Március 29,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Igenis, Orbán elvtárs!

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,567,959 forint, még hiányzik 1,432,041 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Közeledik augusztus 20-a, azzal pedig az állami ünnepség ideje is. A tűzijáték és a már megszokott módon fideszes pártkatonáknak kiosztott díjak, plecsnik, keresztek mellett azonban idén a Vértanúk terének átalakítása is borzolja a kedélyeket. Még tavaly szállították el az éj leple alatt a több évtizedig ott álló Nagy Imre szobrot, amelynek helyére a Nemzeti Vértanúk emlékműve kerül. Amely emlékművet még 1930-ban állítottak fel, majd 15 évvel később, 1945-ben eltávolították. Ez az emlékmű a vörösterror áldozatainak állított emléket úgy, hogy a fehérterror áldozatairól említést sem tesz. Ez rögtön meg is tetszett a kormánynak, ezért aztán kiötölték, hogy szépen lecserélik Nagy Imre szobrát, annak ellenére is, hogy ez meglehetős közfelháborodást okozott.

Ez azonban nem állíthatta meg a szobor eltávolítását, majd átköltöztetését, ott ugyanis hely kellett a már a maga idejében is vitatott emlékműnek. Az már egy jó ideje nem titok a kormány részéről, hogy számukra csak és kizárólag kommunista terror létezett, Horthy már-már egy hős volt a magyar nemzet számára, az ország megmentője. Nem is csoda tehát, hogy kizárólag a vörösterror áldozataira kívánnak emlékezni, hiszen a történelemhamisításhoz pontosan erre van szükségük. Azonban gond csúszott a számításaikba, hiszen az augusztus 20-i ünnepség legfontosabb történései a Kossuth téren lesznek, ez a nagyszerű emlékmű azonban még nem készült el.

A portál a környékbeli lakók beszámolói alapján azt írja, hogy a munkálatokat az elmúlt napokban annyira felpörgették, hogy a hosszú hétvége előtti napokban még éjszaka is mentek a munkagépek. Pénteken éjjel még éjfél után is jártak a különféle kamionok, az aszfaltozógépek és az úthengerek. Szombat reggel pedig az emlékmű talapzatát flexelték a munkások.

Orbán ezért aztán kiadta parancsba – a jó kommunista időket megidézve –, hogy az emlékműnek el kell készülnie, bármi is történjék. Ez annyit tesz, hogy akár még éjjel is fúrnak-faragnak a tér környékén élők ablaka alatt, hiszen ha a vezér valamit parancsba adott, akkor azt végre kell hajtani. Persze kétségünk ne legyen afelől, hogy az emlékmű 3 napon belül ekészül és csillogva fogja várni a szeretett vezetőt. Orbán minden fronton nagyon szereti gyalázni a kommunistákat és az ő vezetőiket, mégis pontosan úgy viselkedik, mint az egykori kommunista vezetők. Ezt vajon mikor fogja végre észrevenni?

Hogy az emlékművet majd a hazai nácikon és fasisztákon kívül fogja-e még valaki látogatni, az egyelőre kérdéses, mindenesetre simán előfordulhat, hogy már ez is elegenedő Orbánéknak, hiszen végre nem kell többet szembenézniük Nagy Imre szobrával, aki képes volt a saját nemzetéért feláldozni az életét. Orbán ennek pontosan az ellenkezőjét teszi: a saját hatalma növeléséért magyarok ezreit áldozza fel. Nem is csoda, hogy soha többé nem akar ezzel szembenézni a miniszterek elnöke, ezért hát inkább gyáva módon, az éj leple alatt megszabadult tőle, hogy minden gond nélkül építhesse tovább hatalmát és rabolhassa ki az országot.

A kérdés már csak az, hogy Orbán Viktort mikor fogják szoborba önteni? Mert abban biztosak lehetünk, hogy magát minimum a valaha élt legnagyobb vezetőnek tartja.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.