NEHAZUGGY

Fejeket akarunk!

Tóth Ilona | 2020. Január 8, Szerda | 20:17

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,384,312 forint, még hiányzik 615,688 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó éjszakát kívánok! Mindenkinek.

Helló, emberek! Nagy hírem van. Be van törve az országba az értékes, magas kultúra és művészet. Csak rá kell csapni. Kihagyhatatlan ajánlat, tessék, tessék! Sajnálom, hogy csak most tudok szólni, mert nyilván este már nincs idejük meg kedvük beszerezni a gyönyörűségeket. Akkor holnap nagyon siessenek, gondoskodjanak arról, hogy igen míves tárgyak kerüljenek a tulajdonukba. Megéri, higgyék el, majd jó lesz az még az utókornak, az unokáiknak, akár meg is gazdagodhatnak belőle. Kiviszik majd a piacra, és aranyáron eladják az unokák az unokáiknak, vagy kiknek.

A Hegyvidéki Manufaktúra az aranyozott Orbán Viktor-gyertya és a Mészáros Lőrinc-persely után most Németh Szilárd formájú sószórót készített. Gyönyörű kézműves munkák, nézzék! Teljesen ingyen adnék mellé egy kis reklámot is, mert mindent a haza nagyjaiért. Kelendően.

Míves portékák. Egyik szebb, mint a másik. Olyan hazafiasan magyaros

Németh Szilárd szakács és evő főguru, nem mellékesen katonai szakértő, sajnos egyelőre még csak baka rangban, de ha még sokáig dumálja bele a magyar anyák és apák szemébe, hogy gyermekeik víkendezni vannak Irakban, és nagyon élvezik, akkor sorba állhat a tábornoki rangért is.

Nézzék meg a haza egyik nagy keresztényének ducika Buddha-testű porcelán sótartóját! Rögtön rájönnek majd, hogy végre történt a fejében is valami hasznos ennek az embernek. Kézművesileg lehet benne só. Megírta már a nagy mesélő is:

„Azt mondta hát egyszer a király a leányainak, hogy annak adja a legszebbik országát, amelyik őt a legjobban szereti. Sorba kérdezte a leányokat, kezdette a legidősebbiken: – Felelj nekem, édes leányom, hogy szeretsz engem? – Mint a galamb a tiszta búzát – mondá a leány. – Hát te, édes lányom? – kérdezte a középsőt. – Én úgy, édesapám, mint forró meleg nyárban a szellőt. – Na, most téged kérdezlek – fordult a legkisebbikhez -, mondjad, hogy szeretsz? – Úgy, édesapám, ahogy az emberek a sót! – felelt a kicsi királykisasszony. – Mit beszélsz, te haszontalan lélek – förmedt rá a király -, kitakarodj az udvaromból, de még az országomból is! Ne is lássalak, ha csak ennyire szeretsz! Hiába sírt, könyörgött a királykisasszony, hiába magyarázta, hogy az emberek így meg úgy szeretik a sót – nem volt pardon s grácia: világgá kellett, hogy menjen a kicsi királykisasszony.” (Benedek Elek: A só)

Jézus Mária, majdnem rápacsált szegény kicsi királykisasszony, de a mesében jóra fordulnak a dolgok. Na most végre hullik a só meg az értelem Németh úr kerek fejéből. Persze, csak azoknak ajánlanám szegényt a konyhaasztalra vagy a vitrinbe dísznek, akik a sót is sóval eszik. Szóval, sóval ajánlanám ezt az ízléses darabot – legyen minden háztartásban hájfejű keresztény és Buddha hazafias sótartó. Ennyit megérdemel Szilárd úr meg mi is. Igaz, én hadilábon állok a sóval – nem nagyon csípem, mert rossz hatással van rám, éppen úgy, mint Németh Fidesz alelnök úr. Amire viszont igen-igen jó: tisztítja a mosogató lefolyót: zutty belőle, és máris eltűnik Németh úr fejének összes tartalma.

Ez a manufaktúra tudhat valamit. Mészárosból perselyt csinált. Perselyt, amivel nekem konkrétan az a bajom, hogy icike-picike. Mi a lószerszámot kezdenénk vele a polcon? De nem akarok én ellen reklámot, valahol és valahogyan el kell kezdeni a vagyon gyűjtését. Vigyék, vegyék Mészáros fejét! Ő különben is a Fidesz családpolitikájának egyik megbízható megtestesítője. Tudják, ha baba születik a családban, ne sajnáljanak bedobni Lölő fejébe ezer forintot. Aztán ne sajnáljanak minden hónapban még szaporítani a perselyt ezer forinttal. Gondoljanak bele, a kölyöknek 18 éves korára lesz 216 ezer forintja. Ha nem fér ennyi pénz egy fejbe, szerezzenek be még és még! Arról pedig gondoskodjon maga a kistafírungozott kölyök, hogy gázszerelőnek tanul, vagy elviszi a templomba a perselyt, segítséget kérve Istentől a további karrierje beteljesüléséért. Ennyit megér egy Mészáros-fej.

Hanem itt van ez az arany ember. Gyertya formában. Vagy formán kívül, ahogy tetszik! Azért sajnálom szegény Orbán Viktort, jól kicsesztek vele kézművesék. Gyertya lett belőle. Az meg hamar ég, elég. Milyen égő már, egy miniszterelnökkel ilyen randaságot csinálni! Égve ugyan mi maradna belőle? Nemzeti kézműves arany csonk. És akkor máris itt a következő dilemma: ha nem gyújtják meg, akkor évtizedekig is porosodhat a sublóton, a szekrény tetején meg a házi medencéjük díszeként. Gondoljanak bele, hogy akkor mi a szent szar haszna lenne egy elegánsan megformázott Orbán-gyertyának? Annyi, mint a valódi Orbánnak. Haszna semmi, a kár tőle, vele nagyon sok.

Komolyan mondom, ezek a figurák csodálni és kiállításra érdemesek. Rémesen színvonalasak. Azért jó lenne még melléjük egy Áder-fej ecettartó; egy Kövér-fej kulacs; egy Semjén-fej daráló; egy Lázár-fej csikktartó; egy Novák-fej cumisüveg. Milyen szép sorozat lenne a miniszterek fejéből készült fűszertartó! És adjunk magunkra meg az eleganciára: szájtörlőnek lehetne Deutsch- Bayer-, Kásler-, Tiborcz-, Cilike-, Rogán-, Rétvári-, Czunyiné szalvéta – naranccsal meg kereszttel. Aztán bele a kukába.

Valami feldobná az unalmas napjainkat. Nem is jut eszembe más, és talán ajánlhatnám önöknek is a nagy politikusi, össznépi gyűjtögető örömöt. Végre fejeket akarunk!

Az önök véleménye

„egy vérből valók vagyunk” éneklik könnyes szemmel, majd ugyanazzal a lendülettel közlik, hogy minden mocsoklibsibolsikomcsihazaárulót ki kellene végezni. Tényleg meghatóak. (Judit)

Az is köztudott, hogy a romák többsége büszke a származására. És ha ezt valaki elismeri, tiszteletben tartja, ráadásul embernek nézi – nem úgy mint a többség – akkor ők pontosan így állnak a másik emberhez, ahogy ebben a történetben le van írva 🙂 Ezt én is tapasztaltam… (Hortenzia)

könnyű gyűlölni olyan embereket, akik nálunk is gyengébbek. Legalább azt az érzetet kelti bennünk, hogy valamiben erősek vagyunk, ha már semmilyen módon nem vagyunk képesek az érdekérvényesítésünkre. Ott van a származás. Ugyan senki nem tehet róla, de van, akinek ez minden szellemi tartaléka. (K. Zoltán)

Ha pszichológus lennék, akkor a Magyarország nevű kamaszról azt mondanám, a deviáns viselkedése segélykiáltás. De nem vagyok az. (Attila)

Mégis kit kellett volna kinevezni, ha csak ilyenek vannak a Fidesz körül? Esetleg Borkait? Nem, őt valamelyik TV csatorna élére szánják, ha majd ürülés lesz. No, igen nem sokan maradtak immár, ők „S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt’ Mint akarom, s mint a barom, Melyet igába hajt?” (kolozsi)

Hm. Nana! Az usákokat megverték Vietnamban és Afganisztánban is. Észak-Korea-val pedig nem mernek ujjat húzni mert ott van Kína, Oroszország, no meg van atomfegyverük is. (M. János)

Így írtunk mi

Mindennapi rasszizmus

Siklósi Beatrix, aki egy rasszista és egy antiszemita bejegyzés között elugrik pápalátogatásra

Szimbolikus füttykoncert

Támadások a Himnusz ellen

A pápa szerint nem szabad félni a Közel-Keleten, bátornak kell lenni a próbatételek idején

A nap kommentje:

Teljes mértéjben egyet értek Edgarral, minden gyerek egyenlő esély-el kellene induljon az életben. Nem értem ezt a megkülönböztetést. A faluban ahol én felnőttem több cigány család is élt, rendes dolgos emberek voltak. Senkinek eszébe nem jutott megkülönböztetni őket. Közöttük is pont annyi a rossz ember, mint más náció között. Ha ez ma már nem igy van, az a társadalom hibája, mert elvették tőlük az esélyt, mint ahogy a többi szegénységbe taszított embertől is. (N. Csabáné)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!