NEHAZUGGY

Pocsolyában talált, édes-keserű, tízezer forintos gyönyör

Tóth Ilona | 2019. Július 7, Vasárnap | 17:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,528,300 forint, még hiányzik 471,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Marika a falu végén, a legutolsó, ha ellenkezőleg nézem, akkor a legelső házban lakott. Pici ház, konyhával, szobával, éléskamrával és fürdőszobával. Meg egy picike mosó-vasaló és mindenes lyukkal. Ketten osztozkodtak a helyen Roland fiával. Elfértek és megfértek.

Azon a reggelen ideges volt. Úgy rakta ki ágyára a negyven darab tízezrest, mint Roli szokta a kártyalapokat, amikor leültek játszani. Mindig a fiú nyert. Szerencsés fickó. A negyven darab tízezrestől fejére állt az aznapi világ. Marika reggel ért haza az éjszakai műszakból. Nem csak a sürgés-forgástól, markolászástól fájt a keze. A lába is: megbotlott hazafelé, elesett a sok esőtől taknyossá lett földúton. Magányos jaj közben vette észre a táskát a pocsolyában. Fölemelte, és botorkált tovább kicsit sántítva.

Otthon letörölgette, majd kinyitotta a bordó, sokzsebes szütyőt: benne zsebkendő, fésű, tükör, cukorkák, igazolványok, bankkártyák – rendezetten. Fehér borítékban a halom pénz. Jézusmária, úristen! Roli még aludt, álmában nevetett. Az asszony csak ült a széken: Jézusmária, úristen! Négyszázezer forint. Megtalált gyönyör.

Számolt. Télikabát már nem kell, jön a tavasz; mosópor, mosogató is van elég; egye meg a fene a bedöglött platnit, majd főz továbbra is a nagyon. Egy szép ágytakaró, színes párnákkal milyen jól mutatna a zöldre festett szobában! Jézusmária! Szédült. Hoppá, Roli elmaradt osztálypénze a kirándulásra. Számolta motyogva: szeptembertől januárig; az idén júliusig – tízezer forint. Beletette fia bérletébe a tízezrest, a többi pénzt visszasöpörte a táskába.

– Vigyázz a pénzre, kisfiam, add oda a tanító néninek! – szólt oda ébredező fiának. Aztán visszahúzta cipőjét, és sántikálva elindult a faluba. Megtalálta megtalált gyönyöre gazdájának házát. A táska a leveles ládába nem fért be; behajította az udvarba, megnyomta a vörös rókafejes csengőt, és uzsgyi! Roli már elment iskolába, ő lefeküdt, de csak forgolódott, nem találta helyét, nyugtalanul újra és újra végigjátszotta a kora reggelt. Fölkelt, lefeküdt, fölkelt, lefeküdt.

Gőzölgött a leves, amikor Roli hazaért. Zokogott. Elvesztette a bérletét. Marika idegesen nyakon legyintette, aztán sírva puszilgatta kisfiát: úristen, úristen! Hová lett a megtalált, tízezres gyönyör?

Alighogy bekanalazták a bablevest, kopogtak. Szőke fiú állt az ajtóban. – Csókolom, a szertárban találtam meg Roli bérletét, sok pénz is van benne. Roli szipogva mutatta be a váratlan vendéget: – Anyukám, ő Balázs, az új barátom, szép házuk van az új soron, tök jó vörös rókafejes csengővel.

Dóra mesélte el a történetet. A fiúk a tanítványai voltak. Láttam, az osztálykiránduláson készült fotókon mindannyian ott mosolyognak. Közös titkuk maradt a talált, édes-keserű, tízezer forintos gyönyör.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!