Néhány napja – főleg miután Parragh László őszinte és őszinteségében felháborító kijelentését (annyi ember ment tönkre az elmúlt napokban, hogy ezzel nem tudunk mit kezdeni) követően magunkhoz tértünk a megrökönyödésből, a karanténhúsvéti lázban – mintha kicsit megfeledkeztünk volna a kormány úgynevezett válságkezelésének legfőbb pontjáról, a munkahelyek megőrzésre állítólag májustól járó (már annak, akinek járó) állami támogatásról.
Vagyis a nagy dérrel-dúrral beharangozott „történelmi jelentőségű” és „történelmi léptékű” közgazdasági mentőcsomag sarkalatos eleméről, arról a bizonyos 70%-os bérkiegészítésként elhíresült kormányzati javaslatról. Amelyet a csomag egészéhez hasonlóan számtalan politikai és szakmai kritika ért, bár a homályos rendelkezések és ellentmondásos hivatalos nyilatkozatok alapján egyáltalán nem volt könnyű összerakni, hogy ez a bértámogatás hogyan néz ki pontosan a valóságban.
Több európai országgal összevetve ez a bejelentés már így is jócskán megkésettnek számít, holott éppen ez az, amelyet a gazdasági élet szereplői részéről a legnagyobb várakozás övezett. Tekintettel arra, hogy naponta ezrek veszítik el a munkahelyüket, a vállalkozásoknak pedig gyorsan dönteniük kell, hogy a válság hatására megszüntetik üzleti tevékenységüket, vagy az állami támogatás igénybevehetőségétől és mértékétől függően a folytatás mellett döntenek.
Mint ismert, múlt pénteken (keresztény időszámítás szerint: nagypéntek) jelentek meg a Hivatalos Közlönyben a gazdaságvédelmi akciótervvel kapcsolatos szabályok, amelyek lényegében megerősítették azokat az aggodalmakat, amelyek Palkovics László miniszter első, még aznap korrigált bejelentését is övezték. Foglaljuk össze a lényeget.
Amellett, hogy a fentiekből következik, hogy a támogatás nem automatikus, tehát a cégeknek pályázniuk kell, és majd azok, akik tíz éve kizárólagos hatáskörben döntik el, hogy mely állami támogatások, beruházások és gazdasági szereplők hozhatók kapcsolatba a nemzetgazdasági érdekkel, a legfontosabb kérdés, hogy amennyiben egy vállalkozás a támogatás igénylése mellett dönt, mivel kalkulálhat, mennyi pénzre számíthat.
Különféle számítások már készültek arról, hogy a 70 százalékos állami bértámogatás valójában 10 és 35 százalék közötti lehet, és kormányzati munkaanyag alapján az is kiderült: legfeljebb 75 ezer forint támogatást adna a kormány a bérekhez, ami azt jelentené, hogy a minimálbér duplájáig, nettó 214.130 forintig járna csak a bértámogatás.
Az alábbiakban egy konkrét példán keresztül érdemes megnézni, hogy tulajdonképpen mennyit ér az Orbán-kormánynak és a fideszes magyar államnak egy nehéz helyzetbe került cég megmentése munkáltatóstul, munkavállalóstul. A cég névtelenséget kérő vezetője szerint elsősorban azt fontos leszögezni, hogy a bértámogatás helyett sokkal helytállóbb a lyuktámogatás kifejezés, hiszen nem a megmaradó munkaidőt és bért támogatják, hanem a „kieső”, hiányzó, csökkentett munkaidőt. Vagyis azt, ami nincs: a lyukat.
Adott egy 20 főt foglalkoztató kisvállalkozás, ahol
Ha május 1-től három hónapig 4 órában foglalkoztatnák őket, akkor számításaik szerint az igénybevehető állami lyuktámogatás így nézne ki:
Tehát 20 dolgozó (munkahely) megtartására az állam mindösszesen 2.594.670 Ft támogatást szán. Mindeközben a szóban forgó időszakra a vállalkozás becsült bevételkiesése 150 és 200 millió forint közé tehető, a termelésleállás miatt ennyi bevételtől biztosan elesnek. Ehhez képest az alig 2,6 millió forint állami támogatás lényegében annyit ér, mint halottnak a csók.
És hogy mindez igazán szemléletes legyen, egy érdekes adattal érdemes összevetni. A Puskás Aréna építési költsége hivatalosan 190,5 milliárd forint, a stadionban 67.215 db szék van. Ennek alapján az egy székre jutó költség 2.834.188,8 forint. Más szavakkal: egy 20 főt foglalkoztató, a csőd szélére került magyar kisvállalkozás megmentésére a kormányzat kevesebb pénzt szán, mint egyetlen székre a Puskás Arénában. Valahogy így néznek ki a tények a magyar lyuk- bértámogatási rendszerről.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.