A káposztás tésztámhoz a hatalomnak semmi köze, bizonyára azért is lett nagyon finom
Tóth Ilona   |   2019.  Május 4,  Szombat   |   20:02
Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.
Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,238,423 forint, még hiányzik 1,761,577 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.
Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.
Jó éjszakát kívánok! Mindenkinek.
Arra ébredni szombaton reggel, hogy tanfolyamon veszek részt, amit a Kossuth rádió kínál nekem, mit mondjak, nem lazító érzés. Azt hallom, hogy a családok falun és városban élnek. Ők alkotják azt a közösséget, amitől működnek a települések. Ezért van nagy figyelemmel a mi kormányunk a családokra. Ne, én ezt kikapcsolom. Mire odaérek a rádióhoz, még azt hallom: milyen gyönyörű érzés, amikor a nagycsaládban megfogod a nagymama kezét, megpuszilod a feleségedet meg a körülötted szaladgáló két vagy három gyermekedet. Ennél jobban feltöltődni csak templomban lehet. Katt. Valami kereszténydemokrata tótumfaktum beszélt. Hát most akkor család vagy Isteni szósz? Most akkor földi vagy égi, vagy mi, boldogságot akarunk? Ha már kimerülünk a gyerekektől, a nagymamától, az asszonytól, akkor felturbózzuk magunkat az imaházban? Nem húzom fel magam, mert nagyon finomra kell csinálnom a káposztás tésztát. Azt pedig csak odafigyeléssel, nyugalomban lehet. Különben is, tegnap elhatároztam, hogy ma laza napom lesz – kicsi munka, kicsi politikai frincfrancokkal, ma inkább magunkkal, a hétköznapi bosszúságainkkal szórakoztatnék. Ez sem semmi, meglátják.
Gabriella meséli, másfél órát várt arra a postán, hogy befizethesse a csekkjeit. A posta szép, korszerű, csupa-csupa üveg, de belül hiába van sok-sok ablak, hogy minél gyorsabban intéződjenek az ügyek, ha nem ül mögötte senki. Egy hetvenezres megyeszékhelyen. Néhány éve minden másként volt, mondja Gabriella, de megszüntették a nagy lakótelepek kis postáit, csupán kettő maradt belőle, azok is elég gyalázatos állapotban vannak. Most az egész város rázúdul a főpostára, ahol egyre rosszabb a szolgáltatás. Nem gondolta, hogy két csekk miatt elvész a délelőttje. Amikor zaklatottan végre letudja a sorban állást, akkor jön a helyben állás, toporgás, a buszra várás. Olyan iszonyatosan rossz menetrendet sikerült kreálnia a városnak, hogy az szégyen. Miféle tömegközlekedés az, ha 30-40 percet kell várni a buszra? Ha szerencséd van, megúszod eggyel, ha nincs, leszállsz, várod a másikat, csupán 30-40 percig: kifizetsz több száz forintot az élményért. Az van bőven, abból könyvet lehetne írni. Nem is tudják sokan, miből maradnak ki, de ez legyen az ő bajuk. Úgy köhögnek és tüsszentenek bele a képedbe, mintha mindig erre vártak volna a gyerekszobája sosem volt, kedves utasok. A buszon lehet hangoskodni, visítania a hisztis kölyöknek; lehet élvezni a fokhagymás péksütemény bűzét. A saját lábon állás itt megszűnik, mindenki a tiéden tapos. Mindent lehet, de csak azután, hogy alkalmatlan emberek sem várost, sem utazást nem tudnak szolgáltató baráttá szervezni. Minek is, ők kimaradnak minden hétköznapi vircsaftból, a szolgálati autóban nem csapják a polgármestert hókon.
Két csekk feladása három órás távollétbe kerül városon belül. Nem tudok, mit mondani, de annyit igen, sajnos, nálunk nem javul a szolgáltatások színvonala. Úgy meg főleg nem, ha a Magyar Posta megint elbocsátotta háromszáz dolgozóját, bürokrácia-csökkentésre hivatkozva. Ezt ugyan nem tudom, mit jelent, de megsínylik az emberek. Városon is, a faluról nem beszélve. Hány, de hány helyen szüntették meg a postákat – gyógyszertárakat, iskolákat, óvodákat -, az élhetetlenségig. Most meg nyomnák rájuk a CSOK-jukat, csak kinek? A fiatalok nem középkori életmódra vágynak, munkahely nélkül. Az is nagyon érdekelne például, hogy a sok, állami szférából kirúgott dolgozó, hová lett? Van ugyan sejtésem arról, hogy közülük jó néhányan nem itthon szagolják már az éppen virágzó orgonát.
Megfigyelték, most arra divatos hivatkozni postán, boltban, hivatalban, hogy nagyon kevés dolgozójuk van, ezért nem smakkol sok minden. Tisztelet a kivételnek, az a kevés ember nagyon sok helyen úgy bánik a kedves vásárlóval, mint a kapcájával. Most már teljesen biztos vagyok abban, hogy az élelmiszer áruházban tanítják a szemétséget. Konkrétan arra a láncra – kis és nagy üzletekkel – gondolok, ahol ugyanaz a márkanév. Évek óta ezt csinálják. Ezekben a boltokban a felvágottnak körülbelül hat vége nőtt, és ha szerencséd van, akkor húsz dekába csak négyet tesznek bele. Ügyesen. Szépen felszeletelik előre, jól néz a pultban, csak a tetejét látod. Guszta. Aztán otthon káromkodhatsz, hogy a húsz dekában benne van a kemény, gusztustalan vége is. Ám ez még mind semmi. Már kétszer vittem vissza nekik a két szép szelet közé beillesztett sonkacafatokat. Mind a kétszer szóltam, hogy szép vékonyra felszeletelt sonkát szeretnék, mert tekercset csinálok belőle. Valószínű meg sem hallotta a lányka, mert olyan rusnya árut adott, hogy azon nyomban felhívtam a bolt vezetőjét. Nagy-nagy elnézés, vigyem vissza, kicserélik, fizetnem sem kell. Még szép. Hová lett a tormakrémes tekercsünk? Másnap vittem vissza, megint nagy-nagy elnézés, kicserélték, azonban ettől nem változott semmi. Persze, mondhatják önök, nem kell többet ott vásárolni. Igazuk is lehetne, de nem ez a megoldás. Nem mindenki van úgy elkényeztetve, hogy boltok között válogathat – van egy, legfeljebb kettő. Aztán amikor vacsorázni akar az éhes polgár, akkor derül ki, mit kapott. Hová fusson este? Vacsora nincs, csak a méreg, azzal meg nem lehet nagyon jóllakni. Ennek az áruházláncnak a legnagyobb üzletében, a hiper-szuper hentes részlegén karajt vettem.
Kértem, az eladót, szeletelje fel. Rám nézett, és közölte: asszonyom, akkor drágább. Szuper, visszaadtam a kiló húst, mondtam neki, máshol ez természetes, majd vásárolok ott. Fintorgott egyet, ezzel el volt intézve.
Szolgáltatunk, amúgy ungarise módra. Ezeket az eseteket nem lehet a kevés fizetéssel, a kevés dolgozóval magyarázni, ezek tőből a vásárlók becsapására vannak kifejlesztve. Még messzebb van az európai szellem, ebben is. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy amikor az olasz Velencében sétáltunk, két banán volt a kezemben, még itthonról vittem. Egyszer csak kijött az egyik kis üzletből egy fiatal eladó, hozott nekem zacskót, ne csak úgy csupaszon vigyem a banánt.
Renit nagyon régóta ismerem. Bolti eladó, és szereti a munkáját. Nem mézesmázos, de nagyon udvarias a vásárlókkal. Ő szokta mesélni, néha diliház az egész üzlet. Jönnek a fiatalok, hamar elegük lesz a munkából. Többen csak azért vannak itt, mert valamiből meg kell élni, és csak addig bírják a strapát, amíg nem találnak más, nyugisabb munkahelyet. Éhbérért melóznak, rossz a kedvük, gyűlölik az egészet. Erőltetett mosollyal soha nem lesznek jó kereskedők. A vásárlóknak is megvan a maguk bajuk, tudjuk ezt jól. De úgy nem lehet ebben a szakmában dolgozni: ha nekem nem jó, akkor másnak is legyen rossz. Így nem jutunk sehová. Legalább addig, amíg bírjuk, legyünk elfogadóak egymással.
Milyen igaz. Még annyit szeretnék elmondani: engem néha nagyon ki szoktak osztani üzletekben: mi az, hogy nincs aprópénzem, ők nem tudnak visszaadni. Miért nem? Ha én fizetek, fizetnék valamiért, teljesen legális pénzzel, miért nekem kötelességem pontosan annyit nyomni a kedves eladó markába, amennyiért vásároltam? Talán fel kellene készülniük arra, hogy azért délelőtt tíz órakor legyen váltópénzük. Legtöbbjük annyit bír mondani, sajnálom. Hát még én! Ráment az időm, nem tudtam vásárolni, mert nem voltam szíves felváltani a papírpénzt sem a sarki, sem semelyik boltban. Nem díjazom a pénzváltó, alkalmi turizmust sehol.
Ha valaki tényleg azt gondolja, hogy ma olyan témákról írtam, amikhez semmi köze a hatalomnak, az nem gondolhatja komolyan. Van köze, mindig a fejétől bűzlik a hal meg az emberek méltó, megbecsülésre érdemes, munkás élete. Tudják mihez nincs köze az országunkat irányítóknak? A káposztás tésztámhoz. Saját lábamon állva, nyugiban, stressz és mindenféle hablatyolás nélkül készült. Biztosan azért lett nagyon finom.
Az önök véleménye.
“Gyönyörűek vagytok a fotón!” Európa imposztorai. (Gábor)
Azért az is elgondoltató, hogy ennek az embernek csupán adrenalin fröccs az hogy minden héten provokál valakit-most ugye legutóbb Merkelt,azelőtt Weber,vagy az egész EPP stb…- vagy tényleg célja van vele?! (Zoltán)
Az ellenzék mindent észrevesz, leírja, aztán nem tesz semmit. Az EP nem mindent vesz észre, ha igen akkor ül rajta évekig, tehát ők sem tesznek semmit. Az magyar emberek mindent tudnak, látnak, de mivel nincs egy erős, normális, kitartó vezetőjük, ők, vagyis mi sem teszünk semmit. Sajnos igazad van, ennek az országnak már reszeltek. (Transzporter)
Visszatértünk az “átkosba” csak rothadó kapitalizmus, kizsákmányolt és nyomorgó munkások, stb. helyett migránsoktól rettegő nyugati országok vannak. Pont olyan hazugság, mint az előző, de a hívőket ez nem zavarja. A szamizdat is visszajött, csak az internetre lett száműzve, ott nem tudják betiltani. (Szinbád)
“Mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk” – mondá O1G. És teljesen igazat mondott. Komolyan. Ugyanis számára az elhalgattatás nem egy elvetemültséget jelentő szélsőséges cselekedet, hanem az alap normális társadalmi viselkedéskészlet szerves része. Mondok egy példát erre a hétköznapi közlekedésből. Vannak vezetők, akik számára az index nélküli sávváltás, vagy a pirosba belemenés nem elvetemültség, hanem mindennapi rutin. Mások pedig nem,vagy csak véletlenül tesznek ilyen és utána úgy érzik szégyenkezve, hogy most “elvetemültek” voltak. (masikszempont)
Kocsis Máté fényes karrierje a miépből indult, de nem ő szelídült meg, hanem a fidióták radikalizálódtak az ő szintjére. Csurka elégedett lehet a túlvilágon, ez a csürhe már rajta is túltett. Ha a politika nem óhajt ujságírást csinálni, akkor vajon mi szükség van a Rogán minisztériumra? Az eddigiek szerint a fő cikkeket onnan kapja minden szerkesztőség, amit változtatás nélkül közölniük kell. (agador)
Nem igazán értem, amikor olyan kritikát olvasok, hogy nem tetszik pl. a szabadszájú megfogalmazás! Szerintem, aki régebben olvassa a Szalonnát, már rájöhetett, hogy kinek milyen a stílusa, mert mindenkié eléggé egyéni! Akinek az írása nem tetszik, gondolom, nem kötelező elolvasni – ha viszont ennek tudatában elolvassa, akkor fölösleges utána fikázni! Neeem?! (Mariann)
Pontosan erről van szó, és nem csak a nagyszűlők, de sokszor az apa sem, ha olyan helyen dolgozik. Mi segítünk, de igy is nagyon nehéz a gyerekeket ellátni, tanulni velük, edzésre, táncórára vinni a gyerekeket. Ezek nem tudják mit beszélnek, nem is érdekli őket, a lényeg az , hogy választás előtt elkábítsák a fiatalokat. (N. Csabáné)
Szerintem, nagyon is jól átgondolták: újabb szavazók kerülnek a Kubatov-listára 😣 (Judit)
Az államtitkár asszonynak persze könnyebb. A kb 1.5 milliós fizetéséből ha elengedik az SZJA-t, akkor már tud fizetni egy baby sittert, aki lerendezi ezeket a tennivalókat, igaz szinte az nevelné a gyerekeit, nem ő. Legtöbb nő saját maga szeretné felnevelni a gyerekeit. A legtöbb apa pedig reggeltől estig dolgozik, hogy meg tudjanak élni. (Transzporter)
Nekem nem tetszik ez a cikk. Elitista, irónikus, princessa stílus. Újságíró, az a foglalkozása, írjon. De miért veszi el mástól a véleményalkotás örömét? Mindenki úgy ír, ahogy tud. Tessék, vezessen végig egy bírósági ügyet, írjon ítéletet, ha annyira ítélkezik. Majd meglátjuk, abban nennyire jó. Feltéve, ha jogvégzett is. Nem szoktam kikelni magamból, de a stílusa, a lekicsinylő gúnya az emberek iránt ezt kiváltotta belőlem. Arra sem gondolt még a naccságos okos kisasszony, hogy a tüntetni járásnak az életkor, és egészségi állapot akadálya lehet? Úgyhogy…pukkadj meg, hercegnő kisanyám. (anima)
Micsoda? Szakorvosi képesítés nélküli orvosok műtenek betegeket? Ha ez igy megy tovább, megérjük, hogy a műtős fiúk fogják elvégezni az orvosok munkáját. Borzasztó az is, hogy erről nem beszéltek a doktor úrak, tőlem nem kapnak felmentést semmiképpen. Ezzel semmiképpen nem akarom kétségbe vonni a fiatal orvosok hozzáértését és tudását, de a megfelelő gyakorlat nélkül elvállalniuk sem lett volna szabad. Nem beszélve a felelőségről amit ezzel magukra vállaltak. (N. Csabáné)
Olvasva a hozzászólásokat mindig elszomorodom. Liberális, ballibsi, jobbos, mint szitokszavak röpködnek az oldalakon. Magamat valami középutas liberálisnak határoznám meg, mert midkét oldal érdemeit elismerem, de sok nézetükkel nem tudok egyetérteni. Szerintem ez így normális, mert csak a fanatikusok képesek minden baromságért vagy aljasságért rajongani amit választott oldaluk elkövet. Kritizálni természetesen lehet, sőt kell is a másik félt, és elfogadni is tudni kell a kritikát, de ez a gyűlölködés megmérgezi az életet. Évtizedeket éltem és részben most is élek Ausztráliában, tehát tapasztalatból mondom, hogy másképp is lehet csinálni. Ott a két számottevő párt a Labor és a Liberal. Ezeknek is vannak életre-halálra elkötelezett hívei, de a legtöbb szavazó a szimpatikusabb , jobb programmal induló jelöltre szavaz.Választottam már én is labor és liberál jelöltet is. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a két oldal nem gyűlöli egymást! A barátaink között vannak különböző beállítottságuak, de a politikai hozzáállás általában nem téma, és nem szít olyan indulatokat mint Magyarországon. Lehet, hogy az a titka hogy ott demokrácia van? (butcherbird)
Iratkozz fel most!
Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón. Naponta megjelenő magazinunkban megtalálod szerzőink egyéb írásait is, de olvashatsz zenéről, tudományról és még számtalan témáról a folyamatosan bővülő Szalonnázón.
Lehet persze azt állítani, hogy ez teljesen rendben van így, nincs itt semmi látnivaló, lehet oszlásnak indulni. Magyarország az eltelt évszázadok során is szerető otthont és kibontakozási lehetőséget nyújtott csalóknak, tolvajoknak, gyakorló elmebetegeknek, hazugoknak és futóbolondoknak. Ilyenek persze mindenhol vannak, csak hát nem mindenhol tisztelik őket olyan indokolatlan mértékben, mint nálunk. Amikor már azt gondolhatnánk […]
Magyarországnak nemzeti érdeke a koronavírus elleni oltás menetének felgyorsítása – e lábszagú közhelynek a bő lére eresztett, választási kampánybeszédnek is beillő ecsetelése miatt volt sürgős szónokolnivalója a külügyminiszter úrnak ott, ahol a főnöke is szónokolni szokott péntekenként. A Kossuth rádióban. Miután biztos vannak olyan országok, amelyek direkt élvezik, hogy egy éve rohad minden, bedőlt a […]
Mi is pedzegettük már egy ideje, de jól láthatóan másokat is érdekel az, hogy mégis hol van az oltási terv, és ki annak kidolgozója. Ujhelyi István, a szocialista párt EP-képviselője két hónapon át próbálkozott azzal, hogy ezt kiderítse, de nem járt sikerrel. Olyan ez, mint a betegek regionális eloszlása: egyfajta titok, amiről állítja a kormány, […]
Rövidre fogom, hogy ne feküdje meg a gyomrunkat a szombati ebéd előtt, közben, után. Az összes újság megírta, a nap híre, ennél fontosabb ma már nem lesz: a Rogán-féle Kormányzati Tájékoztató Központ ezúttal nem Brüsszel-Soros-Gyurcsány & Co. nemzetveszejtő ügyködéseivel, hanem az oltással kapcsolatban indít tájékoztató videósorozatot. Internetes formában, mert valószínűleg még nem találták ki, hogyan […]
Magyarország ugyan állítólag 10 éve töretlenül küzd a nők elleni erőszak felszámolásáért, de mint ismert, a Fidesz-KDNP európai parlamenti delegációja tartózkodott két olyan uniós jelentés megszavazásától, amelyek a koronavírus-járvány okozta válságot követő időszak nemi dimenziójáról szól. Más szavakkal a Fidesz-KDNP nem ítélte el a nők elleni erőszakot az Európai Parlamentben. Most azonban jól megmagyarázták. A […]
Igen gazdag a fantáziám, de az még nekem sem jutott eszembe, hogy az Állami Számvevőszék elnöke az a felkent személy, akinek hivatalosan meg kellene nyilvánulnia a járvánnyal kapcsolatban. Azt szerintem mindenki pontosan tudja, hogy az oltás fog megoldást jelenteni a járvány okozta válságra, ezért aztán igazán felesleges volt sokat dolgozniuk az ÁSZ elemzőinek. Ha megkérdeznek […]
A magyar kormány jól láthatóan megpróbál minél több koronavírus elleni védőoltást beszerezni. Magyarországon nemrégiben engedélyezték az AstraZeneca és a Szputnyik V vakcinákat, amitől előrelépést remélnek. Hogy ez mennyire jó hír, azt nehéz lenne megítélni, mivel jól láthatóan óriási nyomást helyezett a kormány a Nemzeti Népegészségügyi Központra. De idővel bizonyára ki fog derülni, hogy milyen döntés […]
Legszebb ideje volt, hogy a CÖF-CÖKA levelet írjon Joe Bidennek, az Amerikai Egyesült Államok tegnap beiktatott elnökének. Én abban teljesen biztos vagyok, hogy Biden elnök tövig rágta a körmét, öt percenként frissített rá az MTI Országos Sajtóiroda honlapjára, mert képtelen volt a munkájára koncentrálni, ameddig meg nem jelent a közlemény. Szerintem most tudta meg szegény, […]
Simicskó István Székesfehérváron járt, ahol is egy igen fontos együttműködésről szóló megállapodást írt alá. Hogy miről is egyeztek meg a felek, akikről alább szó lesz? Az MTI-hírhez tartozó kép aláírására hagyatkoznék most, amely a következőképpen szól, a címben is majdnem ez szerepel: a felnövekvő nemzedékben a hazafias érzés kialakításának elősegítése, valamint a honvédelmi ismeretek átadása […]
Lassan nekifeküdhet a halasztást nem tűrő, soros szamizdat legyártásának a nemzet önjelölt íródeákja (úgy is, mint miniszterelnök), aki – mint ismert – egy már részben felbecsült, részben még most is felbecsülhetetlen következményekkel járó világjárvány elleni küzdelem kellős közepén, egyéb bokros teendői mellett is sűrűn ráér arra, hogy mindenféle általa halálos ellenségnek kinevezett politikai és nem […]
Nem különösebben vicces és szórakoztató, pedig majdnem szórakoztató lenne, ha nem itt és most történne, és lehetőleg nem velünk. Múlt héten Edgar kolléga szerintem teljes joggal tette szóvá azt a meglehetősen égbekiáltó pofátlanságot, ami úgy nézett ki, hogy Novák Katalin családügyi princípium és miniszter fülig mosolyban, boldogan ellelkendezte egy, a közösségi olalára feltöltött videóban: a […]
Mint bizonyára sokak számára ismert (sokak számára meg nem), 75 évvel ezelőtt, 1946. január 19-én kezdődött el a Magyarországon élő németek kitelepítése, az első vonat Budaörsről indult. Mint bizonyára az is ismert, vagy nem ismert, a fideszes Országgyűlés kivételesen helyénvaló döntése értelmében 2013 óta január 19-e a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapja, amely hivatalos […]
Érdemes figyelni a törzsi gyűlést követő sajtótájékoztatót, de legalább az MTI híreit nyomon kell követni, hogy okosodjon az ember. Én például eddig nem is tudtam, hogy van oltási munkacsoport. Azt ugyan még most sem tudnám megmondani, hogy György István, aki egészen biztosan nagyszerű biológia-testnevelés szakos tanár, és még annál is jobb jogász, mennyit ért akár […]
A Fővárosi Főügyészség elrendelte – sajtóinformációk szerint – M. Richárd letartóztatását. A férfi még 2017-ben okozott halálos balesetet, majd ezt követően számos alkalommal hágta át a törvényeket, valamiért mégis szinte érinthetetlennek tűnt. Ugyan korábban elrendelték a letartóztatását, de szívbetegsége miatt ezt bűnügyi felügyeletre módosították, ami azt jelentette, hogy lényegében azt csinálhatott megyén belül, amit akart. […]
Végre valami, ami zavartalanul működik. Igaz ugyan, hogy nem tudjuk, mi fog történni azokkal a honfitársainkkal, akik tartósan jövedelem nélkül maradtak. Azt sem tudjuk, hogy végül miben maradt magával a kormány, ki, hol, minek alapján fog beoltani kicsodát, mivel és milyen sorrendben. Nem tudjuk azt sem, hogy mi történik azokkal, akik műtétre várnak. Azt biztosan […]
Idehaza nemhogy megszűntek volna munkahelyek, és nőtt volna a munkanélküliek száma, hanem még többen is dolgoztak tavaly decemberben, mint az azt megelőző, vagyis a covid előtti időszakban. Nem semmi számolási módszerekkel dolgozhat az ITM, ha nekik ez jött ki. Szinte biztosan egyeztettek a KSH-val ezt megelőzően, hiszen ők pontosan tudják, hogyan kell úgy manipulálni a […]
Ma reggel egyszerűen nem volt bátorságom se belemenni annak a hajnali órákban még meg nem erősített sajtóértesülésnek a felboncolásába, hogy ki mindenkit nézett ki magának az elvidnyánszkyattilásított, elfideszesített, liberális hüllőkeltető helyett nemzeti árvalányhajas színház- és filmművészetről álmodozó, az egyetem polgárságának torkán megkérdezés nélkül lenyomott orbánista vezetés, hogy majd oktatóként hozzájáruljon a világszínvonalú, megfelelő mértékben nemzeti […]
A lengyel kormány úgy döntött, megvédi a szólásszabadságot, és egy olyan törvénytervezetet mutatott be, amely megnehezíti az internetes közösségi fiókok letiltását. Ez már korábban is megfogalmazódott többekben, azonban a Donald Trump egyes fiókjait ért letiltási hullám miatt felgyorsították a törvény bevezetésének folyamatát. Az, hogy egy kormány próbálja szabályozni a Facebook egyes döntéseit, az alapvetően nem […]
Sok erős állítás szorult a ma reggeli soros miniszterelnöki epehányásba, amit – legnagyobb sajnálatomra – igehirdetésnek egyre nagyobb túlzás nevezni. Gondolok itt a 25 év alattiak személyi jövedelemadója választási évre időzített elengedésének benyögésére, vagy annak a nyílt nyomásgyakorlásnak a beismerésére, amelyet a kínai vakcina engedélyeztetése ügyében művelt a miniszterek elnöke azért, hogy magyar engedélyező hatóság […]
Gondolom, nem csak nekem akadt fel a szemem reggel, amikor meghallottam szeretve tisztelt kocafocistánk legújabb ötletét, mely szerint majd jövőre a 25 évesnél fiatalabbak nem fizetnek személyi jövedelemadót, és ettől a haza fényre derül. Bevallom, elsőre nem is értettem, miért. Aztán második nekifutásra sem. Az iskolapadból a közmunkába-projekt résztvevőin ez nem fog segíteni, mert nekik […]
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna.
Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.