NEHAZUGGY

Örökségünk

Tóth Ilona | 2019. Augusztus 18, Vasárnap | 19:56

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Jó éjszakát kívánok! Mindenkinek.

Erre gondoltam. Csak az volt a kérdés, ki szólal meg és milyen ünnepi gyönyörűséget mond. Orbán nem, mert készül a holnapi dzsemborira, Merkel asszonynak tartogatja bölcs és okos szavait. Na de van nekünk egy ősmagyaros szakértőnk, amúgy éppen miniszter. Jelenkori, de ez nem nagyon látszik rajta. Mióta felvitte Isten és Orbán a dolgát, ijedtében belezuhant az ősmagyarok karjába.

Nem nagyon akarom ragozni, amiket megint összehordott az V. Ősök napján, Bugacpusztán. Talán egyszer lesz majd Jövőnk napja is valamikor. Legyen elég annyi, hogy István király Álmos vezér küldetéstudatát új dimenzióba helyezte anno:

„úgy alakította ki keresztény államát, hogy az ősök hagyományára, hagyatékára építkezett. Álmos küldetése az volt, hogy összegyűjtse a rokon népeket és erőszövetséget kovácsoljon. Művét vitte tovább az utolsó fejedelem, Vajk – az első magyar király, István –, aki ezt a küldetéstudatot új dimenzióba emelte. Úgy alakította ki keresztény államát, hogy az ősök hagyományára, hagyatékára építkezett. A szuverenitásra, az integritásra, a függetlenségre, a hagyományok és az ősök tiszteletére.. ez volt az a biztos alap a magyar nép sanyargattatásainak és véráldozatainak időszakában, amire újra és újra új hazát építhettek.”

Már meg ne haragudjon a Kásler miniszter úr, de engem sokkal jobban érdekelne, mi lesz az országgal és velünk a jövőben. Tisztelet az ősöknek – ha hallják -, de azért senki nem dől a kardjába, ha nem tudja, mivel mosták a fogukat István királyék, ám az már eléri az ingerküszöbünket, hogy nekünk lesz-e fogunk, ha százasával vándorolnak ki a fogorvosok az országból. Például. Békeidőben sokkal inkább erre, meg az emberi jólétre lehet és kell építeni új hazát. Ezt például Kásler Miklós nélkül nagyon is el tudom képzelni.

Sőt, a nagy magyar keresztény hazát is el tudnám képzelni, ha nem akarnának bennünket bezárni ebbe az ömlengő magyarság izébe, hanem nyitott, toleráns országban élhetnénk. Plusz lenne legalább nyolcmillió hívő. Ugye. Talán annyit felfoghatna Kásler ősmagyaros, hogy a sarki rókát sem érdekli se a környezetünkben, se Európában a folytonos nyavalygásunk, múltba esésünk, akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne a más népekkel szembeni elfogadásra, segítségre.

Bármit elő lehet kaparni, de nekünk a jelenünk a legfontosabb, és ehhez valóban új dimenzió kell. Népszórakoztatónak talán még jó is lenne a professzor meg doktor úr, de nem nagyon van kedvünk vidámkodni, így aztán marad a szánakozásunk. Itt és most.„Úgy alakította ki keresztény államát, hogy az ősök hagyományára, hagyatékára építkezett.” – mondja Kásler minden onkológusi tudásával Álmosról. Hajlamos vagyok azt gondolni, hogy ez az ember benne van azoknak a sorában, akik még anno kezet fogtak Lenin elvtárssal; együtt mosolyogtak Rákosi elvtárssal is. Aztán róla is kiderül – ahogyan a nagy ünnepi fideszesekről, hogy bötűről bötűre fújják, mit és milyen örökséget hagyott ránk István király. De azt nem tudják, hogy ők milyen átkozott örökséget hagynak erre az országra. Ebből kilábalni sokkal nehezebb lesz úgy, hogy megérjünk még ezer évet.

„De benne van a harchoz új erő, – / De benne van az élet.”

Ej, a fenébe ezzel az ünnepi köntösbe burkolt rongyos szavakkal, inkább elmesélek valamit. A kenyérről. Nem az új kenyérről, hanem a hétköznapi kenyérről. Nagypapáék minden héten sütöttek kenyeret a kemencében, lehettek vagy három kilósak. Az egész Himesháza illatozott. Nagymama dagasztotta be. Nagypapa mindig hajnalban tette a kemencébe a tésztát; azért ragaszkodott ehhez, mert ő is akarta onnan kivenni. Addig nem ment sem az állatokhoz, sem kapálni, kötözni, sehova. Leült a kemence mellé a sámlira, rágyújtott egy cigarettára, és várt a hajnali csöndben. Azt szokta mondani: – Megvárom, amíg felébred, akkor leszek én is meg a kenyér is biztonságban. Ha él a kenyér, élünk mi is. Mire felébredtünk, a szépen sült kenyér már kínálta magát a konyhában. Nagypapa menetkészen nyitotta az ajtót, és annyit szólt oda a nagymamának: – Jó napunk lesz!

Pontosan így igaz. Láttam, és ettem is. Ez az ünnepi emlék, hétköznapi örökség, mert

„…Az álmom néha kemény, keserű,
Kérges, barna, mint sokszor a kenyér,
De benne van az újrakezdés magja,
De benne van a harchoz új erő, –
De benne van az élet.” (Részlet – Reményik Sándor: Mindennapi kenyér)

Az önök véleménye

Sokan ingyen is adnànak tanàcsokat, mègha ” kèretlent” is , ès a tukor elott se kellene szègyenkezni..hàt mèg az emberek elott ! (Krisztina)

Remekbe szabott cikk,főként az Érdről írottak,most látom,hogy Érd teljes önkormányzati testülete FideSS lobogó alatt toborozza csatába híveit. Hajrá Érd,hajrá Magyarok,aki nincs velünk az tehet egy szívességet nekünk! Sajna még egy normális programjuk sincs 20.ára,ja ez az alvó város itt mindenki budapesti,mert csak aludni jár haza! Akkor a fővárosból kéne igazgatni és azzal összevonni! (Zsuzsa)

„a múltat újra és újra meg kell hódítani, a múlt ugyanis nincs magától.” Ezt hívják történelemhamisításnak. (Erzsébet)

Az, hogy valaki magyarnak születik, vagy magyarnak vallja magát, ha máshol született, azt jelenti, hogy magyar, akár mit is gondol, mond orbán vagy kövér. Nem valami kiváltság, hanem helyzet, mint ahogy azt sem tudjuk befolyásolni, hogy milyen magasak, milyen hajszínűek vagy milyen szemszínűek legyünk. Sőt a gyermekeink, unokáink száma sem tudja befolyásolni. Akinek 2 gyermeke és 3 unokája van, az ugyanúgy magyar, annak ellenére, amit kövér fölböfög (Transzporter)

Én szívesen szoborba öntöm,csak TEK-TÖKÖS legényeket távolítsa el valaki a környezetéből,mert nem óhajtok,fémhegyű lövedéktől elhalálozni. Hiszen akkor,hogy szobrászkodnék? (janos)

Így írtunk mi

Nem baj, mert mi már most is szopunk

Igenis, Orbán elvtárs!

Fideszes Oscar

A Göttingeni Egyetem magyar lektora elutasít minden kirekesztő magyarértelmezést. A családban Frieda kutya is kétnyelvű

Nincs mire olyan büszkének lenni

Épül a haza

Iszonyatosan beteg ez az egész rendszer

És akkor Orbán Viktor lekapcsolja az internetet

Gyerekvilág

Bárki is legyen a főpolgármester-választás győztese, igen rögös út előtt áll

Hajra kenhető nagyrabecsülés

A nap kommentje:

Az a vicc, hogy az ilyen kövérfélék az uborkafáról mondanak véleményt az erkölcsileg, szellemileg magasan felettük állókról. Úgyhogy egyetértek: engem sem befolyásol az, amit K.L. félék mondanak. (Piftike)

…és spanyolul is nagyon jó!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!