő karral padokat emelnek a magasba, hogy szétcsapjanak a rendőrök közt. Majd benyomulnak a Parlamentbe, és egyesével leszaggatják az összes képviselő fejét, majd azokat lámpaoszlopokra tűzve körbehurcolják a városon. Miután ez meg volt, Brigitta, az „asszony”, hirtelen felbukkan, majd azt kiálltja: „Tudom a megoldást. Gazdasági, szociális, oktatásügyi zsenik állnak mögöttem. Hipp-hopp, rendbe tesszük ezt a „kurva országot”.

Magam nem vagyok a fenti jelzőkkel illethető ember, nem vagyok „ultra”, de még „Vim” sem, de lóg a lábam közt „valami”, ami azt jelzi, hogy férfi vagyok. Sőt, ezt az egészet elengedhetném azzal is, hogy engem nem érint, hiszen én a „tisztelni való kivétel” vagyok. Igen. Ez a kedvenc üres frázisom. Annyi értelme van, mint a „szerény véleményem szerint” kijelentésnek. Akinek véleménye van, az már eleve nem szerény. Aki lecseszi a nagyérdeműt egy ilyen bugyuta kijelentéssel, annak esze ágában sincs tisztelni másokat.

Még mindig azt látom, hogy a bűnbakkeresés folyik. Eddig voltak a fiatalok kontra öregek, a budapestiek kontra vidékiek, most egy újabb kör kialakulását láthatjuk. Férfiak kontra nők. Nem mintha nem lenne mindegy, mert a fenti is csak ékes példája annak, hogy ebben az országban nem csak az ellenzéki politikusok, de még az ellenzéki „civilek” sem képesek összefogni. Napról napra egyre több „ellenzéki” csoportba hívnak meg, vagy raknak be a Facebookon. Gyakorlatilag mindegyikben esküt tesznek, hogy majd most ők, és jól megmutatják, aztán gyorsan ugyan azokat a baromságokat megosztják minden csoportban. Sőt, alakulnak újabbak is. Ők a „titkos tervek” csoportjai.

Biztos lesz, aki kijavít, ha nincs igazam, de úgy vettem észre, hogy a tüntetéseket szervezők sem igazán akarnak egyeztetni a tüntetéseket illetően. Vannak nézetek, hogy egy-kettő közülük a Fidesz szekerét tolja, és csak arra játszanak, hogy az emberek „kifáradjanak”. Nem tartozik ide, hogy én egyetértek ezen a nézetekkel (igen). Nincsenek konkrét kérdések, nincsenek konkrét javaslatok, és nincsenek konkrét szakemberek, akiket az ország élére állíthatnánk, ha esetleg a kigyúrt, kopasz, stb…stb… Férfiemberek fejre állítanák a várost. Mely az a szakértő csoport, akiket a bársonyszékben ülő fideszes, és a velük kollaboráló „ellenzéki” képviselők helyére ültetnénk.

Arra lennék én kíváncsi, hogy ezekben a csoportokban miért nem ezzel foglalkoznak az emberek? Miért éppen egymást ekézik? Miért nem vetnek fel olyan kérdéseket, melyekre jogosan, választ szeretnének kapni? Teljesen mindegy, hogy az a kérdés most éppen kinek érdektelen, vagy hülyeség. Mindenkit más foglalkoztat ez tény, de nyugodtan össze lehetne gyűjteni az igényeinket. Javaslatokat tenni azon személyekre, akiket megbízhatunk az ország helyzetének javításával. Mivel a „választási vas” kihűlt, azt már nem érdemes ütni. A magam részéről nagyon sok mindenre szeretnék választ kapni:

  • Szívesen betekintenék Paks 2, a kínai vasútcsoda és a letelepedési kötvényekkel kapcsolatos szerződésekbe.
  • Az uniós vizsgálatok eredményeit kötelezően nyilvánossá tenném.
  • Szeretném tudni, hogy az elmúlt években a kormány milyen lépéseket tett a szegénység felszámolására. Milyen ösztönző eszközökkel támogatta a munkáltatókat a munkahelyteremtés területén?

Ezek csak ilyen alap dolgok. Másoknak más kérdései vannak. Nekem is lenne még sok minden, de válaszokra is szükség lenne.

A magam egyszerű agyával úgy gondolom, hogy adónöveléssel a büdös életben nem lehet több bevételre szert tenni. Minél magasabb valaminek az adója, annál kevesebb folyik be a kasszába. Nem mindegy ám, hogy egy liter tejen száz forint az adó, vagy csak 50. Ha valami kevesebbe kerül, többet vesznek belőle az emberek. Ha pedig nagyon megdrágul, akkor egyet sem. Ugyan ez érvényes a munkáltatókra is. Ha rommá adóztatják őket, kevesebb emberrel fognak dolgoztatni. Ha széthajtják őket, akkor is kisebb a termelés, nagyobb a „selejt” aránya a fáradt, figyelmetlen emberek miatt. Ráadásul ezek a dolgozók a boltban vásárlók is. Minél kevesebb a foglalkoztatott ember, annál kisebb a vásárlóerő, kevesebb a bevétel. Persze, tudom: akkor hogy lopnák ki a szemünket is?

Tabi László (a kedvenc humoristám, íróm) egyik írásában néhány úriember egy lóverseny panamáról beszél, és közben azt kiabálják, hogy a magyar lósport hanyatlásáért valakinek a felelősséget vállalni kell. Az író a szomszédos asztalnál ül, éppen dolgozik, de zavarja a hangoskodás. Feláll, odamegy az urakhoz, bemutatkozik, majd közli: ő vállalja a felelősséget. Mikor megkérdezik, hogy tisztában van-e azzal, hogy az utókor ítéletet fog mondani róla, ő igennel felel. Ez megfelel az uraknak, vita nélkül, csendben iszogatnak tovább.

Nos, én, Singing Jungle vállalom a felelősséget azon férfitársaim nevében, akik ilyen, vagy olyan okok folytán nem mentek ki a tüntetésre. Tisztában vagyok vele, hogy az utókor ítéletet mond rólam. Most, hogy a magyar lósport tüntetés
hanyatlása immáron többé nem Csáky szalmája, lépjünk tovább, és egymás szapulása, bugyuta kijelentések, biliben való
viharkavarás helyett a valódi problémamegoldással kellene foglalkoznunk.

Persze, egyáltalán nem muszáj. Továbbra is gyilkolhatjuk egymást. Sőt, továbbra is át lehet siklani a javaslatok felett, és csípőből neki lehet esni a javaslattevőnek, hogy akkor mondj „okosat. Volt ilyen. El lehet vitatkozni, hogy ki a hibás. Az öreg, a fiatal, a nő, vagy a férfi, és nem fontos észrevenni, hogy itt bizony kollektíve bűnös az egész ellenzék. Legyen az politikus, vagy „civil”.

Túl kéne lépni a kicsinyes viselkedésen, mert amíg ezt nem tesszük meg, csak totyogunk, mint a szarógalamb.

Singing Jungle

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.