NEHAZUGGY

A nép meg szájtátva bámul és tovább szív. Környezetvédelmi okokból szívószál nélkül

Mikes Mirtill | 2019. Augusztus 13, Kedd | 18:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

[email protected]

Tárgy: inger

Mikes Mirtill: E-mail Rodostóba

Remélem, van ott kendnek valami stabil kapaszkodója, ha erővel haza akarnák ráncigálni. Mert erőltetik nagyon a magyarok bejövetelét. Jó. Tudom. Kend ezeknek székely. Csak nekünk rokon. A szíve. Vér szerint is. Fejben meg pláne. Nehogy már benyalja kend ezt a lúzer Magyar (Maccabiról koppintott) Világjáték szöveget, és ide állít nekünk, hogy karikás pattogtatásban felvegye a versenyt az Antikóla Szellemi Magaslat betyáros értelmet sugárzó sarkantyús reklámarcával.

Van nekünk bajunk kend nélkül is. Kiváltképpen nekem. Tudvalevőleg. Eddig se volt egyszerű nekem az imádságos iskola, de most csupa bizonytalansági tényezőből áll ez az oktatásnak nevezett hóbelevanc! Ráadásul valami főokos szakértő azt találta mondani az anyunak, hogy műszakilag semmi bajom, hanem az ingerszegény környezet és a szeretethiány miatt lógok ki az engedelmesen térdre rogyó proli kölykök közül. Ezt így. Ránézésre.

Na, ez a beszólás az anyunak módfelett feldúsította az ingert. Néhány napig szótlanul, lopva pityergett. De hát nálunk sokáig nem marad semmi titokban. Az anyu se titkolózott valójában, hanem magát hibáztatva próbálta értelmezni a hallottakat. És szerfelett aggódott. Miattam. Érti kend? Spiccen vagyok. Szóval lebukott az anyu az apu előtt ezzel a titokkal. Jókor. Mert az apu is figyelmes. Nincs eltelve magával. A legjobbkor. Egyrészt fizetés előtt és nem volt az apunak plusz pénze buszjegyre, másrészt késő este és ezen okokból nem tudott bemenni a városba, hogy agyon verje azt a szemét ………..-t, aki ilyesmit mer állítani az én anyukámról, meg a családomról, na meg főleg rólam! Figyeli? Rólam! Az ingerszegényről.

Reggelre, mire én felébredtem már részletesen ki volt tárgyalva plenárisan a kérdés. Még az én született inger bátyám is azon a véleményen volt, hogy ne menjen be apu a városba a kapanyéllel érvelni ahhoz az udvari szolgálatban hajbókoló némberhez. Mert itt most a prolikat gyorsított eljárással rakják szeretethiányos ingerszegény környezetbe, ha nem a gazda szolgálatában garázdálkodnak, mint egyenruhásan a tévé székháznál, vagy kopasz kivitelben a választási irodánál. És ez nagy szó, mert a bátyám előszeretettel szereti kajakból feloldani a konfliktusokat, de ha nagynéha bekapcsolja bennem a fúriát, akkor többnyire lebirkózom, és azzal mentegetőzik, hogy a röhögéstől nem bírt velem, de ez nem igaz.

A kibővített nyárikonyha konzultáción is én voltam az egyetlen napirend. Sorba szedték, hogy mi nem ingerel engem. Első helyre került a kaszinós özvegye, aki nem akar csóró hapsihoz feleségül menni, mert bár szegény vagyok, még messze a házasulandó kortól, és nagyon úgy fest egyoldalú érdeklődésű lánynak sikerültem. Az ország tortája se ingerel, mert olyan messzi van tőlünk, mint a posta modernizációjára hivatkozással elköltött milliárdok és az elkótyavetyélt postás üdülők a levélkihordó postásunktól. A pacal pörkölt ugyancsak nem, mert a zsíros fűszeres kajáktól pattanásos leszek, és az én koromban a nagyi szerint még ezer ok miatt lehetnek pattanásaim, akkor minek a veszélyességi forrásokat halmozni.

Na, ennyi. Minden más a szűkebb és tágabb környezetemben élő és élettelen inger. Nem fogom felsorolni, mert se vége se hossza, de ha azt mondom kendnek, hogy beszélő viszonyban vagyok a fekete munkásként nálunk rovartalanító rigó házaspárral és szisztematikus öntözéssel megdumáltam a koktélparadicsom töveket, hogy nőjenek legalább háromméteres sövénnyé, akkor sejtheti, hogy a természettel jó cimboraságban vagyok.

Az emberekkel meg pláne. De csak az emberekkel. Aki a Pennyben az olcsó tálcás tojást képes dobozba átrakatni, hogy néhány forintot nyerjen rajta, vagy a 90 dkg Koronás kristálycukrot 1 kilósnak eladatni originál csomagolásban tonnaszám a Sparban, azt ugye nem kell embernek tekintenem? Mert az a nyomorult, akinek végre kell hajtani a parancsot, az valamikor ember volt, de eszközzé silányították a mai elembertelenített társadalmi viszonyok, és mint eszköz a körömkeféhez hasonló inger kiváltására alkalmas, de csak ennyi. (Ez a bekezdés szabad fordítás a boltoktól hazáig tartó eredeti nagyi prédikációból.)

Nade! Nem ez most itt a téma! Hanem. Az én lüke bátyám, aki folyton birizgál, meg cukkol engem, és ha csak teheti, akkor mindig olyat és úgy tesz, hogy engem bosszantson, beleolvasott a kendnek küldött leveleimbe. Direkt. Hogy hecceljen. És mondta is, hogy mit össze nem nyavalygok itt kendnek. Egy darabig. Mert aztán egy idő után, ahogy tovább olvasott, láttam rajta, hogy már nem engem heccel, hanem saját magát. És képzelje: MEGDÍCSÉRT! És saját szájúlag, önerőből kimondta, nem tehetek arról, hogy ilyen kutya világ van ránk, és szép tőlem, hogy példás szorgalommal óvom kendet a hazajöveteltől!

Hátha még azt is tudná, amit én nem felejtettem el, hogy a Coca-Cola gyár stratégiai szerződésben áll a pártállammal. Ezt a Peti bácsi is megerősítette. Hosszan. Néha a hányingerrel küszködve, amit csak cifra káromkodásokkal tudott csillapítani. Tudom, szeretne kend némi ízelítőt a szaftosabbakból, de anyu a csúnya beszédért nem kegyelmez. A múltkori „memóriás” sztoriért is kaptam. Szerintem jogtalanul, mert abban nem volt semmi csúnya. Mert a tata is mondta, hogy idős korban a közelmúlt jobban elmosódik az emberek emlékezetében, de nem görcsölök az anyu keménykedése miatt. Tévedett. Azért szeretem.

Az a lényeg a Peti bácsi kirohanását összefoglalva: látványosan csinálják a műbalhét, és nem lehet kizárni, hogy ez az egész a népellenes hadviselés része. A multi cégek helytartóiként viselkedő magyar állam szakszerű nyelvcsapásokkal, néhány százalékkal növeli a multik kivihető nyereségét, a közreműködő pártcsicskák megkapják a szerződésben kialkudott jutalékot, a nép meg szájtátva bámul és tovább szív. Természetesen környezetvédelmi okokból szívószál nélkül. Mert itt csak az „urizáló középosztály” készülhet illiberálisan hajlékony, suskára lágyuló műanyagból.

Bütyökfalva, 2019. augusztus 13.

Mirtill

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!