NEHAZUGGY

Cirkusz, műbalhé, haszontalan hergelés

Molnár Bálint | 2021. Január 21, Csütörtök | 8:05

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,652,771 forint, még hiányzik 347,229 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó reggelt kívánok mindenkinek, csütörtök van! Azt hiszem, kijelenthetjük: új időszámítás kezdődött a tengerentúlon, és ezáltal bizonyos értelemben az egész világon is. Ezt nem csak onnan lehet tudni, hogy az Orbán-kurzus által egekig magasztalt, kizárólag szuperlatívuszok társaságában emlegetett Donald Trump – miután sikerült majdnem polgárháborúba sodornia a legmagasabb világi helyet – eltakarodott a valamelyik napsütötte luxusrezidenciájára kiheverni az elmúlt négy évet (de legalább atomháborút nem/sem robbantott ki jeligére), hanem onnan is, hogy éktelenül vernyog a pártmédia és vizionálja az összes pórusával a Biden-adminisztráció hivatalba lépése okán körvonalazódó világvégét (csak a pontos dátumot nem tudják meg).

Sőtpláne onnan lehet a legjobban tudni, hogy a nemzeti-keresztény propaganda által kevésbé hízelgő jelzőkkel ellátott, kigúnyolt demens-szenilis-félhülyének bélyegzett demokrata államelnök, Joe Biden olyan beiktatási beszédet mondott, ami a felcsútiánus-utcai harcos filozófiában gyökerező, a nép szellemi és materiális kifosztásán alapuló, puskaporos hordó alakú magyar közéleti és politikai viszonyok között konkrétan elképzelhetetlen. Nem most, már nagyon régóta. Megkockáztatom: némely körökben egyenesen felháborítónak és borzasztónak számítana. Hogy egy országvezető egy fontos beszédben nem azok felé rázza az öklét, akiken majd elégtételt venni szándékozik, hanem a nemzeti egységről beszél. Hogy nem háborúról, ideológiai hadviselésről ábrándozik, amiben majd ő vezeti a hadtesteket és mindenkit legyőz, aki nem áll be a sorba, hanem mondjuk azt hangsúlyozza, hogy azoknak is az elnöke lesz, azokat is képviselni fogja, akik nem rá szavaztak.

Nem vagyunk hülyék, tudjuk, hogy ebből semmilyen messzemenő következtetéseket nem érdemes levonni. Pontosan tudjuk, hogy mától nem tör ki a világbéke, a szellemi, lelki, társadalmi és gazdasági pusztítás okozta problémák nem szűnnek meg (sem az Egyesült Államokban, sem másutt); hogy a (faj)gyűlölettel sújtott, saját maga ellen fordult megosztott és szétszakított ország sebei nem gyógyulnak be, mintha nem is lettek volna; és hogy a politikai korrektséggel való leszámolás jegyében felkorbácsolt szélsőséges indulatokat sem lehet varázsütésre visszagyömöszölni a palackba. Nem vagyunk annyira jövőbe látóak és bölcsek, mint némelyek, akik pontosan tudják, hogy a Biden-adminisztráció semmi jót, ellenben vért és könnyeket fog hozni számunkra (bezzeg az áldott Donald Trump, aki a kölcsönös tisztelet jegyében szarta le magasról Európát, csak A Nagy Lecsómelegítőt lepte meg olykor spontán telefonhívásokkal).

Mi nem tudjuk, hogy mi lesz mától, csak azt, hogy mindenképpen valami más lesz, mint ami eddig volt. Még ha gyökeresen más nem is lehet ahhoz képest, ami 2016 előtt volt. Amikor egy jeges verítékben úszó reggelen arra ébredtünk, hogy egy politikusnak öltözött ripacs színész, egy valóságshow-hős cuccolt be a Fehér Házba, és a Capitolium ostromáig nyomta, mint süket a csengőt. Szóval csak azt akarom mondani: lehet, hogy az elmúlt tíz év állandó kardcsörtetése, identitáspolitikai fegyverropogása az igényszintemet letornázta a bányászbéka segge alá 83 méterrel, de én már annak is tudnék örülni, ha egy vezető politikus egyszerűen csak emberi hangon szólna hozzám, felnőttnek nézne, és nem arról akarna meggyőzni, hogy folyamatos háborúban állok szügyig (egyénileg, nemzetileg, mindenhogyan), hogy minden irányból ellenségek támadnak, akik csak abban érdekeltek, hogy engem kipusztítsanak gyökerestül, nemi identitásostul, vallásostul, keresztény kultúrástul, ám mivel annyira hülye vagyok, hogy önállóan se gondolkodni, se megvédeni magam nem tudom, majd ő. Csak ő. Ha nem ő, akkor mindmeghalok.

Úgyhogy. Ameddig kiderül, hogy ~~milyen szenvedések várnak a B-terv híján pofára esett Orbán-kormányra a következő évben (direkt nem 4 évet írok, mert addig ellátni nem is akarok, nem is merek)~~ Szijjártó Péter, aki az amerikai választási kampányban minden hisztériára való különleges adottságát bevetve rongyolt bele Bidenbe, milyen módon fog a közös értékek és kölcsönös tisztelet alapján együttműködni a kormányával (gondolom, mostanra érkezett meg az engedély a gazditól arra, hogy üdvözlőleveleket is küldjön, ha már megváltoztatni nem lehet a választási eredményeket), térjünk vissza a honi politikai agyhalál aktuális stációjához.

Amely úgy néz ki példának okáért, hogy egy le nem győzött világjárvány idején – de világjárványtól függetlenül egy higiéniai szempontból nem kevés kívánnivalót maga után hagyó körmökkel közlekedő, egészségügyért is felelős miniszter annyira ráér vadbaromságokra, mint a főnöke a szamizdatnak csúfolt nyílt levelezésre. Kásler Dr. Csont Miklós nem a járvánnyal küzd, nem az oltási terven dolgozik, nem próbál meg úgy tenni, mintha nem csak papíron és elméletben, hanem konkrétan is ő lenne az egészségügyért felelős miniszter, hanem a horvátországi Lepoglaván kutatja a Hunyadi család származását. Olyan előrehaladott állapotban van a projekt, hogy a fejébe vette: akkor összerakja Hunyadi Mátyás csontjait, és az igazságos királyt el lehet temetni ott, ahol nyugodni akart. Értem, hogy aki számára a fejlődés, a haladás, de már a jelen is szitokszónak számít, akinek következésképpen válaszai sincsenek a jelen kihívásaira, az a múlt kitartó kémlelésével tölti az idejét, de akkor miért nem hobbitörténészkedik az ilyen civilben? Miért kell ennek miniszteri szék? Azt még nem tudtam eldönteni, hogy ezért vonták meg a kompetenciáit, a feladatköreit, mert kiderült, hogy a megszállott magyarságkutatáson kívül másra nem jó, vagy pont azért ér rá csontokat kutatni, mert minden feladatkörét elvették.

A végeredményt tekintve végül is mindegy: a hasznossága a Vejkey Imre (KDNP) társadalmi hasznosságával vetekszik, aki két nappal ezelőtt szinte magán kívül zokogott a párttévé stúdiójában, miután elbukta a Jézussal viccelő karikatúra miatt indított perét. És nem csak hogy elszorult a torka és szenvedett, de egyenesen a kereszténység elleni támadásként értékelte, hogy a bíróság számára kedvezőtlen döntést hozott. Az összes csontom belefájdul az agyvelőm mellett, ha belegondolok abba, hogy ide jutottunk. Az önérzetes keresztények karikatúrák fölött botránkoznak meg és perelnek, majd amikor elbukják a pert (amit természetesen csak elbukni lehet), akkor magukból kifordulva vinnyognak, hogy a bíróság rohadjon meg és támadás alatt áll az EGÉSZ KERESZTÉNYSÉG. Veszélyes játék az, amit az elvileg független bíróságokkal szemben megenged magának ez a saját szerepét teljesen félreértő politikai bagázs. Az nagyon nincs rendben, amikor a törvényszéknek, a bíróság magyarázkodni kényszerül azért, hogy milyen döntést hozott, vagyis hogy jelen esetben miért nem jogsértő a Népszava Müller Cecíliát és Jézust ábrázoló karikatúrája. Ez nagyon messzire vezet, azon túl, hogy mennyire felháborító az, hogy a világjárvány és a gazdasági recesszió ölében a politikai hatalomnak beleférnek ezek a hergelésre, uszításra alkalmas pótcselekvések.

Viszont közben olvasom (via MTI), hogy fél évvel meghosszabbítják a koronavírus-járvány miatt folyósított gazdasági válságtámogatásokat:

például a bevételkiegészítést, amely a bevételkiesés legfeljebb 50%-os pótlását jelenti a teljes zárlat miatt bezárni kényszerült vállalkozásoknak;
vagy az ún. állandó költségekhez nyújtott támogatást, amely a bezárt cégek meglévő fix költségeinek maximum 75 százalékát fedezi;
meg az ún. veszteség bónusz támogatást, amelyre nem csak a bezárt cégek, hanem azok a velük indirekt módon gazdasági tevékenységet folytató, ezáltal szintén veszteségeket elszenvedő cégek is jelentkezhetnek, amelyeknek bevételkiesése meghaladja a 40%-ot 2019 azonos hónapjához képest (a támogatás havi összege legfeljebb 60 ezer euró lehet).

Meg azt is olvastam, hogy 1,5 milliárd eurós segélycsomagot szavaztak meg a koronavírus miatt nehéz helyzetbe került önkormányzatoknak, miután tavaly nyáron, a járvány első hullámának idején már megszavaztak egy másik, 1 milliárd eurós csomagot az önkormányzatoknak, amiből a települések fejlesztéseit támogatta 50 százalékig az állam.

Majdnem elfelejtettem a legfontosabbat: mindez Ausztriában történik, de jó tudni róla, hogy ilyen módon is értelmet nyerjen: miért rohadjon meg az alkalmatlan Karácsony Gergely és az összes olyan önkormányzati vezető, aki nem érti meg, hogy válság idején mindenkinek az a feladata, hogy részt vegyen a kormány terheinek csökkentésében. Nem fordítva, mert nincs ingyenleves, se kenyér és komplett ingyen menü meg pláne nincs. Amúgy ez is majdnem olyan felfoghatatlan, mármint az, hogy egy kormány nem politikai bosszúállásra használja a járványt, hanem leszarja a politikát és kormányként viselkedik, mint az, hogy egy államvezető államvezetőként beszél és viselkedik, nem pedig elfuserált Rambót játszik évtizedeken átívelően, és elégtételt akar venni elcseszett gyerekkora minden sérelméért.

Nos, minden ábra azt mutatja, hogy nekünk ez jutott. Vagyis nem jutott. Se emberi hang, se (legalább) a legnagyobb szarban gondoskodó állam, se felelősen viselkedő, se valamihez értő politikus nincs, van viszont cirkusz, (ál)hisztéria és folyamatos hülyének nézés.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!