Október 19,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Másodállásoztam, erre is ráment a párkapcsolatom

Gondolatok a május 23-án megjelent Gyermektelenül című írásunkhoz.

Érdekes téma ez a gyermekvállalás, mert úgy fest, hogy hamarosan nagyon nagy baj lesz. Idén már minden harmadik magyar ember nyugdíjas, miközben a fiatalok nem tudnak elindulni sem az életben, mert nincs pénz lakásra, autóra, gyermekvállalásra. Az egyetemi ösztöndíjak vagy röhejesek vagy iszonyatosan sok munkát jelentenek az indokolatlanul sok kötelező és értelmetlen óra mellett, így szinte mindenki dolgozni is kénytelen, aki nem szeretné üres zsebbel elkezdeni az életet. Amikor még tanítottam, 130 ezer forint volt a kezdő fizetésem (mindezt a kezdéskor 5 év nemzetközi versenyszférában eltöltött fejlesztői/programozói/marketinges tapasztalattal, és úgy, hogy történelemből OTDK-t nyertem).

Másodállásoztam mellette, erre (is) ráment a párkapcsolatom, ami kapcsán házasságot és gyermeket terveztem, mivel elég nehéz úgy minőségi időt tölteni valakivel, hogy közben napi 12 órában (plusz az iskolai “önkéntes programok”) megy az ember még hétvégén is, és még közben kicsit fel is kellene töltődnie, hogy legyen mit adnia a partnerének, és ne egy zombi legyen mellette. Kész lettem volna annyiból és úgy boldog lenni vele, de miután elhagyott, fél évet várva úgy döntöttem, eljövök, mert a tanári fizetésemből nem akarok egyedül nyomorogni.

Ettől függetlenül szeretnék megházasodni és szeretnék gyermeket is. Csak lassan kérdés, hogy kitől, mert köszönhetően a jelenlegi viszonyoknak, a legtöbb ember egy fizetésből az albérletét sem tudja kifizetni, így inkább gyorsan megházasodik és beleragad egy rossz kapcsolatba, aminek majd persze válás lesz a vége, amikor az anyagi presszió már nem érvényesül.

Most erre bejött még a korhoz is kötött babaváró hitel és a CSOK, ami körülbelül azt jelenti, hogy ha valaki el akar az életben indulni, akkor házasság és gyerek kell hozzá. El lehet képzelni, milyen jó lesz az otthoni élet így. És mi vár a tanárokra, amikor már most rengeteg a neveletlen, érzelmileg abszolút fejletlen gyerek az iskolákban. Ezek szinte kivétel nélkül olyan családok eredményei, ahol anyu és apu két együtt élő idegen. Vagy ott a B változat, az elvándorlás, ami az ország keleti részét sújtja igen erősen.

Gyerekekre viszont mindenhol szükség van. Képzett, tanult, valóban művelt szülők által nevelt gyerekekre meg pláne. Ma ugyanis egy ország teljesítménye talán ezen mérhető le: ezer lakosra hány jól képzett, valóban piacképes tudással rendelkező, egészséges, helyben dolgozni és boldogulni akaró fiatal jut. Csakhogy pont ez az a réteg, amit a mai rendszer egyszerűen elüldöz, és olyan helyzetbe hoz, hogy a kedves exem szavaival élve:

 Azok után, amin átmentél, az a csoda, hogy még reménykedsz és hogy ilyen optimista vagy.

Debrecenben példának okáért ugyanis a saját generációm már nem igazán jön velem szembe az utcán, nincs ott a szórakozóhelyeken, nincs ott a buszokon. Akik vannak azok vagy egyetemisták, vagy turisták, vagy azon kevesek egyikei, akik még ott vannak. A hiányunkat már érzi a város, de az ország is. És húsz év múlva a gyermekeinkét is fogja.

Szücs Gábor

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.