NEHAZUGGY

All lies matter

Mogorva | 2020. November 19, Csütörtök | 10:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A cím nem elírás, a poszt pedig folytatás.

Mittudomén, olyan szinten fáradt vagyok, hogy már nem veszem a levegőt, hanem lefekszem a papírgombóccal kergetőző macskák közé, és az ő huzatuk tolja belém. Babot nem adtam nekik, nagy baj nem lehet.
Igazából semmit nem csináltam egész nap, úgyhogy kénytelen vagyok az időjárásra fogni, miszerint mindjárt itt alszom el a szőnyegen, csak előtte még boncolgatnám egy kicsit A. Azt nem lehet eléggé boncolgatni.

Többen is megjegyzéseket fűztek az előző (témájú) poszthoz, köszönöm, egy pont ide, egy pont oda, de nem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy 2022 itt van a nyakunkon, és komoly kérdések megválaszolásával sehol nem vagyunk.

Rögtön a legelső kérdés az, hogy le lehet-e váltani a maffát választáson? Amennyiben az a válasz, hogy nem, akkor hagyjuk az egész választást (a pártokat, a képviselőket, a részvételt, mindent) a picsába, és vagy kockakő, vagy kockás bőrönd a megoldás, mert ennél a kérdésnél harmadik válasz csak úgy létezik, ha még az internetet is kikötteti az ember, és a kiskert gondozgatásával tölti a hátralévő napjait. Nemleges válasz esetén hazugság lenne minden egyéb kenegetés, szemfelnyitásról ábrándozás, bármi.

Azért vagyunk most itt, feleim, mert az előző kérdésre valaki igen választ adott. Sóhaj. Ez lesz a húzósabb.

Itt első lépésben véget kell vetni a diktatúrázásnak. A főnök dönti el a sorsunkat, de ha választásban gondolkodunk (hiszünk…), akkor egyáltalán ne tegyünk olyan kijelentéseket, amikből csak tolatva lehet kivonulni. Az ilyesmi mindig hülyén jön ki.

Második lépésben jön az, hogy kire szavazzunk. Éppen erről akartam írni a múltkor, arról, hogy nekünk általában megmondják, hogy kire szavazhatunk, de pont az lenne a dolog lényege, hogy legalább egyszer az életben mi mondjuk meg, kire lennénk hajlandóak, és kire nem. A tervezett előválasztás egy félmegoldás ehhez, az vele a bajom, hogy megint az utolsó pillanatra marad minden, és hiába a nagy szavak a „civilek is lehetségesek” témáról, azt valamennyien ismerjük, hogy az önmaguk túléléséért küszködő pártok hogyan viszonyulnak a külsősökhöz. Aki próbált már úgynevezett ellenzéki képviselőkkel csevegni, az ezt pláne tudja.

Még aludtam vagy ötöt erre az egészre, mostanában valahogy sokat alszom, és ébren sem mindig ezen töprengek, de amikor mégis, akkor hűvöset érzek.

Magyarország egy sokszorosan, illetve többféleképp megosztott népességet jelent. Jelen állapotában egy indulatvezérelt, társadalom nélküli térképrészlet. Ahhoz, hogy valóban jó irányba induljon el, muszáj lenne beszélni kényelmes jólétben élők és nyomorgók, városiak és falusiak, műveltek és ostobák között, oda-vissza. Értékekről kellene beszélnünk egymással, de annak tudatában, hogy az értékek gyakran teljesen mást jelentenek, és a célravezető módszer nem a követelőzés, hanem a belátó engedés. Vagyis, az országon igazából csak azok tudnának segíteni, akik engedni is tudnak. A többiekkel lehetünk többen, de előrébb nem leszünk.

Most van valami nagy nekibuzdulás, hogy a koleszterin helyett (mellett?) majd a koronavírus helyretesz itt mindent, de ennél keményebb hazugságot ritkán lehet találni. Csak úgy belegondolásilag jegyzem meg: Donald Trump 70 millió szavazata még fog gondokat okozni Biden elnöklése alatt, és ugyanígy nem lehet negligálni a főnök szavazóit sem. Trump hatalmas „cselekedete” az volt, hogy ráébreszthette a világot az alapértelmezett szövetséges hiányával járó gyengeségekre (hogy a világ ráébredt-e erre, az más kérdés). A főnök egoista, nemtörődöm, tudatlan (stb.) úgynevezett kormányzása egy hatalmas esély arra, hogy Magyarország egyesüljön. Ha ellene, hát ellene, #minekmentoda.

Hogy Magyarország megértette-e, milyen esélyt kapott, és mire lehetne képes, abban én máig kételkedem. Kételkedem az ideológiákról szóló hazugságok miatt, kételkedem az álmosító szavak köntösébe burkolt pozícióharcok miatt, és hát kételkedem a jólfizetett semmittevés gyanúja miatt is, és még, és még… De hogy mindig minden visszaüt, abban nem szoktam kételkedni, mivelhogy erről szólt már vagy negyven évem.
Minden hazugság számít. Úgy számít, hogy megkéri, és meg is kapja az árát. Ezt soha ne felejtsd el.

És most zenéljünk, lágyan.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!