NEHAZUGGY

Esetleg ne csókoljunk kezet is ezeknek a szent embereknek?

Vidám, kipihent jó reggelt kívánok mindenkinek! Mióta Kubatov-vonalon megtudtam, hogy Orbán Trianonban is győzött volna (ahogy Brüsszelben is győzött csütörtökön), Varga Judit-vonalon pedig szembesültem azzal, hogy a Szájer-ügy valójában annak az igazolása, amit a Fidesz képvisel (hogy pontosan a sztori melyik része erősítette meg a harcos amazon által képviselt pontosan mit, azt jobb nem tudni), nem olyan egyszerű megtalálni a szavakat arra, amire már évek óta egyre nehezebben találjuk a szavakat.

Alighanem ez pontosan az a morális pöcegödörbe vezető, lefelé tartó spirál, amiről az ötös számú bátor magyar is filozófált, midőn a Szájer-ügyet igyekezett szájbarágni a híveknek úgy, hogy a fekáliás hordóból csak a másik oldalra fröccsenjen. Mintha Szájer lebukásával a másik oldalnak kellene elszámolnia, miközben emez oldal pusztán ártatlan áldozata valami külső, felső, hátsó, sorosista, libernyákista összeesküvésnek. Ja és nem, ezzel nem azt akarom mondani, hogy ha valakit, aki a másik oldalhoz tartozik, elkapnak az ukrán határon egy csomagtartónyi cigarettával, és az illetőnek annyira futja az illető gerincéből – a diplomata útlevele lobogtatása mellett -, hogy neki fogalma nincs, hogy került oda a szajré, az nem vállalhatatlan, mert de. Ha lemondott, ha nem mondott le, ha kilépett, ha nem lépett ki. Ez pont ugyanaz a béna, gyáva, immorális reflex, mint amit Szájer produkált a hátizsákjában talált bulidroggal kapcsolatban. Miután szétmártírkodta az univerzumot a lelki terheivel, amelyeket már nem bír cipelni.

Ennél a morális posványnál szerintem valamivel minőségibbet kellene prezentálni bárkinek, akinek ambíciói vannak egy ország vezetésével kapcsolatban. Mert erről volt szó tavaly októberben is. Hogy a másik oldal képes ezt jobban csinálni. Mert ha nem képes, akkor az lesz belőle, hogy a saját maga által hozott törvények által legalizált bűnözést és korrupciót nagypályás üzemmódban működtető fogja azt ordibálni eltorzult fejjel, hogy a másik oldal hazugok, tolvajok és seftesek gyülekezete, akik az egyik végétől a másikig csempészbotrányban érintettek. Akkor majd a 300 milliárd forintnyi lélegeztetőgéppel bizniszelő, azzal elszámolni nem annyira tudó, ezért fake newst kiáltó fürkészek és portyászok legharcosabb államtitkára fogja rájuk verni, hogy lebukott az illegális pártfinanszírozás (!) egy új csatornája, a cigarettacsempészet, amelyből mindenki (!) részesedhetett, aki baloldali. Nem elsüllyed szégyenében, hanem tolvajt kiált. Ezért tart ott az MSZP-s Legény Zsolt és a csomagtartónyi cigaretta története, hogy Menczer Tamás Szijjártó-alattvaló azt követeli kidagadt erekkel a nyakán, minden baloldali pártvezető tegyen nyilatkozatot, hogy hányan érintettek az ügyben, mennyit kaptak a buliból, és hol van a zseton. Az nem számít, hogy 94 milliárd forint értékű lélegeztetőgépnek mai napig nyoma sincs, vagy hogy Szijjártó Péter luxusjachtos lebukása miért nem lebukás, ha kimagyarázzák a magánéletükkel. Most csak az számít, hogy nincs két baloldal, egy baloldal van, azok meg mind ilyenek.

Sőt. Lesznek szívesek a baloldaliak nem támadni a külügyminisztériumot azért, mert a munkatársaiknak  7 kg almát és 10 kg burgonyát tartalmazó ajándékcsomaggal kedveskednek. Menczer nertárs kivételesen nem letagadta, hanem megmagyarázta a nemzetikereszténykonzervatív szívjóság anatómiáját. Ímhol:

Tekintettel arra, hogy ebben a nehéz járványügyi időszakban minden ember számára komoly kihívásokat jelent a mindennapok megszervezése, a minisztérium szeretne a kollégáknak a karácsonyi ünnepek alkalmából egy praktikus ajándékcsomaggal kedveskedni

– ez a szöveg állt Népszava birtokába került, a teremfutballista minisztérium dolgozóinak a napokban szétküldött belső levélben. Miután a fél ország pofája leszakadt, két hazugozás és tolvajozás között Menczer elmagyarázta, hogy nem azt látjuk, amit látunk, hanem:

A minisztérium bajba jutott szabolcsi gazdáktól vásárolt terményeket, árut (…), akik a jelenlegi nehéz helyzetben az árut nem tudják eladni. Ezeket a vásárolt terményeket, ezt az árut kapják meg a külügyminisztérium munkatársai. Tisztelettel szeretném kérni a baloldalt, ne támadjon senkit, és ne támadja a külügyminisztériumot sem azért, mert segítünk a bajba jutott magyar gazdáknak.

Hát nem meg kell a szívnek szakadni? Ilyen ízléstelen szemfényvesztést a világ nem látott. Nem tudom, mennyire pontos adat, de a külügyben olyan 1000 ember dolgozik (2017-es adat szerint pontosan 989). A nagyságrendek kedvéért erre a fejenként összesen 17 kg árura számoljunk mondjuk 6000 forintot, de ha irreálisan-brutálisan eltúlozzuk, akkor sem több, mint 10 ezer. A kérdés az, hogy hány szabolcsi gazdán képes segíteni ez a 6 millió forint (vagy ha eltúlozzuk, 10 millió)? 6 millió forint hány bajba került magyar gazdának jelent valódi, érdemi segítséget? Ha már ez a hivatalos magyarázat, ugye.

Másfelől: ha valaki azt hitte, hogy ezek csak azokat nézik le, akiket ellenségnek  tartanak, meg azokat akiknek a kiszolgáltatott helyzetével vissza tudnak élni, amikor zsák krumplira konvertálható szavazatokról van szó, az szerintem tévedett. Ezek a saját embereiket is pont olyan hülyének nézik, mint mindenki mást. Képzeljük el azt a képet, ahogy a külügy hálás, kipirult arcú dolgozója körömcipőben, öltöny-nyakkendőben hurcolja haza ezt a 17 kilogrammnyi kedvességet ezekben a nehéz, vérzivataros időkben. És ezért még magyarázkodó propagandavideót is forgat az államtitkár. Az nem jutott volna eszükbe a csilliárdos rongyrázáshoz képest arcpirító, pármillió forintos nagyságrendű, PRAKTIKUS minisztériumi krumpliosztás helyett, hogy mondjuk tényleg olyanoknak juttassák el ezt az adományt, akik valóban rá vannak szorulva, akiknek fejenként 6000 forint akár a túlélést is jelentheti. Az nem. De őket ne támadja senki, mert ők csak jót cselekszik lankadatlanul, ott segítenek, ahol tudnak.

Mint az ország legnagyobb jótevője, a Forbes-listára felkapaszkodott gázszerelő, aki néhány év alatt eljutott oda, hogy a médiától a vasútépítésig mindenhez is ért, és általában mindenhez ő ért a legjobban. Aki becsületes és tisztességes miniszterelnök haverja uralkodásának köszönhetően mára az ország ötödik legértékesebb magyar vállalatát (Mészáros Csoport) birtokolja, amelynek becsült értéke közel 117 milliárd forint. Csak három fideszes kétharmad kellett hozzá. Nos, ezt is utolérte az adventi jótékonykodás, olyannyira, hogy csukott szemmel, a kanyarban előzi Lévai Anikó másik földre szállt Teréz anyát, az utcai harcos emberarcú feleségét, aki az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagyköveteként játssza a rászorulók megmentőjét.

Egy olyan országban, ahol az utóbbi tíz év legtöbb szürke hétköznapján azt hallgattuk, hogy megszűnt a szegénység, dübörög a jólét, csak az nem dolgozik, aki nem akar, és csak az nem eszik, aki nem éhes. Szóval Lőrinc barát – aki nem közszereplő, és közeledni sem lehet hozzá közpénzeket érintő, a nyilvánosságra tartozó ügyletei után érdeklődve, mert kitöri a frász és önérzetesen toporzékolni kezd, mint a sajtótól spontán viszketni kezdő és gorombába lemenő Orbán Győző; akit ellenzéki pártoknak tilos bírálni, mert az MTI zsigerből és futószalagon tagadja meg a közleményeik megjelentetését – tegnap hála legyen a jóistennek beverekedte magát az állami hírügynökség hírfolyamába. Azért, mert ez is egy áldott jó lélek, egy meg nem értett, meg nem becsült szent ember. Aki  a cége révén – tudtuk meg az MTI-től  -, a Magyar Vöröskereszttel összekapaszkodva 70 tonnányi, 50 millió forint értékű élelmiszeradományt ajánlott fel és juttat el karácsonyig a rászorulóknak. Hát van szem, amely ilyenkor szárazon marad? Azt írta az újság is az MTI nyomán, hogy adakozik a drágajó Lölö. Miután a használt szállodai fürdőszobai kellékeitől nagylelkűen megszabadult az egyszülős családok javára, most azt üzeni  a Mészáros Csoport kommunikációs igazgatója hangján keresztül, hogy

– advent időszakában sem feledkezhetnek el arról, hogy a karácsony és a téli hónapok sok kihívás elé állítják a nélkülöző családokat és az egyedülálló időseket, akiknek az is gondot okozhat, hogy kerül-e ünnepi étel az asztalra vagy a hétköznapokon van-e elég élelmiszer otthon;

– a csomagokban a többi között húsáru, friss tojás, méz és egy rúd bejgli is található;

– egy akkora cégcsoportnak, mint a Mészáros Csoport, erkölcsi felelősség és kötelesség is a rászorulók támogatása;

– idén több mint félmilliárd forintot fordítottak jótékonysági tevékenységre, mások megsegítésére, amivel sok beteg gyermek gyógykezelését, életminőségének javítását segítették, de a rászoruló nagycsaládosok és egyszülős családok üdültetését is megszervezték.

Ne csókoljunk kezet is ennek a szent embernek és a hozzá hasonlóknak? Akik egész évben megállás nélkül szívják az adófizetők vérét, majd ünnepek körül eszükbe jut, hogy ők nem feledkezhetnek meg a nyomorultakról. Tényleg? Visszacsorgatják alamizsnaként a saját törvényeik szerint legálisan összeharácsolt vagyonuk nullaegésznullaX százalékát, és foglaljuk imába a nevüket? Ennek most van hírértéke, ezzel most tele lehet üvölteni a közpénzmédiát, amikor a Mátrai Erőmű bizniszből kimarta a lóvét, majd rálőcsölte a veszteséget az adófizetőkre, mert neki már nem kell, akkor meg nem közszereplő? 50 millió forintért vagy 500 millió forintért érezzék magukat megtisztelve a rászoruló magyarok, akik valójában nem is léteznek, mert Viktor és Lőrinc országában megszűnt a nélkülözés? Most advent van, most karácsony van, most kihívások és nélkülözés és pusztulat van? Adakoznak a SAJÁT termékeikből? A sajátjukból? De azt sem csendben, lesütött szemmel, rossz lelkiismerettel, hanem rivaldafényben, az erkölcsi felelősséggel takarózva és mellet döngetve. Hát nem tudom, a helyükben nekem a pofámról lejönne a bőr, kisülne a szemem, és elsüllyednék szégyenemben.

Utóirat: Orbán biztosan nem süllyed el szégyenében, ugyanis megint Sorossal levelezik. Mészáros Lőrinc gazdája ilyeneket ír, a fent vázolt alamizsna osztogatással alkot kerek egészet önkritikátlan, vitriolos fröcsögése:

Soros György krokodilkönnyeket hullat. Ez ugyan nem adja vissza a spekuláns által kifosztott emberek, családok, vállalkozások millióinak pénzét, de szerény elégtételnek jó.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább