Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Van az az elemi gonoszság, amit nem lehet gyógyítani

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Csodálatos jó reggelt kívánok mindenkinek, mondom is az év első csütörtökét! Miután tegnap, azaz szerdán sajnálatos módon elfelejtettem megemlékezni a katolikus egyház egyik legfontosabb sátoros ünnepéről (vízkereszt, vagy amit akartok via Shakespeare). De sőt. Tényleg csak egy kicsit nem figyeltem oda, és miután Georgia államban az is eldőlt, hogy a demokratáké lesz a többség az Egyesült Államok törvényhozásában – a képviselőház után a szenátusban is -, a kitartóan fanatizált, hülyére hergelt trumpista hívek betörtek a Capitoliumba a Joe Biden győzelmét hitelesítő ülés közben.

Nagyon könnyű lenne erről a szégyenteljes és nagyon szomorú napról mindenféle szentenciákat megfogalmazni, de azért olyan nagyon nem bonyolult a kép, felelőtlenség volna elmaszatolni a nyilvánvalót: ide futott ki az a végtelenül közveszélyes performansz, amit a választási vereségét elismerni nem hajlandó, az alkotmányosságot, a demokratikus népakaratot semmibe vevő, az elnökválasztási eredmény átírásáért az utolsó utáni őrült ötlettel a falon is túlmenő, megszállott csörgősipkás futóbolond hosszú és keserves hetek során előadott. Ahelyett, hogy méltósággal elfogadta volna, hogy ez most nem jött össze neki. Hogy nem csalás történt, hogy egyszerűen nincs honnan előrántani nem létező szavazatok tízezreit (csak eggyel többet annál, amennyire szüksége van), hogy nem lehet körbezsarolni a demokratikus intézmények vezetőit azért, hogy más legyen az eredmény, mint ami. Akkor sem, ha a Magyar Nemzetben megmagyarázzák, hogy teljesen rendben van, ha az USA még hivatalban lévő elnöke felhívja X vagy Y állam legfőbb választási tisztségviselőjét, és arra utasítja, hogy találjon szavazatokat a novemberi választási eredmény megfordítása érdekében.

Nem nagyon lehet ezt másképp értelmezni, mint úgy, hogy ide vezet a parttalan, felelőtlen uszítás, a valósággal való primitív dacolás, vagyis az, ha egy vezető politikus (a legmagasabb világi helyé, ráadásul) a demokratikus játékszabályokat zavaró tényezőnek tartja, amelyek saját hatalma útjában állnak. Ennél csak az a szörnyűbb, hogy a szóban forgó ripacspojácának öltözött hisztérikus óvodás, a politikai korrektséggel leszámoló hatalmas példaképe feltörekvő kelet-közép-európai zsarnokoknak, az Amerika naggyá tételében utazó félkegyelmű – miután kiprovokálta, hogy az általa feltüzelt tömeg becsörtessen a választás eredményét éppen hitelesítő törvényhozás épületébe – változatlanul választási csalást hörögve, ámde közben a békére hivatkozva próbálta eloltani a tüzet és hazaküldeni a rajongóit: „Tudom, hogy fáj, tudom, hogy bánt, a választást ellopták tőlünk, földcsuszamlásszerű győzelmet arattunk, ezt mindenki tudja, különösen a másik oldal. De most haza kell mennetek, békére van szükségünk, törvényre és rendre van szükségünk. (…) Csalás történt, de nem játszhatunk ezen emberek kezére (…) tudom, hogyan éreztek, de menjetek haza békében”.

Nekem eszembe jutott azért erről az egészről, hogy vajon mi történt volna, ha 2018. április 14-én, a negyedik Orbán-kormány elleni első tüntetésen – amelyen új választást, teljes ellenzéki összefogást és együttműködést követeltek a felszólalók – a soktízezres tömeg, a kormánymédia előzetes hergelésének és hangulatkeltésének ellentmondva nem békésen és civilizáltan viselkedik, hanem becsörtet mondjuk a parlamentbe? Mi lett volna akkor? Mert így csak az volt, hogy előtte is, utána is napokig becsmérelte, ócsárolta, gyalázta az eseményt és a résztvevőket a lecsófőző bajnok szolgálatában álló állampárti propaganda. De mi lett volna, ha azok a tüntetők nem a magasba tartják a telefonjukat, hanem gyűlölettől eltorzult fejjel ostrom alá veszik a törvényhozás épületét? Nagyjából sejtjük, hogy mi lett volna, ezért sem értjük, hogy hol vannak most azok a szemforgató, moralizáló, felháborodott publicisztikák, amelyekben az Orbán-rezsim csahosai elítélik azt az erőszakos dúlást, ami tegnap az Egyesült Államokban történt? Hol vannak most azok a derék megmondóemberek, akik 2018 áprilisában teli pofával védték a bálványukat a békés (!) tömeggel szemben? Hol vannak most azok a hiánypótló ódák, amelyek szerint a demokratikus népakaratot nem lehet semmibe venni?

Ameddig magához tér a mindig következetes, most éppen az ún. baloldali halálkampányra ráizgult, gurgulázva hazudozó pártsajtó, és a Szijjártó-Varga tengelyen a demokratikusan megválasztott magyar kormány felkent tagjai is rendre elítélik az amerikai demokrácia elleni merényletet, foglalkozzunk egy kicsit a saját szuverén agyhalálunkkal. Nem szeretnék különösebben visszatérni a tegnap reggeli eszmefuttatásomra, bár meglehetősen kínos, hogy az EU egészségügyi biztosának is reagálnia kellett Menczer Tamás ordibáló államtitkár – a valóság szálait mérsékelten kibontó, ámde a vakcinaellátás tempója ügyében – Brüsszelt hibáztató kijelentésére. Annyit viszont feltétlenül érdemes megjegyezni mielőtt valaki más újra kiabálni kezdene, hogy az Európai Gyógyszerügynökség lényegesen szigorúbb eljárás keretében dönt a különböző oltóanyagok engedélyezéséről, mint ahogy az Amerikában vagy az Egyesült Királyságban történik, ami azt is jelenti, hogy lényegesen kevesebb kockázatot rejt magában ez a módszer. Ez azért szerintem nem olyan nagy baj, az aggasztó vakcina-szkepticizmus okán különösen. Viszont. Ettől az engedélyeztetési eljárástól a tagállamok eltérhetnek, és saját hatáskörben kiadhatnak engedélyt a vészhelyzetre hivatkozva az egyes gyártók termékeinek. Ergo Magyarország kormánya egy hónappal ezelőtt, az Egyesült Királysággal egy időben is adhatott volna ilyen különleges engedélyt a Pfizer/BioNtech oltóanyagának felhasználására, és akkor hamarabb lett volna az, ami most később van. Igaz, hogy ebben az esetben az összes felelősség és kártérítési igény a magyar kormányt terhelte volna, és mint tudjuk, a magyar kormány a kormányzásból mindent is magának akar, a felelősségvállalásból azonban rendszerint nem kér.

Úgyhogy ennek fényében arra az apróságra végképp alig volt kedvem felemelni a fejemet, pedig muszáj, hogy a kiábrándító valósággal vívott harc jegyében tegnap a kormány koronavírussal kapcsolatos tájékoztató oldalán azzal nyomultak, hogy több új fertőzöttet találtak, mint amennyi tesztet végeztek. (Nem először, egyébként.) Amikor viszont kiderült, mert a sajtó megírta, hogy megint összezavarodtak a minden bizonnyal vastagon kozmetikázott számaik között, utólag korrigálták az adatot, de hogy? Ó, hát nem ám akárhogy. Véletlenül pont annyival javították az adatokat, amennyit hétfőn is hozzáadtak már egyszer a statisztikához. Jó, hogy az átlagember nem él együtt a koronavirus.gov.hu-val, ahogy a kormany.hu-t vagy a Magyar Közlönyt sem szokása naponta bújni. De ilyen körülmények között, amikor a hivatalos adatokat ilyen bizonytalanság övezi, amikor még a legalapvetőbb járványügyi adatokat sem képesek ordító anomáliák nélkül közölni, akkor hogyan várható el a mezei állampolgártól, hogy felelősen viselkedjen, hogy értse meg, hogy tartsa be, hogy regisztráljon, hogy oltassa be magát, hogy vesse alá magát a hatósági utasításoknak? Hogy a büdös francba nem lehet azt megérteni, hogy a járvány elleni elsőszámú és legfontosabb teendő a valós helyzet kozmetikázatlan bemutatása, amivel szemben a legnagyobb bűn a valóság eltitkolása, átírása, meghajlítása? Baloldali halálkampány? Amikor arra sem hajlandóak, hogy legalább egy kibaszott világjárvány idején a közérdekű adatokkal ne maszatoljanak?

Miközben arra van eszük, hogy az év utolsó napján, sunnyogva elvegyenek 430 millió forintot egy ellenzéki vezetésű kerülettől, amely összeget pszichiátriai ellátásra kellett volna fordítani. (Aki nem hoz szavazatot, dögöljön is meg.)

Arra volt eszük, hogy tíz év alatt 14 (!!!) gazdasági ágazatot újraosszanak a sajátjaik között.

Arra van eszük, hogy egy világjárvány idején, amikor padlón a turizmus, és különösen a fővárosi turizmusnak baszott be a koronavírus, egy legendás budapesti kocsmát zúzzanak be, aminek a helyére szállodát építenek (az üzlet hátterében egy korábbi fidelitasos vezérigazgató és egy Rogán Bűnöző Antalhoz köthető cégvezető is feltűnik).

Arra volt eszük, hogy egy világjárvány idején gazdaságvédelem címszó alatt vadászkiállításra, stadionépítésre, űrkutatásra és a Budapest-Belgrád vasútvonalra elverjenek felfoghatatlan összegeket (közel 2000 milliárdot), de arra nem jutott 425 milliárd, hogy a válságban érintett munkahelyek nagy részét valóban megmentsék.

Arra is van eszük, hogy egy világjárvány idején, amikor segíteni kellene, kivéreztetik az önkormányzatokat, de ez nem elég: azt is kitalálták, hogy a következő években, amikor remélhetőleg ők lesznek hatalmon, ahogy most is, hagyják lerohadni a budapesti tömegközlekedést. Az a terv, hogy miközben az elővárosi közlekedés 1200 milliárdból újulhat meg, Budapesten gyakorlatilag semmilyen közlekedési fejlesztés nem lesz a következő pár évben. Ami csak egy aprócska része a tragédiának. Az, hogy az Orbán-kormány bosszúszomjasan és módszeresen fojtogatja a 2019-ben ellenzéki kézbe került önkormányzatokat, kiemelten a fővárost, az oda fog vezeteni, hogy őszre teljesen összeroppan és fizetésképtelenné válik Budapest: 2021 végére nem lesz miből fizetni a béreket, leállnak a közszolgáltatások, be kell zárni intézményeket.

Mindeközben slusszpoén: a Kínai Kommunista Párt sanghaji egyetemének a magyar adófizetők pénzéből vesznek ingatlanokat és telket, hogy végre megvethessék a lábukat Európában.

Most hirtelen talán ennyi elég is lesz a jóból. Azt bátran kijelenthetjük, hogy ehhez a gyalázatos ámokfutáshoz nem elég egyszerűen korrupt, hatalommániás, küldetéstudatos megszállottnak lenni. Ehhez kell valami olyan elemi gonoszság és romlottság, amit nem lehet gyógyítani. Egyet viszont elméletileg még meg lehet tenni: demokratikusan elhajtani a fenébe.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.