Szeptember 27,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Vagyis lényegében a saját polgáraikat büntetik

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,518,604 forint, még hiányzik 1,481,396 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Nem akarok kompromisszumot kötni a munkavégzést illetően, úgyhogy szombat, nem szombat, esik, vagy fúj, jó reggelt kívánok mindenkinek! Edgar kolléga tegnap reggeli emelkedett lírai prózájához még csak hasonlóval sem tudok szolgálni, de belőlem mindent képes kihozni ez az elbeszélő, végtelenített NER-jelen, a líraiságot a legkevésbé sem.

Ámde legalább ettől talán nem jelentek nemzetbiztonsági kockázatot, mint Dúró Dóra szerint a Facebook, vagy Donald Trump szerint a Twitter. Az viszont probléma – és nem csak az egyes szám, első személy sérti a fülemet -, hogy a miniszterek elnöke én-nel kezdi azt a gondolati ívet (ÉN nem akarok kompromisszumot kötni), amelyben kifejti, hogy a kompromisszum nála nem játszik, akkor se, ha az ország bőrére megy a játék. Ő nem kompromisszumot, hanem megoldást akar a Soros markában elkurvult brüsszelitákkal (értsd: Európai Parlament, 25 tagállam kormánya, és a fél világ) folytatott vitában. Értsük főleg úgy, hogy a kompromisszum valójában a gyengeség jele, és aki kézigránáttal hadonászik, azt nem lehet az álláspontja feladására kényszeríteni, különösen, ha meggyőződése szerint betonbiztos az az álláspont. Márpedig aki a nemzeti szuverenitásra, a migránsokra, Sorosra és a jogállamiságra, mint definiálhatatlan, ennélfogva számonkérhetetlen fogalomra hivatkozva lengeti a vétót azért, mert a következő években is következmények nélkül akarja dübörögtetni a felcsúti tempóban törvényesített korrupció gépezetét, és széthordani az uniós forrásokat, annak ezt az egyet elhiszem: hogy eme álláspontja ezerszer betonbiztosabb, mint az alaptörvényve vagy a keresztény erkölcsei.

Belegondolni sem akarok, mi lenne, ha ugyanezt egy másik kormány tenné egy ilyen helyzetben. Mármint egy másik kormány jogászkodna arról, hogy a jogállami mechanizmus tulajdonképpen nem erősíti, hanem gyengíti a jogállamiságot, mert szegény olyan homályosan van meghatározva, pedig Varga Judit is kioknyomozta, hogy Hollandiának már papíron sem független az ügyészsége. De ez az EU-t egyáltalán nem zavarja… (hüppp). Ez úgy lett volna kerek, ha azt is kioknyomozza a miniszterasszony, hogy a libernyák Mark Rutte gázszerelője milliárdos lett-e azért, mert ő a miniszterelnök, hogy az apja állami beruházások körül sündörög-e a milliárdos nyereségeket regisztráló cégével, hogy a veje uniós támogatásokból borítja-e sötétbe Hollandiát és károsítja meg csilliárdokkal az adófizetőket, hogy a párttársai egy része nagy értékű költségvetési csalásokban játszik főszerepet, és hogy egyáltalán van-e a politikai korrupciónak bármilyen következménye.

Mert a jogállamiság nem attól jogállamiság, hogy Finnországban meg bezzeg nincs alkotmánybíróság, hanem attól, hogy mit mutat az összkép, a big picture. Hogy van-e működő jogállami keret arra, hogy bárki kerül hatalomra és szerez akár alkotmányozó többséget, az a többség jogállami keretek közé szorítható, ellenőrízhető, és garantálható, hogy nem él vissza a hatalmával. Például nem az az első dolga, ahogy veszélyhelyzeti felhatalmazást kap, hogy az éj leple alatt lopakodva széles társadalmi konszenzust igénylő kérdésekben, a társadalom és az ellenzék teljes megkerülésével minden törvényt úgy ír át, ahogy a Karmelita kolostorban eldöntetett. Szóval az a lényeg sokadszor is, hogy ha annyira baromira homályos az a jogállamisági meghatározás, akkor nem fosná össze magát tőle pont két olyan ország kormánya, amely mind közül talán a leggyakrabban tojik arra, hogy az Európai Unió nem félfeudális banánköztársaságok szövetsége.

Ugyanakkor sajnos a tegnap reggeli igehirdetésbe sem fért bele két adag folyékony csúsztatás és hazudozás közé annak közlése, hogy amennyiben másodmagával keresztbe fekszik az uniós források jogállamisági kritériumokhoz kötésének, azaz a vétóval fenyegetőzését valóra váltja, azzal mintegy 14 ezer milliárd forint uniós támogatást tesz kockára. Az EUrológus számításai szerint konkrétan ennyi pénzre jogosult Magyarország a regnáló állampárt képviselői által a Szovjetunióhoz és a náci Németországhoz hasonlított Európai Unió támogatásaiból. Mint ahogy azt is elhallgatta őfényessége, hogy a múlt héten bevallott hitelfelvétellel nem egyszerűen csak 30 évre eladósította a magyarokat éppen azért, hogy elmondhassa, neki nem kell Brüsszel mocskos pénze, anélkül is elvagyunk, elleszünk, de azzal sem dicsekedett, hogy vétó esetén úgynevezett INGYEN pénztől is elesünk. Ugyanis mint jeleztem már egy héttel ezelőtt is, amikor bevalotta, hogy micsoda fasza már, hogy Brüsszel nélkül is tudtunk hitelt felvenni: az a hitel, amit a kormány felvett, növeli az államadósságot, a Next Generation helyreállítási alapot ezzel szemben éppen azért találták ki, hogy az Európai Unió közös kötvénykibocsátásával ne növeljék az egyes államok adósságát. Ugyanis a helyreállítási alap egy része VISSZA NEM TÉRÍTENDŐ támogatás.

Úgyhogy azt, amit egyes szám első személyben művel a kézigránáttal hadonászó utcai harcos, nyugodtan nevezhetjük orbánikumnak. Hogy azért hörögjön valaki, ráadásul egy olyan valaki, akinek a pénz az istene, hogy nem kell neki személyesen a pénz, ha azzal el kell számolni, és ha azért cserébe európai demokráciát, jogállamot kellene működtetni. Ilyen értelemben Guy Verhofstadt, a regnáló állampárt által szintén válogatott gyalázkodások tárgyává tett belga liberális EP-képviselő alighanem fején találta a szöget két nappal ezelőtt, amikor azt mondta:

Ez az első alkalom, amikor azt látom, hogy a költségvetési tárgyalásokat egy ország azért blokkolja, mert pénzt kapna. Vagyis lényegében a saját polgáraikat büntetik.

Nem most kezdődött, ez megy évek óta. A saját polgáraik vagy azok egy része alapvetően csak a bajnak van, a NER-oligarchia bizonyára nem hízott volna olyan nagyra, és nem ette volna be magát a társadalom szövetébe olyan mélyen, ha nem a saját polgáraik kárára harácsolnak és tiporják az emberi jogokat, mint az állat. Úgyhogy már csak azt nem értem, hogy ha nincs kompromisszum, hanem vétó van, akkor milyen alapon osztogatják papíron az orbánista bürokraták azokat az eurómilliárdokat, amelyekről azt állítja a felcsúti géniusz, hogy kenjék a hajukra a brüsszeliták, nekünk jó az a hitel, amitől nő az államadósság. Mert ami nincs, és ami nem kell, azt nem lehet elosztogatni sem, ezzel szemben itt osztogatnak az elvtársak, és konkrétan ezermilliárdos veszteséget jelentene az országnak az, amiről Orbán azt hazudta, hogy semmilyen veszteséget nem jelent. De, jelent.

Úgyhogy változatlanul nem az a kérdés, hogy a végén kompromisszum születik, vagy megoldás, ahogy a hepciáskodó felcsúti küldetéstudat akarja, az Európai Uniónak bizonyára lesz B-terve (olyan, amilyen, de lesz) akkor is, ha lengyel, magyar két jóbarát még játssza is egy darabig a korrupt agyát és tovább égeti az országot azzal, hogy Deutsch Tamások, meg Kovács Zoltánok Gestapózva, nácizva rongyolnak bele a németekbe. Akik a magyar kormánypárt prosztóságára tényleg visszafogottan reagáltak.

Európában a sértegetések soha nem vezetnek valamennyi félnek kedvező eredményekre

– ezt mondta Steffen Seibert német kormányszóvivő tegnap Berlinben arra a kérdésre, miként értékeli Angela Merkel, hogy a Fidesz soraiban a náci Németország államvédelmi hatóságához, a Gestapóhoz hasonlítják Manfred Webert, az Európai Néppárt európai parlamenti (EP-) frakcióvezetőjét. Valóban nem Deutsch az egyedüli, nem is az első, és pláne nem az utolsó, aki a németek nácizására adta a fejét, mert az szerinte egyből megsemmisíti azokat a vádakat, amelyek szerint elég sok mindenre vetemedett már fennállása óta az Orbán-rezsim, holott ország-világ előtt hazudták, hogy ők soha nem vetemednének. Van abban valami egészen tragikus, hogy Deutsch Tamás nevezetű, sokoldalúan tehetséges, örökös EP-képviselővel német kormányszóvivői és kancellári szinten foglalkozni kell, de mostanra már igazán  megtanulhatták volna ott, a halódó Nyugaton, hogy amit ők politikai szatírában tolnak, azt ezek a rosszarcú figurák véresen komolyan csinálják. Itt virágzik a sértegetések kultúrája, mint a korrupció, itt minél bunkóbb és tahóbb valaki, annál megbecsültebb tagja az állampártnak, és annál feljebb vezet az útja a táplálékláncban.

A tragikus az, hogy nekünk meg rendre ég a pofánk azért, mert mi nem (mind) ilyenek vagyunk, és mégsem tudunk mit kezdeni ezzel materiális-szellemi-erkölcsi dúlással. Pedig már a nagy nyugdíjlenyulás is tíz éves, elüldözték a CEU-t, szétverik éppen az SZFE-t, a járványügyi helyzet felelősségét a fegyelmezetlen mimagyarokra kenik, üldözik a melegeket és az egyedülállókat, öt éve zsibbasztanak és mérgeznek a Soros-mantrával, hazudnak bele az arcunkba miközben (titokban) eladósítanak, általában is úgy viselkednek az országgal, mintha egy cég lenne, amelynek ők a tulajdonosaik, és mindennek a tetejébe porig égetnek és lejáratnak Európa szemében is. Igen, határozottan a polgárokat büntetik azért, mert ők vállalhatatlanul korruptak, szamojéd erkölcsökkel pöffeszkednek a hatalomban, és az idők végezetéig ott is szándékoznak maradni. Ezzel kellene kezdeni valamit, mielőtt beledöglünk. Nincs felmentő sereg, és nem is lesz.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!