NEHAZUGGY

Így néz ki az orbáni nemzeti kulturálatlanság: táncszínház táncosok nélkül, színház nézők nélkül

Jó éjszakát kívánok! Mindenkinek.

A színházbarátok-, rajongók rendkívül finnyás emberek. Ragaszkodnak a saját értékeik mentén előadott darabokhoz, ragaszkodnak társulatokhoz, rendezőkhöz, színészekhez. Joguk van hozzá, hiszen szabad választás van, amibe ne szóljon bele senki. Ne kérje számon senki azt, hogy megengedhetik maguknak, hogy azt tartsák színvonalasnak, amiben nem nagyon szoktak csalódni. Színházba járni öröm, színházba járni jó és olyan élmény, amivel a hétköznapi kifordult világ pillanatokra feledhető.

Ahhoz nem kellett nagy jósnak lenni, hogy amikor a Nemzeti Színházból elbúcsúzott Alföldi Róbert, vele búcsúzott ezernyi rajongója is. Az is borítékolható volt, hogy a Nemzeti Vidnyánszky Attilával már nem lesz olyan, amilyennek megszerették, és nem csak azért, mert az új igazgató új elképzelésekkel köszönt be a teátrumba, hanem azért is, mert ez egyben másik irányt is jelentett. Művészileg, de főleg a vezetése megalapozásában kapott új, narancssárga színt a Nemzeti Színház.

Ha emlékeznek rá, 2013-ban pályázatot írtak ki a Nemzeti élére. Alföldi nem pályázott. A pályázatot elbíráló bizottság kilenc tagból állt, ebből kettő a munkáltatói jogkör gyakorlójaként a miniszter két szakreferense; Törőcsik Mari, a nemzet színésze; a Színházi Dolgozók Szakszervezetét Konrád Antal színművész képviselte. Ott volt még a szakmai bizottságban a miniszter jelöltjeként Révész Mária miniszteri főtanácsadó. Az Előadóművészeti Iroda Színházművészeti Bizottságának jelöltjeként a pályázatokat Kerényi Imre rendező, fideszes kultúrember, az alkotmány asztalának kitalálója (tényleg, hol van, mármint az alkotmány asztala), Nagy Viktor rendező; Szigethy Gábor színháztörténész és Ókovács Szilveszter (akkor még nem afroamerikai), a Magyar Állami Operaház megbízott főigazgatója bírálta el.

Nem volt meglepetés az eredmény. Ami több, mint pikánssá teszi az az, hogy a Színházművészeti Bizottság elnöke éppen az a Vidnyánszky Attila volt, aki megkapta a Nemzetit – csak semmi elfogulatlanság.

Megmondom őszintén, hogy azóta nem igazán követem a színház sorsát, nem az én ízlésvilágomnak való, ami ott történik. Minden bizonnyal, mások is így lehetnek ezzel, mert elég rossz hírek érkeznek a Nemzetiről. Amit én gondoltam – és nem azért, mert olyan okos és hozzáértő vagyok, hanem azért, mert egy szabad szellemű, gondolkodású színházat nem überelhet egy nemzetieskedő, magyarkodó, kereszténykedő vezető. Ami akár lehetne népszerű, de nem az. Minden adva volt a Vidnyánszkynak, csak néző nem.

Ömlött a pénz a Nemzeti Színházhoz tavaly is, az 1,8 milliárdos működésre szánt állami támogatást különböző jogcímeken megfejelte az EMMI és a Nemzeti Kulturális Alap is. Utóbbitól 35 milliót kaptak, 200 millió ment a nemzetközi színházi fesztiválra, a MITEM-re, 33,5 millió a Csíksomlyói passió csíksomlyói bemutatójára.

Bőkezű állam, silány eredmény. És silány jellemű igazgató, aki kézzel-lábbal küzdött a tao-támogatás megszüntetéséért, hiszen ebből a – jegybevételhez kötött – támogatási formából csak 76 milliót sikerült összegyűjteniük tavaly. Ehhez képest a tao-pótlására létrehozó alapból idén 400 milliót kapott a Vidnyászky-féle színház. Mások csak a töredékét ennek, az Átrium bele is halt.

A Fidesz-hű Vidnyászkyék csupán száz millió forintot szedtek össze tavaly jegybevételből, ami még a 2017-esnél is kevesebb 15 millióval. A budapesti színházak zöme jegyeik több, mint kilencven százalékát el tudja adni, a Katona József Színházban, vagy Pintér Béla Társulatának egyes előadásaira hosszú városlisták vannak, addig a Nemzeti Színház kongana az ürességtől, ha csak a jegyvásárlókra számítana.

A színház nagyszínpadán csak a jegyek felét sikerült értékesíteni, a többit főleg ingyenjegyes diákokkal töltötték fel. Már ha egyáltalán elmentek az előadásaikra. Nincs az az ingyenjegy, amellyel akarata ellenére bárkit be lehet oda csábítani. Szerencsére – még -, nem kötelező.

A színház négy játszóhelyének évi 396 előadásra csupán 64 ezren váltottak jegyet tavaly, a látogatottságot viszont vattázással, 107 ezerre sikerült feltornászni, legalábbis papíron.

Aztán mire jó ez a csalással, manipulálással működő színház? Mire, mire? Csak nem vallják be, hogy a kutya sem kíváncsi rájuk, ezek szerint még a sajátjaik sem. Vidnyánszky meg sem közelítette Alföldi Nemzetijét, és hiába is erőlködött; próbálta szépíteni, ami csúnya – nem sikerült. A politikai hátszél megtette hatását, lényegében az addigi nézőket is elfújta tőle. Tudják, a nézőket nem lehet becsapni, legfeljebb egyszer. Másodszor már nem.

Hiába dicsekedett Vidnyánszky már a kezdetekkor, már akkor is csak hazudott:

A „kezdeti időszakban tapasztalt visszaesést követően a nézőszám növekedésnek indult, és fokozatosan sikerült elérnünk a két előző igazgatói ciklus átlagát”.

Nana! Az Alföldi utolsó teljes naptári évében kasszírozott 208 millió forint után 2014-ben több mint 40 százalékkal kevesebbel, 120 millió forinttal kellett beérnie a Nemzetinek, és ezt a következő két évben is mindössze átlagban 12 százalékkal sikerült növelnie.

Nosztalgiázzunk egy kicsit, így búcsúztak Alföldi Róberttől az utolsó előadás után, 2013. június 22-én. Az utolsó előadás: Mephisto – lehet áthallani a választást. Aki látta Szabó István Oscar-díjas filmjét vagy Alföldi utolsó rendezését a Nemzetiben, annak annyi üzenetet fel kell tudni fognia, hogy a harsogó, kegyosztogató önkényuralom senkit nem hagy érintetlenül, ellenében a nemolyanok sincsenek kellően felvértezve. Tudjuk.

Vidnyánszky pártkatona. Minden áron megtartható! Ha üres a nézőtér, akkor is, így lett: így lett a színházak stadionja a Nemzeti. Ha a zsarnokságban az Úr ráül a kultúrára is, akkor valóban elveszünk. Márpedig Orbán miatt kiebrudalták a várból a Nemzeti Táncszínházat is, nehogy zavarja a Karmelita-kolostorban a magyar emberekről való elmélkedését. A Millenárison februárban felavatták az 5 milliárd forintból megépített új táncszínházat. Beköltöztek a művészek új otthonukban, aztán máris itt a baj.

A Millenáris Kht. csak bérleti díjért hajlandó az épületet a színház rendelkezésére bocsátani, minimum havi 50 millió forintért, ami elviszi a színház Emmitől kapott éves költségvetési keretének nagy részét, akár az 2019-es 725 millió forint egészét is. A Magyar Hang arról értesült, hogy megkezdték a munkatársak elbocsátást. Ki-, elvérzik a táncszínház? Még az is lehet.

A költségvetési támogatás 2019-es évre 725 millió forint, azaz, ha mindent odaadnak, akkor sem tudnak havi 60 milliónál többet fizetni. Az Emmi egyébként az idén 183 millióval, a korábbi szintre csökkentette a táncszínház éves keretét.

A Nemzeti Táncszínház új épülete a Millenárison

A két költségvetési intézmény közötti szokatlan vita az elmúlt hónapokban annyira elfajult, hogy az egyik táncszínházi vezetőnek távoznia kellett az állásából. Az ügy időközben az érintett minisztériumok vezetői elé került, hiába. Glázer Tamás ügyvezető igazgató vezetése alatt álló Millenáris Kht. nem hajlandó évi 500 millió forintos bérleti díj alá menni, ami még mindig a színház működési keretének kétharmada.

A felcsúti ákádémista várbéli urizálásának áldozata a magyar kultúra. Is. Hol vannak a nemzet agyzáras büszkéi? Orbán mellett-alatt-körül, nincs idejük sem tehetségük mással foglalkozni. Nem éri meg. Eltapsolják a milliárdos táncszínházat, még ez is megéri nekik a trónért. Nemzeti Gyalázat.

Tudják, még ingyen sem megy az ember olyan színházba, ahol nem tud szívvel tapsolni, kényszerből pedig nem érdemes. Szerintem ez a színészeknek is megalázó. Teljesen mindegy, hogy a rendező vagy a szereplők süllyednek a színvonal alá, állítanak öncélú, művészi nejlonba húzott kreációkat elénk. Majd mi vájtfülű-szemű-hangú kritikusok ízekre marcangoljuk őket. Függönyt le!

Ma pontosan ott tartunk, és így néz ki az orbáni Nemzeti Kultúra: táncszínház táncosok nélkül, színház nézők nélkül. A tapssal még várunk.

Az önök véleménye

Neked-nekem nem fér bele a hazaárulás, de van, akinek simán, csak bemagyarázza magának, hogy az nem árulás. A nyilasok is nagyon hazaffyak voltak, hogy történelmi legyen a példa… (glorianna)

Ez már az őrület határa! A Balaton egy részét, kikötőjét lezárják a helyi lakosok elől is, nem beszélve a turistákról, Triesztre meg elköltenek egy vagon pénzt a mi pénzünkből saját csókosaiknak! Lesz ebből még kabaré… Szerintem leginkább a Fidelitasz tagjait támogatják bújtatva ezekkel az adományokkal, mert az sem biztos, ha valaki más berkekből ír ezekről a kérdésekről esszét, az megfelel-e, fizetnek-e érte? Semmit nem lehet nekik elhinni, mindig van valami mögötte! (rokafi)

Miert pont Trieszt? Mert ott lehet állomásoztatni a yahtokat számolatlanul…ki tudja melyik kié ..a hatóság meg csak sunnyog… Ez a “Fúzió ösztöndíj “… ez már mindennek a legalja…:( ..és aki nem fideszes az már nem is járhat egyetemre ?? (Krisztina)

A spicliskedésnek, besúgásnak nagy hagyománya van ebben az országban. Mikor a II. világháború alatt 17-szer cserélt gazdát Székesfehérvár, a németek és oroszok leesett állal fogadták, hogy mikor, ki vonult be, a magyarok egymást jelentgették fel a csekánál és a gestaponál. Aztán Rákosi és Kádár is létrehozta a saját besúgó gárdáját, illetve átvették az elődökét. (agador)

Kicsit sokallom a kikötő árát, főleg, mert igazából nem is megvettük, csak hatvan évig majomkodhatunk rajta. Persze lehet, hogy ez így normális, ritkán veszek adriai kikötőket, nem tudom, hogyan működnek ezek az ügyletek. De ha már ott lesz nekünk kikötőnk és a kínaiakat is oda szeretnénk szoktatni, akkor minek építjük a Budapest-Belgrád vasútvonalat? Vagy ez így inspiráló, hogy mi leszünk önmagunk konkurenciája? (Melinda)

Gyönyörű volt, hogy eltorzult arcú, sörhasú alakok, normális vagyok pólóban rázták az öklüket, vörös fejjel. Szerintem, a herceghalmi tanácselnök nem trollkodott, csak rájött, hogy körberöhögik programját. Úgy volt ez, mint a hegyfalui pofozkodó plebános, aki keresztre feszítést, máglyát, kerékbe törést kínált azoknak, akik a csikket a templomi virágtartóba dobták, majd, mikor hír lett, ő is azt találta ki, hogy viccelt. Kac,Kac. (agador)

Nem véletlenül vonulnak a Pride-n. A hatalom teljesen elzárkózik attól, hogy házasságot kössenek és gyerekeket fogadjanak örökbe. A társadalom egy része kifejezetten üldözi őket, egy másik része meg lenézi. Mi a fenéért nem lehet elfogadni, hogy vannak akik így születtek, erről ők nem tehetnek. Hagyják már élni őket normálisan! Nem akarok itt felsorolást arról, hogy nagy művészek, neves emberek is felvállalják másságukat. Mi itt a probléma? Nem fertőző, nem fogjuk elkapni. Éltem egy olyan 10 lakásos házban, ahol élt egy leszbikus pár. A többi lakó soha sem bántotta őket, ők meg rendesek, segítőkészek voltak. Ja igen, senki nem kapta el tőlük. (Transzporter)

Ó, igen, az a drága jó emlékezetű Horthy Miklós, akit most úgy meggyaláztunk. Szerintem most rögtön szentté is kellene avatniuk, hogy ellensúlyozzák a nagy meggyalázást. Sőt, nem is csak szentté, hanem Boldoggá… (marbles)

Nap mint nap eszembe jut, hogy ezután is tanítani fogom Széchenyit és a reformkort. /Még!/ Tanítani fogom az Akadémia alapítását is, ami a majd 200 év legvérzivatarosabb évtizedeiben, még a személyikultusz /a 20. sz.-i/ éveiben is töretlenül létezett és alkotott. És mindjárt hozzá tehetem azt is, hogy a jelenlegi ormánynak köszönhetően nem érte meg a 200. évfordulóját! Mert egyszerűen nem tudom nem hozzá tenni! Azután gondolkodhatom, hogy feljelentenek vagy megúszom?! Igen; béke poraira! Ez egy totális agyrém! (Mariann)

A Nobel díjas szabadon szárnyalókhoz az azért hozzátartozik, hogy Szent-Györgyi Albert kivételével mind külföldön dolgoztak és kapták meg elismerést. József Attila és Radnóti szabad és független elméjével egyetértek, azzal viszont nem, hogy független környezetben alkottak és szárnyaltak volna, elég végignézni az életútjukat és az akkori politikai környezetet. (Sirius)

Így írtunk mi

Bármilyen hihetetlen, ennek a sötétségnek vége lesz

Meggyalázták Horthy Miklós kormányzó úr emlékét. Azt…

Normális helyeken ezzel nem szokás dicsekedni

Hálás vagyok a szüleimnek, nagyszüleimnek, amiért szabad embernek neveltek

A felháborító az, hogy egyáltalán azt hiszitek, ez etikus

Az új fideszes nemzedék és az önkéntes bálványimádás határai

Öt négyzetméter lábszag

Aki kiabál, annak nem lehet igaza?

Cipellőhöz

Pocsolyában talált, édes-keserű, tízezer forintos gyönyör

Eddig sem tévesztettem össze a demagógiát a józan ésszel, nem most fogom elkezdeni

A nap kommentje:

Ungvári Tamás halálhírének kapcsán valamelyik fórumon, talán a kurucinfón gyalázkodott valaki az íróról, hogy nem adta meg a tiszteletet Tormaynak és Wassnak. Ungvárit nagyra becsültem tehetsége és embersége miatt, olvastam minden művét. Amelyikhez hozzáfértem megvásároltam. Ungvári Tamás! Emléked legyen áldott! (Zebike)

Rájöttem: nem szeretnék Boldog lenni. Elég, ha normális maradok. (István)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább