A káposztás tésztámhoz a hatalomnak semmi köze, bizonyára azért is lett nagyon finom
Tóth Ilona   |   2019.  Május 4,  Szombat   |   20:02
Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.
Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,861,529 forint, még hiányzik 1,138,471 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.
Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.
Jó éjszakát kívánok! Mindenkinek.
Arra ébredni szombaton reggel, hogy tanfolyamon veszek részt, amit a Kossuth rádió kínál nekem, mit mondjak, nem lazító érzés. Azt hallom, hogy a családok falun és városban élnek. Ők alkotják azt a közösséget, amitől működnek a települések. Ezért van nagy figyelemmel a mi kormányunk a családokra. Ne, én ezt kikapcsolom. Mire odaérek a rádióhoz, még azt hallom: milyen gyönyörű érzés, amikor a nagycsaládban megfogod a nagymama kezét, megpuszilod a feleségedet meg a körülötted szaladgáló két vagy három gyermekedet. Ennél jobban feltöltődni csak templomban lehet. Katt. Valami kereszténydemokrata tótumfaktum beszélt. Hát most akkor család vagy Isteni szósz? Most akkor földi vagy égi, vagy mi, boldogságot akarunk? Ha már kimerülünk a gyerekektől, a nagymamától, az asszonytól, akkor felturbózzuk magunkat az imaházban? Nem húzom fel magam, mert nagyon finomra kell csinálnom a káposztás tésztát. Azt pedig csak odafigyeléssel, nyugalomban lehet. Különben is, tegnap elhatároztam, hogy ma laza napom lesz – kicsi munka, kicsi politikai frincfrancokkal, ma inkább magunkkal, a hétköznapi bosszúságainkkal szórakoztatnék. Ez sem semmi, meglátják.
Gabriella meséli, másfél órát várt arra a postán, hogy befizethesse a csekkjeit. A posta szép, korszerű, csupa-csupa üveg, de belül hiába van sok-sok ablak, hogy minél gyorsabban intéződjenek az ügyek, ha nem ül mögötte senki. Egy hetvenezres megyeszékhelyen. Néhány éve minden másként volt, mondja Gabriella, de megszüntették a nagy lakótelepek kis postáit, csupán kettő maradt belőle, azok is elég gyalázatos állapotban vannak. Most az egész város rázúdul a főpostára, ahol egyre rosszabb a szolgáltatás. Nem gondolta, hogy két csekk miatt elvész a délelőttje. Amikor zaklatottan végre letudja a sorban állást, akkor jön a helyben állás, toporgás, a buszra várás. Olyan iszonyatosan rossz menetrendet sikerült kreálnia a városnak, hogy az szégyen. Miféle tömegközlekedés az, ha 30-40 percet kell várni a buszra? Ha szerencséd van, megúszod eggyel, ha nincs, leszállsz, várod a másikat, csupán 30-40 percig: kifizetsz több száz forintot az élményért. Az van bőven, abból könyvet lehetne írni. Nem is tudják sokan, miből maradnak ki, de ez legyen az ő bajuk. Úgy köhögnek és tüsszentenek bele a képedbe, mintha mindig erre vártak volna a gyerekszobája sosem volt, kedves utasok. A buszon lehet hangoskodni, visítania a hisztis kölyöknek; lehet élvezni a fokhagymás péksütemény bűzét. A saját lábon állás itt megszűnik, mindenki a tiéden tapos. Mindent lehet, de csak azután, hogy alkalmatlan emberek sem várost, sem utazást nem tudnak szolgáltató baráttá szervezni. Minek is, ők kimaradnak minden hétköznapi vircsaftból, a szolgálati autóban nem csapják a polgármestert hókon.
Két csekk feladása három órás távollétbe kerül városon belül. Nem tudok, mit mondani, de annyit igen, sajnos, nálunk nem javul a szolgáltatások színvonala. Úgy meg főleg nem, ha a Magyar Posta megint elbocsátotta háromszáz dolgozóját, bürokrácia-csökkentésre hivatkozva. Ezt ugyan nem tudom, mit jelent, de megsínylik az emberek. Városon is, a faluról nem beszélve. Hány, de hány helyen szüntették meg a postákat – gyógyszertárakat, iskolákat, óvodákat -, az élhetetlenségig. Most meg nyomnák rájuk a CSOK-jukat, csak kinek? A fiatalok nem középkori életmódra vágynak, munkahely nélkül. Az is nagyon érdekelne például, hogy a sok, állami szférából kirúgott dolgozó, hová lett? Van ugyan sejtésem arról, hogy közülük jó néhányan nem itthon szagolják már az éppen virágzó orgonát.
Megfigyelték, most arra divatos hivatkozni postán, boltban, hivatalban, hogy nagyon kevés dolgozójuk van, ezért nem smakkol sok minden. Tisztelet a kivételnek, az a kevés ember nagyon sok helyen úgy bánik a kedves vásárlóval, mint a kapcájával. Most már teljesen biztos vagyok abban, hogy az élelmiszer áruházban tanítják a szemétséget. Konkrétan arra a láncra – kis és nagy üzletekkel – gondolok, ahol ugyanaz a márkanév. Évek óta ezt csinálják. Ezekben a boltokban a felvágottnak körülbelül hat vége nőtt, és ha szerencséd van, akkor húsz dekába csak négyet tesznek bele. Ügyesen. Szépen felszeletelik előre, jól néz a pultban, csak a tetejét látod. Guszta. Aztán otthon káromkodhatsz, hogy a húsz dekában benne van a kemény, gusztustalan vége is. Ám ez még mind semmi. Már kétszer vittem vissza nekik a két szép szelet közé beillesztett sonkacafatokat. Mind a kétszer szóltam, hogy szép vékonyra felszeletelt sonkát szeretnék, mert tekercset csinálok belőle. Valószínű meg sem hallotta a lányka, mert olyan rusnya árut adott, hogy azon nyomban felhívtam a bolt vezetőjét. Nagy-nagy elnézés, vigyem vissza, kicserélik, fizetnem sem kell. Még szép. Hová lett a tormakrémes tekercsünk? Másnap vittem vissza, megint nagy-nagy elnézés, kicserélték, azonban ettől nem változott semmi. Persze, mondhatják önök, nem kell többet ott vásárolni. Igazuk is lehetne, de nem ez a megoldás. Nem mindenki van úgy elkényeztetve, hogy boltok között válogathat – van egy, legfeljebb kettő. Aztán amikor vacsorázni akar az éhes polgár, akkor derül ki, mit kapott. Hová fusson este? Vacsora nincs, csak a méreg, azzal meg nem lehet nagyon jóllakni. Ennek az áruházláncnak a legnagyobb üzletében, a hiper-szuper hentes részlegén karajt vettem.
Kértem, az eladót, szeletelje fel. Rám nézett, és közölte: asszonyom, akkor drágább. Szuper, visszaadtam a kiló húst, mondtam neki, máshol ez természetes, majd vásárolok ott. Fintorgott egyet, ezzel el volt intézve.
Szolgáltatunk, amúgy ungarise módra. Ezeket az eseteket nem lehet a kevés fizetéssel, a kevés dolgozóval magyarázni, ezek tőből a vásárlók becsapására vannak kifejlesztve. Még messzebb van az európai szellem, ebben is. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy amikor az olasz Velencében sétáltunk, két banán volt a kezemben, még itthonról vittem. Egyszer csak kijött az egyik kis üzletből egy fiatal eladó, hozott nekem zacskót, ne csak úgy csupaszon vigyem a banánt.
Renit nagyon régóta ismerem. Bolti eladó, és szereti a munkáját. Nem mézesmázos, de nagyon udvarias a vásárlókkal. Ő szokta mesélni, néha diliház az egész üzlet. Jönnek a fiatalok, hamar elegük lesz a munkából. Többen csak azért vannak itt, mert valamiből meg kell élni, és csak addig bírják a strapát, amíg nem találnak más, nyugisabb munkahelyet. Éhbérért melóznak, rossz a kedvük, gyűlölik az egészet. Erőltetett mosollyal soha nem lesznek jó kereskedők. A vásárlóknak is megvan a maguk bajuk, tudjuk ezt jól. De úgy nem lehet ebben a szakmában dolgozni: ha nekem nem jó, akkor másnak is legyen rossz. Így nem jutunk sehová. Legalább addig, amíg bírjuk, legyünk elfogadóak egymással.
Milyen igaz. Még annyit szeretnék elmondani: engem néha nagyon ki szoktak osztani üzletekben: mi az, hogy nincs aprópénzem, ők nem tudnak visszaadni. Miért nem? Ha én fizetek, fizetnék valamiért, teljesen legális pénzzel, miért nekem kötelességem pontosan annyit nyomni a kedves eladó markába, amennyiért vásároltam? Talán fel kellene készülniük arra, hogy azért délelőtt tíz órakor legyen váltópénzük. Legtöbbjük annyit bír mondani, sajnálom. Hát még én! Ráment az időm, nem tudtam vásárolni, mert nem voltam szíves felváltani a papírpénzt sem a sarki, sem semelyik boltban. Nem díjazom a pénzváltó, alkalmi turizmust sehol.
Ha valaki tényleg azt gondolja, hogy ma olyan témákról írtam, amikhez semmi köze a hatalomnak, az nem gondolhatja komolyan. Van köze, mindig a fejétől bűzlik a hal meg az emberek méltó, megbecsülésre érdemes, munkás élete. Tudják mihez nincs köze az országunkat irányítóknak? A káposztás tésztámhoz. Saját lábamon állva, nyugiban, stressz és mindenféle hablatyolás nélkül készült. Biztosan azért lett nagyon finom.
Az önök véleménye.
“Gyönyörűek vagytok a fotón!” Európa imposztorai. (Gábor)
Azért az is elgondoltató, hogy ennek az embernek csupán adrenalin fröccs az hogy minden héten provokál valakit-most ugye legutóbb Merkelt,azelőtt Weber,vagy az egész EPP stb…- vagy tényleg célja van vele?! (Zoltán)
Az ellenzék mindent észrevesz, leírja, aztán nem tesz semmit. Az EP nem mindent vesz észre, ha igen akkor ül rajta évekig, tehát ők sem tesznek semmit. Az magyar emberek mindent tudnak, látnak, de mivel nincs egy erős, normális, kitartó vezetőjük, ők, vagyis mi sem teszünk semmit. Sajnos igazad van, ennek az országnak már reszeltek. (Transzporter)
Visszatértünk az “átkosba” csak rothadó kapitalizmus, kizsákmányolt és nyomorgó munkások, stb. helyett migránsoktól rettegő nyugati országok vannak. Pont olyan hazugság, mint az előző, de a hívőket ez nem zavarja. A szamizdat is visszajött, csak az internetre lett száműzve, ott nem tudják betiltani. (Szinbád)
“Mi soha nem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akik nem értenek egyet velünk” – mondá O1G. És teljesen igazat mondott. Komolyan. Ugyanis számára az elhalgattatás nem egy elvetemültséget jelentő szélsőséges cselekedet, hanem az alap normális társadalmi viselkedéskészlet szerves része. Mondok egy példát erre a hétköznapi közlekedésből. Vannak vezetők, akik számára az index nélküli sávváltás, vagy a pirosba belemenés nem elvetemültség, hanem mindennapi rutin. Mások pedig nem,vagy csak véletlenül tesznek ilyen és utána úgy érzik szégyenkezve, hogy most “elvetemültek” voltak. (masikszempont)
Kocsis Máté fényes karrierje a miépből indult, de nem ő szelídült meg, hanem a fidióták radikalizálódtak az ő szintjére. Csurka elégedett lehet a túlvilágon, ez a csürhe már rajta is túltett. Ha a politika nem óhajt ujságírást csinálni, akkor vajon mi szükség van a Rogán minisztériumra? Az eddigiek szerint a fő cikkeket onnan kapja minden szerkesztőség, amit változtatás nélkül közölniük kell. (agador)
Nem igazán értem, amikor olyan kritikát olvasok, hogy nem tetszik pl. a szabadszájú megfogalmazás! Szerintem, aki régebben olvassa a Szalonnát, már rájöhetett, hogy kinek milyen a stílusa, mert mindenkié eléggé egyéni! Akinek az írása nem tetszik, gondolom, nem kötelező elolvasni – ha viszont ennek tudatában elolvassa, akkor fölösleges utána fikázni! Neeem?! (Mariann)
Pontosan erről van szó, és nem csak a nagyszűlők, de sokszor az apa sem, ha olyan helyen dolgozik. Mi segítünk, de igy is nagyon nehéz a gyerekeket ellátni, tanulni velük, edzésre, táncórára vinni a gyerekeket. Ezek nem tudják mit beszélnek, nem is érdekli őket, a lényeg az , hogy választás előtt elkábítsák a fiatalokat. (N. Csabáné)
Szerintem, nagyon is jól átgondolták: újabb szavazók kerülnek a Kubatov-listára 😣 (Judit)
Az államtitkár asszonynak persze könnyebb. A kb 1.5 milliós fizetéséből ha elengedik az SZJA-t, akkor már tud fizetni egy baby sittert, aki lerendezi ezeket a tennivalókat, igaz szinte az nevelné a gyerekeit, nem ő. Legtöbb nő saját maga szeretné felnevelni a gyerekeit. A legtöbb apa pedig reggeltől estig dolgozik, hogy meg tudjanak élni. (Transzporter)
Nekem nem tetszik ez a cikk. Elitista, irónikus, princessa stílus. Újságíró, az a foglalkozása, írjon. De miért veszi el mástól a véleményalkotás örömét? Mindenki úgy ír, ahogy tud. Tessék, vezessen végig egy bírósági ügyet, írjon ítéletet, ha annyira ítélkezik. Majd meglátjuk, abban nennyire jó. Feltéve, ha jogvégzett is. Nem szoktam kikelni magamból, de a stílusa, a lekicsinylő gúnya az emberek iránt ezt kiváltotta belőlem. Arra sem gondolt még a naccságos okos kisasszony, hogy a tüntetni járásnak az életkor, és egészségi állapot akadálya lehet? Úgyhogy…pukkadj meg, hercegnő kisanyám. (anima)
Micsoda? Szakorvosi képesítés nélküli orvosok műtenek betegeket? Ha ez igy megy tovább, megérjük, hogy a műtős fiúk fogják elvégezni az orvosok munkáját. Borzasztó az is, hogy erről nem beszéltek a doktor úrak, tőlem nem kapnak felmentést semmiképpen. Ezzel semmiképpen nem akarom kétségbe vonni a fiatal orvosok hozzáértését és tudását, de a megfelelő gyakorlat nélkül elvállalniuk sem lett volna szabad. Nem beszélve a felelőségről amit ezzel magukra vállaltak. (N. Csabáné)
Olvasva a hozzászólásokat mindig elszomorodom. Liberális, ballibsi, jobbos, mint szitokszavak röpködnek az oldalakon. Magamat valami középutas liberálisnak határoznám meg, mert midkét oldal érdemeit elismerem, de sok nézetükkel nem tudok egyetérteni. Szerintem ez így normális, mert csak a fanatikusok képesek minden baromságért vagy aljasságért rajongani amit választott oldaluk elkövet. Kritizálni természetesen lehet, sőt kell is a másik félt, és elfogadni is tudni kell a kritikát, de ez a gyűlölködés megmérgezi az életet. Évtizedeket éltem és részben most is élek Ausztráliában, tehát tapasztalatból mondom, hogy másképp is lehet csinálni. Ott a két számottevő párt a Labor és a Liberal. Ezeknek is vannak életre-halálra elkötelezett hívei, de a legtöbb szavazó a szimpatikusabb , jobb programmal induló jelöltre szavaz.Választottam már én is labor és liberál jelöltet is. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a két oldal nem gyűlöli egymást! A barátaink között vannak különböző beállítottságuak, de a politikai hozzáállás általában nem téma, és nem szít olyan indulatokat mint Magyarországon. Lehet, hogy az a titka hogy ott demokrácia van? (butcherbird)
Iratkozz fel most!
Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón. Naponta megjelenő magazinunkban megtalálod szerzőink egyéb írásait is, de olvashatsz zenéről, tudományról és még számtalan témáról a folyamatosan bővülő Szalonnázón.
Még nincsen róla MTI hír – majd lesz, és sokszor el fogják szavalni -, de a legfrissebb fejlemény, hogy népünk bölcs vezére bejelentette: nem hagyják magukra a nyugdíjasokat, együtt sírunk, együtt nevetünk és ők nem vesznek el, mint a tudjukkik, hanem adnak! Átlagosan, csaknem félhavi nyugdíjat, bizony! Ennyivel többet fog vinni a postás, mert a […]
Civil szervezetek, magánszemélyek kérik az illetékes magyar és európai uniós döntéshozókat, hogy – politikai érdekeiket félretéve – szabadítsák fel a Magyarországnak járó közösségi forrásokat annak érdekében, hogy a pedagógusoknak ígért béremelés forrása elérhetővé váljon – többek között ezt írja az állampárt által nagy becsben tartott Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom abban a ritka zavarba ejtő […]
Csak ámulok és bámulok, mindig van valami fantasztikus fejlemény, amire még gondolni sem mertem volna soha életemben. Itt van például a nagyon hasznos, és legalább annyira civil CÖF-CÖKA, akik most nem Brüsszelbe írtak fontos levelet, felszólítva a várost akármire, ami éppen hasznos lett volna véleményük szerint, hanem szerződést kötöttek ők az izgalmas nevű Egyenlő.hu, modern, […]
Irigylésre méltó, hogy miközben pártja, kormánya és kedves gazdája egy unortodox szívlapáttal hadonászva csíp, rúg, harap és a szélrózsa minden irányába mutogat, hogy ki mindenki felelős azért, mert Európa irigyelt gazdasági zászlóshajójáról kiderült, hogy egy ócska, rozsdás, darabjaira hulló tengeralattjáró, a Sándorpalotáné, úgy is mint független államelnök Amerikában turnézik. A műsor része, hogy ő is […]
Ez aztán igen! A Gazdaságfejlesztési Minisztérium olyan hivatalos közleményt adott ki, amit biztosan megsüvegeltek volna még a Rákosi-érában is. Már meg sem próbálnak úgy tenni, mintha a közleményeiket nem ugyanabban a propagandaközpontban gyártank ugyanazok, ugyanarra a sablonra, ahol a Fidesz közleményei is készülnek. Bátorkodtam kiemelni egy hivatalos minisztériumi közleménybe a világ egyetlen pontján sem illő […]
Ha már reggel szóba hoztam ezt a kérdést, illetve ha már Kocsis Nembuzeráns Máté, fideszes frakcióvezetőt ma is riasztották a pártközpontból, hogy a fideszes közrádióban újra rágja szájba a korábban már belengetett szuverenitásvédelmi törvénycsomaggal kapcsolatos tudnivalókat a híveknek, nem utolsó sorban mert én egyáltalán nem vagyok oly reménytelenül optimista, mint az amerikai nagykövet, aki abban […]
A Trianonból kivezető magyar út és Európa saját Trianonját elkerülő útja ugyanazzal a lépéssel kezdődik, ezt a nemzeti identitáshoz való jog emberi jogként való elismerése, valamint az államok általi kölcsönös és érdemi szavatolása jelenti – ezt mondta a fideszes Országgyűlés elnöke pénteken Várpalotán, a Trianon Múzeum újranyitási (!) ünnepségén. Az a legrosszabb, amikor a magyar […]
Szép is az, amikor a békepárti, az országot a háborútól minden körülmények között megvédő, abba belesodródni nem engedő kormány egyik szerve háborús időkre hivatkozva henceg azzal, hogy nagy szarban vagyunk. Miközben ők a mi pénzünkből védik a rezsicsökkentést és a polgárokat – a rendszerhasználati díjaktól nem, azok sokszorosukra emelkedtek – a piaci ár felett vásárolt […]
A nemzeti bohózat folytatódik. A múltkor Karácsony Gergely még a Városházát akarta eladni, lett is belőle hónapokig tartó kampány, leleplezéssorozat, majd a lufi kipukkadt, és még csak a célját sem érte el. Most közeledünk az önkormányzati választásokhoz, valaki megint lelt valami jó kis nyulat a kalapban, azt igyekeznek oroszlánná pumpálni. Nekem pedig – merthogy köztudottan […]
„Ha meglátjuk ma a szivárványt, automatikusan az LMBTQ-propaganda jut eszünkbe. Pedig a szivárvány ősibb szimbólum, mint a fentebbi destruktív mozgalom”. És ráérnek. Rohad körülöttük az ország, egy vasúthálózatot, de lassan már egy-egy főbb vasútvonalat sem tudnak működtetni, egy unalmas, szürke, eseménytelen hétköznapot nem bírnak anélkül megszervezni, hogy valami fennakadás, vagy borítékolható bazmeg ne jönne közbe, […]
Kijöttek az Eurostat friss, augusztusra vonatkozó adatai, amelyek szerint majdnem két és félszer akkora a magyar infláció, mint az EU-átlag, vagyis lassan egy éve sehol máshol nem drágul olyan brutális mértékben az élet, mint Magyarországon, vagyis szinte lószart sem ért az állítólag a pártközpontban beadott vakcina, valamint a harcászati pszichózisban szenvedő miniszterelnök egyéb beavatkozásai, a […]
Most éppen New Yorkba utaztattuk minden magyar külügyminiszterek legsportosabbikát, aki az ENSZ éves közgyűlését arra használja, hogy hirdesse a magyar kormány békevágyát – persze arra most sem került sor, hogy legalább körvonalazta volna, mi módon kíván békét teremteni Orbán Viktor és udvartartása -, és azt is megtudhattuk, hogy a magyar álláspontot rendkívül nagyra becsülik mindenhol, […]
Szóval a miniszterek elnöke eligazította az új helytartóit. Jól is tette. Ha már vármegyék és főispánok vannak, kell egy hűbérúr is, aki fogja a gyeplőt. Lehetőleg a várban kell ezt előadni, mert az ősi magyar szokás. Az külön kedves a miniszterek elnökétől, a hadak urától és minden magyarok uralkodójától, hogy felhívta a frissen sült főispánok […]
Úgy érzem, revideálnom kell. Ma reggel azt állítottam, hogy nem a teremfutballista külügyminiszter kutyába lemenő, átlátszó bulvárinfluenszerkedése, külügyminiszterhez foltokban méltatlan, verejtékszagú sportcipővásárlási propaganda-akciójának olcsó, manipulatív népszerűséghajhászó jellege a hírértékű, hanem minden más, ami a funkciójával és kártékony ténykedésével összefügg. Itt a nemzeti értelemben önsorsrontó Moszkva-barátságtól a túlárazott lélegeztetőgépek közbeszerzési dokumentumainak ledarálásán át az ország kínai […]
A magyar költségvetés erején felül biztosítja a határok védelméhez szükséges forrásokat – ezt írta ezen az unalmas szombaton, az MTI szerint országos érdeklődésre számot tartó Facebook-bejegyzésében Varga Mihály közepes képességű könyvelő pénzügyminiszter, akit a főnöke úgy alázott két napja a Budapesti Demográfiai Csúcson előadott – valójában a Fidesz EP-kampányának beröffentését célzó, a liberálisok ellen háborút indító […]
Magyarországon mintegy 50 katolikus óvoda épül, 70 pedig megújul a katolikus egyház országos óvodafejlesztési programjában a magyar kormány 67 milliárd forint támogatásával – e kinyilatkoztatás a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkárát, a NER egyik legsötétebb figuráját, Soltész Miklóst dicséri, aki a megújult és kibővült kecskeméti Petőfi Sándor Katolikus Általános Iskola és Óvoda Bocskai […]
Napi értelmetlen nagyotmondás. Ezzel szemben a valóság az, hogy de bizony, a gyerekvállalás anyagi veszteséggel jár, bár már a megfogalmazás is baromság. Egy normális család nem azért vállal gyereket, mert az anyagilag megéri nekik, ezt csak a propaganda akarja elhitetni a hülyékkel. A gyerekvállalás oka egészen más – jó esetben -, nem a pénzügyi megtérülés. […]
Meg vagyunk roppantul sértődve! Nem mindenki persze, de aki ebből él, az nagyon. Hidvéghi Balázsnak – szegénynek – még tán a szája is habzik a rettenetes felháborodástól, amiért az Európai Parlamentben egy EP képviselő bejelentette, hogy ő most Lenintől fog idézni, és tényleg! Idézett egy mondatot Lenintől. Ezért Dobrev Klárától Donáth Annáig mindenki pofájáról süljön […]
Van az a helyzet, amikor mindenféle kommentár csak tompítani, elhomályosítani tudná azt a drámát, amit a költő szeretne reflektorfénybe helyezni. Ez a helyzet most az a helyzet, amikor a költő kommentár nélkül egymás alá helyez két friss, ropogós, még szinte forró hírt, és rábízza a nyájas vagy kevéssé nyájas olvasóra a konklúziók levonását. Ha egyáltalán […]
Miután mindenki láthatta éles, színes, hangos, félreérthetetlen mozgó felvételeken, hogy miképpen reagáltak ahányan annyifélét az orbáni állampárt Kötcsén összesereglett potentátjai Bencsik Gábor propagandistától Rákay Fülöp Kálmán közpénzripacson vagy Fónagy János kapálásügyi államtitkáron keresztül Orbán Balázs politikai igazgatóig (és Kubatov Gábor verőember felelős még csak nem is hallott az esetről) arra az egyszerű kérdésre, hogy a […]
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna.
Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.