NEHAZUGGY

A kórtermében még nem volt hatályos a gyülekezési tilalom, sőt az eredetileg négyágyas szobában kilenc selejtezésre ítélt nénit tároltak

Mikes Mirtill | 2019. Október 20, Vasárnap | 17:56

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected]

Tárgy: Repertoár

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

„Vacsora után dicsekedjünk a maradékkal!” mondotta a dédi mama, amikor a Peti bá’ lelkendezett, hogy a bennünket kalapáló keresztényjövőnk kovácsának teljesült a „Boldog Karácsonyt!” kívánsága. Mert nem úgy van ám az! Sőt nincs is, ami vannak látszik! Mert a valóságban az elképzelhetőnél is nagyobb amplitúdójú a centrális erőtér és a birtokában lévő gazdasági és tömegmanipulációs repertoárról még szó sem esett. (Hű! Leírtam! Egyből!)

A dédi új szövege a valami! És a tisztánlátása. Kórházban volt. A pirospöttymentes popsija miatt a „nicsak, ez még él” folyosón, mert a többi részlegben reggelente kipcsak törzsi gyűléseket tartanak és a vadiúj narancshitű kápolnában a sámánjuk rögtön kiszúrta, hogy a dédi nem odavaló, mert nem javul a Tízparancsolattól. Egyébként sem gyógyították volna, mert már betöltötte a 75 évet, de a sok betegsége miatt egy havi jachtbérlet árát rászámlázhatták, tehát NER kompatibilis módon hasznosult a kórházi tartózkodása.

A kórtermében még nem volt hatályos a gyülekezési tilalom, sőt az eredetileg négyágyas szobában kilenc selejtezésre ítélt nénit tároltak. Ez az elkülönítés taktikai hiba volt választás idején a törzsi vezérek részéről. A dédi korabeli néniknek már kevés alvás kell, így aztán éjt nappallá téve lenyomtak egy rapid life coaching tréninget. Ettől pártállami pap hiányában a bigott imádságosból rögvest liberálisok lettek: felújították és kicserélték a szókészleteiket, és választási brainstormingot is tartottak (eredmény: a vasárnap délután szavazni akaró dédi csalódottan jött haza, mert mikorra ő ment, már nem volt a falujában választék, ő meg a kormány kihelyezett szelektív csicska kukájába nem turkál és ezért x helyett átlót húzott).

Szóval a dédi választói szakértelmet, influenzát, valamint az amplitúdó, a centrális erőtér, a manipuláció és a repertoár szavakat hozta a kórházból. Csak az influenzából kapott minden családtag és beteglátogató, a többi madárlátta ajándékon inkább a felnőttek osztozkodtak elég zajosan. Kivéve persze a nagyit, mert ő rögvest (okulásomra) nekilátott néhány jövevényszó értelmezésének, de a náthától alig láttam és hallottam valamit.

Próbálnám sorba venni, miket mentettem át ezekből kendnek, és miket kéne kendnek értelmessé összelapátolni saját használatra. Lehet, hogy nem csupán a szórend bibis, hanem több, esetleg kevesebb szó is van a kelleténél. Majd látja kend.

A kend számára sarkalatos tudni: Erdogán a szövetségesünk! Azért gyilkolja a szír keresztényeket, akik esetenként kipcsak vérű kurdok, hogy az Iszlám Állam ne tudja elüldözni őket az otthonaikból, mert akkor az uniós pénzből épített magyar templomok pont olyan üresek lesznek ott, mint a stadionok itt, így viszont még a magyar csúcsvállalkozó egy ravatalozót is biggyeszthet a templomok mellé a költségünkre és máris nem olyan fájdalmas a tőzsdei vesztesége.

Elfelejtettem megírni az előbb, hogy még a duális szót is hozta a nagyi, de ezt én tudtam, mert a bátyámmal mi duóban nyomatjuk az aktuális óhajt sóhajt, attól függően, hogy éppen mit akarunk kicsikarni a demokratikus újraelosztásról időnként megfeledkező anyutól. Ilyesmire az apunál zenés felárral se lehet sikerrel bepróbálkozni, a tatámék viszont szólóban/duóban nekünk szerenádoznak minden reggel, mert vagy iskola, vagy templom, vagy mindkettő, amik miatt nem alhatjuk meg az egyedfejlődésünkhöz szükséges penzumot, de ez a világon senkit nem érdekel! Persze tudom én, hogy a duó, az fifti-fifti. A nagyi által hozott duális meg nem, mert az kétharmad és a többi kommunista, és ezt a sertéstenyésztő óvó néni szókészletéből örökölte a kupakos kisfia, aki mostanában egy szextettben a két szólistát kísérő vonakodó négyesben a szellemi mélységű basszbariton. Érti ugye?

Az is a baj kenddel, hogy nem jártas a muzsika világában. Én se ismerem a kottát. Azért simán lekagylózom, mi micsoda. A nagyi komolyzene fogyasztó. De annyira ám, hogy volt olyan szimfonikus muzsika, amitől kilépett a testéből és lebegett a zeneakadémia felett. Eltűri, amit a bátyám bömböltet, amit én hallgatok, az meg neki nyálas kortünet, és kinövöm. Reméli, mihamarabb. Anyu, apu zenei téren nem rúg labdába itthon, mert folyvást a kenyeret a távolban keresik. Itthon alszanak, és az piano. Bocsánat. Néha az apu – ha nagyon fáradt – a tentikélés kezdetén levág egy saját szerzeményű légtrombita szólót, aminek a hangzását a nagyi szerint erőteljesen motiválja az a sok büdös cigi. A tata fütyül. Mindenre.

Valószínűleg nem ezekről akartam írni kendnek. Sőt biztos is! De ha már szóba jött a muzsika, akkor hangsúlyosan megismétlem: amit az udvari vitézcigány elbazsevál milliárdnyi baksisért a 100 Isten házában, az egy az egyben a kommunista Rajkó zenekar repertoárja volt hajdan. Egy 10 éves rajkó klott gatyában, a nyírségi faluszéli vályogvető gödör mellett különben eljátszotta ingyen a népes kisebbségnek a nyári szünetben, ha nem éppen a Carnegie Hallban turnézott a magyarok imázsát erősítendő pitykés mellényben, paszpólos csizmanadrágban.

Hanem. Eszembe jutott már, hogy a repertoárt nem is a zenével, meg nem is annyira a propagandával kapcsolatban használta a dédi. És az is rémlik, hogy amikor a nagyi értelmezte, akkor valahogy a kend választás utáni gratulációjáról dobbantott a mondandója. Mert kend olyasfélét pedzegetett, hogy a kínai szövetségesek bebizonyították, a tank is hatékony tömegmanipulációs eszköz. És választási csataveszés után látható, hogy a keresztes vitézek önkifejezési repertoárjában a fegyverkezés egyre hangsúlyosabb, de még nincs felsőbb döntés, hogy Pesten melyik teret keresztelik át Tienanmenre. Valószínűleg azért írta kend, hogy „a győztes csata után nem a hadizsákmányt kéne szétkapkodni, hanem közösen gyűjteni a muníciót a háború megnyerésére!” Szóljon, ha rosszul értettem valamit, és ne utána reklamáljon nekem, mert ha mi itt megint a rövidebbet húzzuk, akkor nekünk nincs ám miből elhúzni, mint kendnek.

Bütyökfalva, 2019. október 18.

Mirtill

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!