Április 20,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Mit kíván a magyar nemzet?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,376,346 forint, még hiányzik 623,654 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Kéremszépen, azt én nem tudom. De hogy én mit követelek, az kezd alakulni.

Karácsony Gergely mondta azt nemrég, hogy el kell kerülni, hogy a választás csak Orbán Viktorról szóljon. Ez egy nagyon fontos, nagyon rettenetesen jelentősen megkerülhetetlen, egyben tökéletesen észrevétlenül maradt gondolat volt tőle. Lefordítom magyarra: az, hogy Ne Orbán, az ide kevés volt eddig is, és kevés is lesz. Semmire Nem Lesz Elég, hangsúlyozhatnám ki széles karlendítésekkel csapkodva az asztalt, de éppen nincs asztalom, annyit hangsúlyoztam már.

Bő tíz éve töprengek azon, hogy ha annyit rinyálunk a népképviseletről, akkor miért nem azt csináljuk? Böngészgetjük mindenféle pártok kampánylózungjait ahelyett, hogy komolyan vennénk magunkat, és mi írnánk egy vázlatos kormányprogramot, amit ha nem akar képviselni senki, akkor menjen a levesbe, mert szavazatot más ellenében kapni nem fog. Sírdogálunk, hogy jajjARendszer, és közben azt várjuk, hogy valamelyik párt pont tökéletesen betaláljon a vágyainkba, és közben értetlenkedünk, mert miért nem arra az akármire vágyik mindenki. Aztán meg azért sírdogálunk, mert… Ehh, ezernyi okból sírdogálunk ahelyett, hogy azt mondanánk jó magyarosan, hogy a kutyaúristenit, majd mi megmondjuk, milegyenahogylegyena.

Itt van ez a tetves internet. Fészbúk, meg lájk, meg statisztika helyett kell egy fórum, ahol az érdeklődő népesség összerak egy kormányprogramot, majd létszáma tudatában közli a politikusokkal, hogy erre szavazna X millió ember, másra meg nem, lehet dönteni. A politikus nem hülye, éhen halni nem szeretne, hát vagy felvállalja a képviseletet, vagy még tapsolunk is, mikor elveszik tőle a szót, a fizetését, de még a szolgálati Parkert is.

Fenn áll a Mars úgy 45° magasan dél-délkeleten, ilyenkor csupa harci láz vagyok, elkezdem írni.

  • A közszolgálati média (TV, rádió, netes megjelenések) jelenlegi formájában történő teljes beszántása. Átszervezés után feladata az oktatás, ismeretterjesztés, kulturális és vallási műsorok szórása lehet, mindennemű politikai ténykedés tilos, még a híradó sem létezhetne rajta. A megyei lapokat tartsák el a megyék, amennyiben erre nem képesek, akkor ott az online tér, mi meg majd begyújtunk mással.
  • Nyilvánosan, korlátozás nélkül kereshető adatbázis, valamint a hozzá kapcsolódó weboldal üzembe állítása, ahol minden egyes – akár hazai, akár EU-s – fillér közpénz felhasználását nyomon lehet követni. A közpénzek felhasználásának titkosítását teljesen megtiltani, az információk meghamisítását, késleltetését, visszatartását szabadságvesztéssel büntetni. Nem érdekelnek a pártok hátországaiként funkcionáló gazdag emberek, az a kendőzetlen igazság.
  • Egy-két darab A4-es oldalon elférő adó- és járuléktábla: ennyi a bruttód, akkor ennyi lesz a levonás belőle, és pont. Világos, hogy az országnak szüksége van a befizetéseimre, ezért tőlem akár sávos SZJA is lehet, de elegem van a kifosztásomból. Ugyanitt rendezni az ÁFA kérdéskörét is, a kismillió haveri kedvezmény helyében egy értelmes, a vásárlóerőt támogató kulcsrendszert akarok látni.
  • Önálló szaktárca az egészségügynek és az oktatásnak, 15 éves terv készítése mindkét ágazatban. Mind a jövőhöz való felzárkózásunk, mind pedig a jelenlegi szociális rendszerünk egy hulladék, és nem vagyok hajlandó elfogadni az állandó kivéreztetésüket.
  • Az állami vízfejek kíméletlen lenyírása, decentralizáció. Az állam vonuljon ki a mindennapi életünkből, csak stabil hátteret biztosítson hozzá a jogalkotás és ellenőrzés, számonkérés eszközeivel, de a helyi feladatok kerüljenek vissza az önkormányzatokhoz, a pénzügyi fedezettel együtt. Nincs szükségünk pl. kukaholdingra, szükségünk van viszont stabil infrastruktúrára.
  • Teljes informatikai újjáépítés: az ügyintézéstől az adattároláson át a szavazásig amit csak lehet, azt meg lehessen csinálni a neten keresztül is. Észre sem vesszük, hogy még XP-s bankautomatákat használunk, meg közben kinyomtatott leletekkel kell a kórházba menni, a közjegyzőhöz és a szolgáltatókhoz komplett paksamétákat kell cipelni. Ez 2020-ban már egyszerűen abszurd.
  • Satöbbi.

Biztosan lehetne profibbat is alkotni, többet, szebbet, cicásgifeset, de én nem szakértő meg közgazdász meg politikus vagyok, hanem autószerelő.

És így a végére rém őszinte leszek.
Az az ember vagyok, aki a társadalmi hangulat alapján Trump-nak gondolta az elnökválasztást, ugyanakkor Biden-re szavazott volna (ha szavazott volna), viszont most nem ünnepelne kinn az utcán, mert minek. Én itthon sem tudok mit kezdeni azzal, hogy Alkotmány vagy Alaptörvény, Magyar Köztársaság vagy Magyarország, jobboldal meg baloldal, ezek semmirevaló szimbolikus dolgok a szememben amiatt, mert harminc munkásév alatt volt itt már minden, de az életem minősége végig rajtam múlt.
Tőlem irányíthatná az országot király, vagy mesterséges intelligencia is, amennyiben a legnagyobb társadalmi hasznosság lenne a célja. A demokráciának nevezett valamit lóversenynek látom, a többségnek van egy kedvenc lova, és ha az fut be, akkor fieszta, ha meg nem, akkor sántuljon meg az összes többi – ez nem demokrácia, ez egy nagy kápráztató lófasz. A demokrácia mindannyiunk ügyeiről szól, de azok letisztázásához rengeteget kéne egymással egyeztetnünk, és amikor nagyjából megvagyunk, akkor képviselőket bíznunk meg a tényleges képviseletünkkel. Ehelyett mi rohanunk őutánuk, kötjük a megalkuvó kis kompromisszumainkat, és ki hogy öltözik, és ki milyen kultúrember, ésígytovább. Hátrafelé nyilazunk ezer éve, mert még mindig fordítva ülünk a lovon.

Szóval Karácsonynak nagyon igaza volt azzal a megjegyzésével, csak talán nem volt szimpatikus észrevenni. A magam részéről annyit tehetek hozzá, hogy ha ’22-ben egy széleskörű össznépi stratégia akarása helyett még mindig ott tartunk, hogy Akár az ördögre is, csak ne Orbán”, meg hogy megintmitmondott, akkor én a választás napján elleszek itthon, hasonlóan ahhoz a többmillióhoz, akik vállat vonva szokták nézni a lóversenyeket. És hogy bűntudatot sem leszek hajlandó ezért érezni, az már most kurvaélet.

Neki kéne kezdeni valami hasznosnak, emberek, mert mindjárt itt a célvonal.

Mogorva

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.