Szeptember 17,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ha már annak kell szégyenkeznie, aki nem rázza a rongyot

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,026,680 forint, még hiányzik 1,973,320 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Dicsértessék a világ világossárga! Jó reggelt kívánok mindenkinek a minden járványidők legnehezebb valamelyik, ki tudja, melyik és hányadik hetének második munkanapján! Az Eperjes Károly művész úrral készült, tegnap megjelent nagyinterjú elolvasása után én konkrétan úgy éreztem magam, mint akin végigment az úthenger, ezért azonnal értelmet nyertek számomra az élet – világjárvánnyal párosuló nyomorúságon is túlmutató – elviselhetetlen terhei. Bár senkinek semmi rosszat nem kívánok, az véleményem szerint vitathatatlan, hogy ilyen nemzeti hanyatlástörténeti kilométerkőbe, ilyen megrázó, zavaros, keresztény maszlaggal átitatott kórdokomentumba ritkán botlik az ember.

Úgyhogy aki még nem tette, szedje össze a bátorságát, és fussa át az Istennek hála, hogy van nekünk Viktor, mások is rádöbbennek majd címen futó terjedelmes beszélgetést. Ami azért ijesztő, mert egy deklaráltan keresztény, hívő ember, aki nem politikus, hanem történetesen színész, és akiknek a vallás az élete sarokköve, az ő Orbánjában is pont úgy hisz, mint Istenben. Jó, tudjuk, hogy a Fidesz nem egy párt, hanem egy vallásos szekta, de akkor is. Ráadásul nem csak betegségnek tartja a liberalizmust, de amikor a bálványa korrupciós ügyeiről kérdezik, meg arról, hogy a keresztény erkölcseivel hogyan fér össze a törvényesített szabadrablás és a Borkai-Szájer-féle életvitel, akkor hirtelen nem érzi kompetensnek magát az ügyben. Szóval igen, számomra végtelenül ijesztő, hogy Eperjes-félék és társaik ezt komolyan csinálják. Mélyen hívő, keresztény, Szent Istvánnal mérhető kalibernek tartják a világhírű pávatáncost, aki bizonyíthatóan lop, csal, hazudik, és aztán mindent letagad. És miközben szent embernek tekintik a bűnözőgyanús erkölcsi bokazoknit, megvetik azokat, akik nem hívők, nem keresztények, hanem egyszerűen csak tisztességes és becsületes emberek. Még ha történetesen liberálisok is. Rohadtul unalmas, rohadtul nincs rendben.

Ezért aztán itt ülök csillámló sziklafalon, és nem nagyon tudok mást tenni, mint csatlakozni saját magamhoz, illetve a sokan előttem és vélhetően sokan utánam szólókhoz: bár a Fidesz összes parlamentbe vezényelt államtitkára Rétváritól Dömötörig és Menczertől Schandáig, valamint a nemzet teljhatalmú birkozó, támadó, védekező szőnyeg- és utcai harcosa a tegnapi munkanapon kitett magáért az egységnyi időre eső tudathasadt, pofátlan mellédumálás, gyurcsányozás, kommunista elődpártozás, elmúltnyolcévezés, oltásellenes ellenzékezés, balfaszbrüsszelezés tekintetében, a helyzet ma is változatlan. Már ha valakit még egyáltalán érdekel a valóság, amely végtelenül földhözragadt, ámde annál húsbavágóbb: gyurcsányozással, migránsozással, törvényesített lopással és propagandával sok mindent lehet kezdeni, sok mindent el lehet maszatolni, járványt kezelni speciel nem annyira lehet. Megválaszolni pedig akkor sem lehetne a járványügyi pusztulatot, a kormányzati döntések miértjét, az egymásnak ellentmondó, egymást kinyíró állítások által generált káoszt, ha erre bármilyen apró szándék mutatkozna a teljhatalom részéről. Aki végignézte Orbán tegnapi parlamenti produkcióját, láthatta, hogy erre semmilyen szándék nincs, az erkölcsi árvízkárosult úgy ismételgette végtelenítve az oltásellenes ellenzék oltásellenességét, mint egy meghibásodott hasbeszélő.

Két vagy három vagy öt éve is aktuális volt, most mindennél aktuálisabb. A demokrácia látványpékségének fenntartása érdekében nyilván el lehet ütni az időt ezekkel az azonnali kérdéseknek és interpellációknak nevezett parlamenti műfajokkal, amelyeknek keretében fel lehet büfögni minden közérdekű, érdemi kérdésre ugyanazt a hazugságot, lehet azt ismételgetni rekedt kappanhangon a kérdés tartalmától teljesen függetlenül, hogy az ellenzék oltásellenes, az ellenzék hagyjon fel az oltásellenes kampányával, hogy Brüsszel alkalmatlan, és hogy különben sem lehet összehasonlítani az egyes országok halálozási adatait (most már nem az emberi életekben mérjük a védekezés sikerét, most már az nem számít, mióta vezetjük a halállistákat), de akkor legalább arra az egy kérdésre illendő volna válaszolni, hogy átoltottsági adatokat faszért hasonlítgatjuk össze, és döngetjük a mellünket, hogy uniós királyok vagyunk a kínai és az orosz vakcinának köszönhetően?

Mindegy is, egyetlen nagyon fontos és beszédes mozzanatot emelnék ki itt és most a tegnapi szégyenletes parlamenti csetepatéból, amelyben minden idők legdörzsöltebb, miniszterelnökként jegyzett lókupece megint bebizonyította, hogy ha már muszáj neki megjelenni időnként az identitás- és szerepzavaros Kövér László homokozójában, és végighallgatnia azokat a kérdéseket, amelyeket a választók nevében hozzá intéznek az ellenzéki képviselők, akkor tartsa magát az ötvenéves tervhez: bármit, és bárminek az ellenkezőjét állított is korábban, neki mindig is igaza volt, van, lesz. Ehhez pedig egyetlen dologra van szükség: bármi is a kérdés, el kell engedni a füle mellett, és rá kell zendíteni a gyurcsányozásra, a személyeskedésre, a jelenhez és a konkrét témához semmilyen módon nem kapcsolódó, szájnyalogatásba torkolló sértődött toporzékolásra. Az alábbi szerintem az elmúlt évtized az egyik legsúlyosabb megnyilvánulása a Forbes-listás milliárdos haverjának, a hivatkozásokat azért pakoltam bele, hogy érzékeltessem, a miniszterelnökhöz az ország sorsát érintő, bizonyítható tényállások alapján intéztek kérdést, neki pedig megint arra futotta, amire:

Jakab Péter: Ön nemrég azt nyilatkozta, hogy a magyar gazdaság jobban teljesít a válság alatt, mint az osztrák. Nagyotmondásban miniszterelnök úr, ön valóban jobban teljesít, de csak abban. Tudja, az osztrákoknál pénzt adnak a bajbajutottaknak, pénzt adnak a vállalkozóknak, a dolgozóknak, az önkormányzatoknak. Ön a pénzt megtartja saját magának, eközben meg a válságkezelés kellős közepén olyanokat mond, hogy önnek az az álma, hogy Magyarország olimpiát rendezzen, és hogy a magyar fociválogatott vb-döntőt játsszon. Egyem a szívét! (…) Nekem tudja mi az álmom? Az, hogy van normálisan működő egészségügy, hogy nem halnak meg ezrek a kormány hibájából, hogy a magyar melóst megbecsülik, és hogy van elszámoltatás, ami önnek maximum csak a rémálom. (…) Tény, az ön családja a válság alatt is hasít.

    • Az ön fia – ahogy ön szokta mondani: közjószága – 40 milliós tandíjjal ment brit elitiskolába tanulni, válság ide, válság oda.
    • Az ön veje 215 millió vissza nem térítendő támogatást kapott most épp nem mint közvilágítási szakember, hanem mint őstermelő.
    • Az ön barátja, Mészáros Lőrinc 400-ról 500 milliárdra növelte a vagyonát a válság ellenére is.

Eközben a népnek mi jutott? Növekvő árak, növekvő munkanélküliség, becsődölt vállalkozások, meg egy ígéret, hogy majd lesz közmunka. Az ön pénzügyminisztere meg olyanokat mond, hogy idén kétszámjegyű lesz a gazdasági növekedés. Nyilván a közmunkások béremelésére gondolt, az valóban kétszámjegyű lesz, naponta 75 forint. (…) 75 forintot ér az önök gazdasági teljesítménye, ha jól beosztja, öt nap alatt egy buszjegyet is tud belőle venni (…) Miniszterelnök úr, ez lenne az önök válságkezelése? Ez? 75 forint béremelés? Félmillió munkanélküli? 2 millió létminimum alatt élő magyar? Összeomló oltási terv? 17 ezer halott? Vagy az az 5500 egészségügyi dolgozó, akit ön egy nap alatt üldözött el az egészségügyi ellátórendszerből akkor, amikor a legnagyobb megbecsülés járna? Ez az ön válságkezelése? Nem érzi, hogy távozni kéne?

Orbán (miután papírról felolvasta a kormány rendkívüli intézkedéseit a hitelmoratóriumtól a 3 hónapig tartó álláskeresési támogatáson át a közmunkáig): Amikor az önök szövetségese, Gyurcsány Ferenc volt a miniszterelnök, akkor ez a lehetőség nem állt fönn. (…) A mostani polgári, nemzeti és kereszténydemokrata kormány legalább annyi munkahelyet fog létrehozni, mint amennyit a járvány idején elvesztettünk, tehát többet, mint 55 ezret. Ha a járványkezelés rossz példái iránt akar érdeklődni, akkor ne nálunk  kopogtasson, hanem a szövetségesüknél, Gyurcsány Ferenc jótanácsokat tud önnek adni.

Jakab: Ritkán szokott igazat mondani, most sem sikerült. De azért vasárnap mégiscsak elszólta magát, amikor is azt mondta, hogy ön már novemberben tudta, hogy itt mekkora problémák lesznek. Tudta, és nem tett ellene semmit. Sőt, egy hónappal később, decemberben azzal szórakozott, hogy az alaptörvényt módosítgassa, meg a választójogi törvényt, közben meg hagyta, hogy összeomoljon a teljes egészségügy és a teljes munkaerőpiac. Más országokban érdemi pénzügyi segítséget adtak a vállalkozásoknak, önök nem tettek semmit, inkább beszálltak a felszámolóbizniszbe, hogy még mások nyomorából is hasznot tudjanak húzni. Ez a legaljasabb, miniszterelnök úr, a legaljasabb. Meg az, hogy amikor egy ország küzd a túlélésért, akkor önök nagyképűen urizálnak, luxusjachtoznak, luxusgéppel repkednek a Maldív-szigetekre, meg Dubajba. Aki meg parizert eszik, azt lenézik, leprolizzák. Na pontosan ezek önök. De semmi gond, miniszterelnök úr, jön még kutyára dér. Minél nagyobb az arc, annál nagyobb lesz a pofára esés.

Orbán (miután a szerencsi pofára esést felelevenítette): Régóta figyelem a hozzászólásainak azokat az elemeit, amelyek mind arról szólnak, hogy ön egy szegény ember. De ön nem mond igazat. Hát ön egy sikeres ember. Miért csinál úgy, mintha ez nem lenne így? Ön többmillió forintot keres, többszörös milliomos. Nem sajnáljuk öntől, csak értetlenül állunk az előtt, hogy eljátssza itt a szegénylegényt, miközben egyébként minden hónapban többmillió forintot keres, saját autója, saját sofőrje, saját titkársága van, és ezért nekünk tesz szemrehányást. Szerintem ez kétszínűség, képviselő úr.

Akkor még egy pár gondolat ehhez az önmagáért beszélő újabb morális gödörhöz: az mivel függ össze, és a kormány járványkezelésével hogyan függ össze, hogy mennyi pénze van Jakab Péternek, vagy bárki másnak, ha nem lopta? Nem vagyok a parizer- és krumplistészta típusú politizálás híve, de ettől a gátlástalan cinizmustól elborul az agyam. Az ember, aki már 2016-ban sem tudta megválaszolni azt az egyszerű kérdést, hogy mitől gazdagodik a környezete (az apjától a vején keresztül a haverjáig), aki a legutóbbi vagyonnyilatkozata kitöltésének pillanatában miniszterelnökként és parlamenti képviselőként összesen havi bruttó  2 610 750  forintra volt jogosult (márciustól ennél is többre), de évek óta azt tolja az ország pofájába, hogy alig van, de inkább egyáltalán nincs megtakarítása, hogy szegény, mint a templom egere, meg hogy a 2002-ben a feleségével közösen felvett jelzáloghitel-tartozását mai napig nem bírta törleszteni, egy, a képviselői fizetéséből élő politikai ellensége szemére hányja, hogy parlamenti képviselőként havonta többmillió forintot keres. Miközben az ő egész famíliája tíz év alatt multimilliárdos lett úgy, hogy még a látszatát is kerülniük kellett volna annak, hogy közpénzekhez közük van, ez rezzenéstelen pofával mantrázza, hogy ő sosem volt vagyonos ember, most sem az, és nem is lesz. Majd miután konkrét, az ország sorsát érintő felvetésekre fennállása óta nem válaszol, felhánytorgatja, hogy mi mindenre jogosult Jakab Péter a törvények szerint, és nem szégyelli magát, hogy kétszínűsködik?

Nos, ha az rendben van, hogy a pereputtya elképesztő vagyonosodásával elszámolni nem hajlandó miniszterelnök belehányhatja bárkinek az arcába, hogy a törvényes jövedelme miatt szégyenkeznie kell, vagyis azért, hogy a törvényes jövedelme dacára parizert eszik, akkor a tisztelt nép nyugodtan magára veheti. Ahol a gigantikus közpénzbizniszekben érintett dörzsölt lókupec és miniszterelnök ilyen módon gúnyolódhat azon, aki nem lop a közösből, amikor annak kell szégyenkeznie, aki nem rázza a rongyot csak azért, mert mondjuk havonta 2 millió forintot keres, ott nem Jakab Péternek szarnak a fejére, hanem a tisztelt népnek. Tényleg Istennek hála, hogy van nekünk Viktor, különben ki alázná meg egy évtizede napi rendszerességgel szabadságharcos, büszke mimagyarokat?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!