NEHAZUGGY

Itt nem a csúnya beszédről van szó. Nagyon nem

Lázár Gergő | 2020. Június 18, Csütörtök | 10:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,642,337 forint, még hiányzik 357,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A keresztény-konzervatív Fidesz már évek óta folyamatosan visszaél a hatalmával. Ez megmutatkozik az élet szinte minden területén, a bíróságok függetlenségének megszüntetése, a sajtószabadság két lábbal tiprása, vagy a legfőbb ügyész pozícióba helyezése és visszatapsolása csak egy-egy példa, amely alátámasztja ezt az állítást. Szinte nincs olyan hét, hogy ne érkezne hír arról, hogy mire tették rá éppen akkor a kezüket. Az ország szétlopása mellett egy talán még súlyosabb bűnt is elkövettek, ez pedig a közbeszéd útszéli stílusúvá silányítása. Ez alatt ne a káromkodást értsék, hiszen annak megvan a helye és ideje is, az a magyar nyelv része, a Kövér László és Bayer Zsolt által hétről-hétre képviselt „értékek” azonban ettől nagyban eltérnek. Szerintem senkinek nem azzal van baja ezen két fideszes figura kapcsán, hogy káromkodnak. Káromkodik a fél ország, ne legyünk álszentek: ez természetes velejárója az ember viselkedésének.

Ezek ketten viszont (nyilván vannak többen is, de ahhoz több oldalnyi helyre lenne most szükség) a gyűlöletet, a rasszizmust vagy a nők megalázását is a kormánykommunikáció már-már mindennapi eszközeként használják. Lehet véleménye az embernek bármiről, akármiről, és ezt ki is fejtheti, ám egy normális országban a szólásszabadságnak is megvannak a maga határai. Ez a határ pedig ott van, ahol a mi szabadságunkkal mások szabadságát és méltóságát megsértjük. Az elég egyértelmű, hogy rassziszta, nőgyűlölő kifejezésekkel pont ezt érjük el, amelyeket egy normális ország független hatóságai méltóképpen meg is büntetnek. Idehaza ilyenről szó nem lehet, hiszen ez a két agitátor lényegében azt mond és olyan stílusban mondja, amit és ahogy akarja. A legnagyobb probléma mégis az, hogy ezek a figurák nem egyszerű állampolgárok, útszéli trollok, hanem fontos pozíciót betöltő szereplői a NER egészének.

Kövér az elmúlt évek egyik, ha nem a legagresszívabb házelnöke, akinek módszerei bőven túllépik a kommunista időket. Annak ellenére is, hogy a házmester megpróbál úgy tenni, mintha pont a másik oldal képviselői lennének a kommunisták. De már megszokhattuk, hogy a Fidesz prominens tagjai általában azzal vádolják meg az ellenfelet, amiben egyébként ők bűnösök. Ezzel megpróbálják megelőzni a vitát, amelyen egyébként vélhetően veszítenének is. Előre támadnak, ami eddig be is vált. Csakhogy ezzel az a baj, hogy közben elfogadottá tették ezeket a kijelentéseket, elérték, hogy a saját táboruk tagjai is rendre túllépnek minden határt, és már nem csak egyes cikkek kommentszekcióiban nyilvánulnak meg emberhez nem méltó módon, de az utcán, a hétköznapokban is.

Nemrégiben a fideszes Médiatanács vizsgálta Kövér László április végi Bayer-showban tett kijelentését, miszerint Én szánalommal tekintek ezekre a képviselőkre, különösen azokra, akiknek a személyi száma 2-vel kezdődik, amikor olyan helyzetbe keverik magukat, amilyenbe Szabó Tímeának is sikerült legutóbb. Nincs annál elszomorítóbb, mint amikor egy gyűlölettől eltorzult női arcot lát az ember férfi létére. Ezen kijelentést minden épeszű ember elítél, hiszen itt már nem csak egyszerű személyeskedésről van szó, hanem ennél jóval többről. A Médiatanács véleménye mégis az volt az ügy kapcsán, hogy a házelnök szájából elhangzott szavak „nem mutatnak túl a magánérdek-sérelmen, így a közösség sérelmét is megvalósító, az emberi méltóság intézményes védelmében való hatósági fellépés nem indokolt.

Azzal, hogy ilyen „véleményeknek” mindenféle következmény nélkül teret enged a Médiatanács, pont azt érik el, hogy a közbeszéd részévé válik a nők lealacsonyítása vagy éppen a rasszista megbélyegzés. Utóbbit – nem túl meglepő módon – Bayer Zsolt mutatta be nemrégiben, amikor is a többi szélsőjobbos agitátorhoz hasonlóan elege lett a Black Lives Matter mozgalomból és abból, hogy már hetek óta azzal van tele a sajtó, hogy a feketék fellázadtak az őket ért negatív megkülönböztetés, valamint a velük szembeni agresszió ellen. A reakciót egy 10 hónappal ezelőtti videó váltotta ki belőle, ami a Black Hebrew Israelites nevű, fekete felsőbbrendűséget hirdető, homofób és antiszemita gyűlöletcsoportnak minősített szervezet egyik felvétele volt. De Bayertől sem áll távol a nők becsmérlése, amelyet Nagy Blanka esetében is bemutatott, amikor is egy igazi, kretén, barom állat-nak nevezte őt. Abban az ügyben nem a Médiatanács, hanem a független Pesti Központi Kerületi Bíróság mentette fel őt (ezekről itt írtunk).

Félreértés ne essék, a véleménynyilvánításnak megvan a helye minden társadalomban, amit nem szabad büntetéssel sújtani, azonban minden jognak vannak határai. Ezeket a határokat Bayer és Kövér több esetben is átlépte, a hatóságok mégis sokadszorra is felmentették őket, mondván, azzal nem sértettek meg senkit. De kérdezem én: akkor mégis hol húzzuk meg a határt? A rasszizmus és a nők folyamatos becsmérlése belefér, ez jól látható. De a határ mégis meddig húzható? Hol van az a pont, amikor már a kézivezérelt rendszer is megálljt parancsol a féktelen gyűlöletnek? Mert megismételném, Bayer és Kövér fontos fogaskerék a Fidesz gépezetében, ezért a véleményüket sem csak 100-200 ember olvassa az interneten, tehát a mondanivalójuk igenis meghatározza egyes emberek véleményét.

A gyűlölet országa lettünk, ahol a hatalom lassan már tényleg mindent megengedhet magának. Olyan kárt okoztak ezzel, amit nem tudom mikor lehet majd rendbehozni. Itt már a bocsánatkérés sem lenne elég.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!