Szeptember 22,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ezt sem te fizeted, Viktor

Szép jó estét mindenkinek! Kezdjük a mai szent, eseménydús nap végét, ahogy szoktuk. Az olvasói bölcsességekkel:

Érdekes olvasni – már sokadszorra, – hogy a hatalomba az összes enyves kezével kapaszkodó kormány ügyeletes nyelve azzal vádolja az ellenzéki pártokat, hogy azok csak a pénzt és a hatalmat akarják magukhoz ragadni. (Marcsi)

Egyre többször köszön vissza a 30-as évek náci Németországának valamelyik programja. Tényleg megint ugyan azt akarja végig csinálni az ország? Mert hogy ezek igen, az tuti. (Péter)

Szóval, a bölcsődés korunkban bennünket ért traumákban gyökeredzik minden mai bajunk forrása. Legalább is azoké, melyek a demográfiai mutatók tekintetében komoly fejtörést okoznak, a mi mindenhez is értő kormányunknak. Stimmel. Nálam a spenótnál kezdődött. Tisztán emlékszem az esetre, amikor is egy verőfényes szép nyári napon (de az is lehet, hogy szürke ősz volt), a dadus minden tiltakozásom ellenére belém tömött két kanállal. Na, ott, akkor valami eltörött bennem. Meg a dadusban is, mert sugárban visszahánytam az ölébe. Azóta felnőttem, túl estem a sorkatonai szolgálaton, családot alapítottam, de nem hagyott nyugodni a gondolat azóta sem, hogy miért is nem akarok én szülni, pártunk és kormányunk legnagyobb dicsőségére? Eddig lázasan, kétségek között kerestem-kutattam a kérdésre a választ. De most, végre Benda úr megvilágította a probléma gyökerét, és lehullt a szememről a hályog. Ha édesanyám akkor nem adott volna bölcsibe, most nem lennék egy sérüléstömeg, és büszkén dicsekedhetnék a világnak, hogy van legalább három szép gyerekem. Meg két csúnya. Igaz, az még csak öt lenne, na de majd most biztosan lesz (lenne) további háromhoz is kedvem, miután a népinemzeti konzultáció eredményét kiértékelve, kitalálták az elvtársak hogyan tudnak ösztönözni legalább egy kézilabdacsapat (+1 fő tartalék) felnevelésére. Várom a mai bejelentést. De sajnos elkéstek vele, a párom se akar szülni, pedig ő még tudna is. Maradunk annál az egy büdöskölkénél, nem akarjuk mi további néggyel-nyolccal elvenni a magániskolai helyeket másoktól. Mit is szólna szegény Szabó Tünde hozzá? Meg aztán a spájz sincs tele mindig, épp a napokban találkoztam benne egy egérrel, szerencsétlen meg sem próbált elfutni inkább feladta magát, mert nem akart a sötétben bezárva éhen dögleni. Három-öt szoba, hat-nyolc gyerek… és hol van a négy kerék, elvtársak? (Aegean)

Ezek a lózungok a szüljükteleakárpátmedencét, mert különben elfogy a magyar azért is érdekes az ő szájukból, mert pontosan ezek vették el a magyar anyák és apák ( együtt család ) kedvét a szaporodástól. Pl. azzal, hogy a létbizonytalanság miatt nem tudhatod, holnap lesz-e munkahelyed és éhbéred. Ha lesz, akkor, az ÁFA, a nyugati árszinvonal és a devizahiteled, a rezscsökkentett rezsi kifizetése után pontosan arra elég, hogy a következő hónap elején vegyél egy nagy levegőt és úgyanígy menj neki a következő hónapnak. Ha még nem lakoltattak ki, mert ötszörösét kellene visszafizetned a felvett hitelednek Magyarán azért élsz, hogy túléljél. Ez olyan nagyon szééép élet, hogy kedved támad nyolcat szülni. Összefoglalva: van ezeknek a pofájukon bőr, hogy miután megnyomorítják az országot, benne a fiatalokat, időseket, családosokat értetlenkednek, hogy ebben a kánaánban mia f@sz van, hogy nem támad kedved egy fél focicsapatot szülni?! 
Rohadjanak meg, de leginkább takarodjanak! (Piftike)

A mai nap egyértelműen legfontosabb híre Orbán Viktor Várkert Bazárban elmondott beszéde volt, amelyből is kiderült, hogy a magyar nemzet gyarapodásáért mindent megtesz keresztény kormányunk. Vagyis ők inkább annyit tesznek meg, hogy közpénz milliárdokkal támogatják a több gyermekes anyákat. Hogy ezt a pénzt mégis ki fogja előteremteni? Hát mi, mindannyian! Ezért is olyan könnyű Orbánnak adakozni, hisz nem az ő esetlegesen külföldi számlákon pihenő milliárdjairól van szó, hanem az átlagpolgár által keményen megkeresett forintokról. Az tudniillik egyáltalán nincs kizárva, hogy ehhez a hihetetlenül bőkezű, hét pontba szedett adakozáshoz újabb adókat kell majd bevezetni, amelyek nem a tehetősebbeket, hanem a már amúgy is nehéz körülmények között élőket szokta sújtani.

Természetesen jól hangzik az ingyenpénz, a gond csak az, hogy ilyen a valóságban nincs. Egyesek jólétéhez mások nyomorán keresztül vezet az út. Itt sincs másról szó. Ez a politika – amennyiben nincs rá valós keret – óriási katasztrófához vezethet. Elég csak belegondolni, hogy mi lesz azokkal a családokkal, akik 3-4-5 gyereket vállalnak, hogy minden lehetséges támogatást igénybe vegyenek, aztán a kasszából egyszercsak elfogy a pénz? A gyerekek ugyanis nem fognak elfogyni. A gyerek éhes, meleg ruhára, meleg ételre, iskolai felszerelésre lesz szüksége. Amennyiben az Orbánék által beígért támogatási rendszer fenntarthatatlan – akkor sem ismernék be, ha igaz lenne – akkor éveken, évtizedeken belül eladósodott nagycsaládosok ezreivel lesz teli az ország. Ez persze Orbánékat nem érdekli, hisz választásokat nem tényekkel, hanem ígéretekkel szokás megnyerni. Hogy a választások megnyerésének oltárán emberek ezreinek sorsával játszik? Úgyis mi fizetjük, nem gond.

A hatalomnak igen csak fájhatott az Audi magyarországi sztrájkja, máskülönben nem próbálnák ellehetetleníteni a Suzuki hasonló kezdeményezését rögtön a kezdetektől. Történt ugyanis, hogy az esztergomi Suzuki-gyár megalakította első szakszervezetét, amelynek titkárát a megalakulást követő órákban azonnali hatállyal menesztették, egyszóval kirúgták. A férfi 14 éve dolgozott a cégnél, az információk szerint nem érkezett rá panasz soha korában, mégis azonnali hatállyal távozni kényszerült. Magyarázat természetesen lesz a történetre, de szerintem mindenki sejti, hogy mi áll a döntés hátterében. A Suzuki esztergomi gyárának területén eddig egyáltalán nem működött szakszervezet, de természetesen ez is a véletlenek összejátszása, nem pedig a dolgozók jogainak sárbatiprása.

A titkár azonnali kirúgásával nagy valószínűséggel elejét tudták venni annak, hogy egy esetleges sztrájk szerveződhessen. A megfélemlítés a hatalom mindennapi fegyvere, máskülönben fenntarthatatlanná válna ez az egész rendszer. A munkások zöme – messze nem csak a Suzukiról van itt most szó – féltve a saját és családja jövőjét, inkább kussban robotol tovább, mintsem, hogy felemelje a hangját az eseteleges visszaélésekkel szemben. Így működik az egész ország immár évek óta. És addig így is fog működni, ameddig végleg elegünk nem lesz.

Lássuk mai cikkeinket:

Miközben az elvtársak a valóságtól gondosan elszigetelve ünneplik és elégedetten hátba veregetik egymást

A mi üzenetünk csupány ennyi: takarodjatok!

Szülj!

Rettegj csak, Viktor!

Orbán értékelt, az úri közönség örült

Még egyszer…

Amikor majd lávaharagot köpködnek az emberek

A nap kommentje Duplától:

Volt kolleganőm 5 gyerekes családban nőtt fel, anyuka háztartásbeli volt. Kèrdeztem, neki hogy hogy csak egy gyereke van. Azt felelte: nem akarom, hogy az èn gyerekem is átèlje amit mi, hogy egymás elől kapkodtuk el az ètelt az asztalnál.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

KÖVESS MINKET FACEBOOKON IS