NEHAZUGGY

Ezt sem te fizeted, Viktor

Lázár Gergő | 2019. Február 10, Vasárnap | 19:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,604,937 forint, még hiányzik 395,063 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép jó estét mindenkinek! Kezdjük a mai szent, eseménydús nap végét, ahogy szoktuk. Az olvasói bölcsességekkel:

Érdekes olvasni – már sokadszorra, – hogy a hatalomba az összes enyves kezével kapaszkodó kormány ügyeletes nyelve azzal vádolja az ellenzéki pártokat, hogy azok csak a pénzt és a hatalmat akarják magukhoz ragadni. (Marcsi)

Egyre többször köszön vissza a 30-as évek náci Németországának valamelyik programja. Tényleg megint ugyan azt akarja végig csinálni az ország? Mert hogy ezek igen, az tuti. (Péter)

Szóval, a bölcsődés korunkban bennünket ért traumákban gyökeredzik minden mai bajunk forrása. Legalább is azoké, melyek a demográfiai mutatók tekintetében komoly fejtörést okoznak, a mi mindenhez is értő kormányunknak. Stimmel. Nálam a spenótnál kezdődött. Tisztán emlékszem az esetre, amikor is egy verőfényes szép nyári napon (de az is lehet, hogy szürke ősz volt), a dadus minden tiltakozásom ellenére belém tömött két kanállal. Na, ott, akkor valami eltörött bennem. Meg a dadusban is, mert sugárban visszahánytam az ölébe. Azóta felnőttem, túl estem a sorkatonai szolgálaton, családot alapítottam, de nem hagyott nyugodni a gondolat azóta sem, hogy miért is nem akarok én szülni, pártunk és kormányunk legnagyobb dicsőségére? Eddig lázasan, kétségek között kerestem-kutattam a kérdésre a választ. De most, végre Benda úr megvilágította a probléma gyökerét, és lehullt a szememről a hályog. Ha édesanyám akkor nem adott volna bölcsibe, most nem lennék egy sérüléstömeg, és büszkén dicsekedhetnék a világnak, hogy van legalább három szép gyerekem. Meg két csúnya. Igaz, az még csak öt lenne, na de majd most biztosan lesz (lenne) további háromhoz is kedvem, miután a népinemzeti konzultáció eredményét kiértékelve, kitalálták az elvtársak hogyan tudnak ösztönözni legalább egy kézilabdacsapat (+1 fő tartalék) felnevelésére. Várom a mai bejelentést. De sajnos elkéstek vele, a párom se akar szülni, pedig ő még tudna is. Maradunk annál az egy büdöskölkénél, nem akarjuk mi további néggyel-nyolccal elvenni a magániskolai helyeket másoktól. Mit is szólna szegény Szabó Tünde hozzá? Meg aztán a spájz sincs tele mindig, épp a napokban találkoztam benne egy egérrel, szerencsétlen meg sem próbált elfutni inkább feladta magát, mert nem akart a sötétben bezárva éhen dögleni. Három-öt szoba, hat-nyolc gyerek… és hol van a négy kerék, elvtársak? (Aegean)

Ezek a lózungok a szüljükteleakárpátmedencét, mert különben elfogy a magyar azért is érdekes az ő szájukból, mert pontosan ezek vették el a magyar anyák és apák ( együtt család ) kedvét a szaporodástól. Pl. azzal, hogy a létbizonytalanság miatt nem tudhatod, holnap lesz-e munkahelyed és éhbéred. Ha lesz, akkor, az ÁFA, a nyugati árszinvonal és a devizahiteled, a rezscsökkentett rezsi kifizetése után pontosan arra elég, hogy a következő hónap elején vegyél egy nagy levegőt és úgyanígy menj neki a következő hónapnak. Ha még nem lakoltattak ki, mert ötszörösét kellene visszafizetned a felvett hitelednek Magyarán azért élsz, hogy túléljél. Ez olyan nagyon szééép élet, hogy kedved támad nyolcat szülni. Összefoglalva: van ezeknek a pofájukon bőr, hogy miután megnyomorítják az országot, benne a fiatalokat, időseket, családosokat értetlenkednek, hogy ebben a kánaánban mia f@sz van, hogy nem támad kedved egy fél focicsapatot szülni?!
Rohadjanak meg, de leginkább takarodjanak! (Piftike)

A mai nap egyértelműen legfontosabb híre Orbán Viktor Várkert Bazárban elmondott beszéde volt, amelyből is kiderült, hogy a magyar nemzet gyarapodásáért mindent megtesz keresztény kormányunk. Vagyis ők inkább annyit tesznek meg, hogy közpénz milliárdokkal támogatják a több gyermekes anyákat. Hogy ezt a pénzt mégis ki fogja előteremteni? Hát mi, mindannyian! Ezért is olyan könnyű Orbánnak adakozni, hisz nem az ő esetlegesen külföldi számlákon pihenő milliárdjairól van szó, hanem az átlagpolgár által keményen megkeresett forintokról. Az tudniillik egyáltalán nincs kizárva, hogy ehhez a hihetetlenül bőkezű, hét pontba szedett adakozáshoz újabb adókat kell majd bevezetni, amelyek nem a tehetősebbeket, hanem a már amúgy is nehéz körülmények között élőket szokta sújtani.

Természetesen jól hangzik az ingyenpénz, a gond csak az, hogy ilyen a valóságban nincs. Egyesek jólétéhez mások nyomorán keresztül vezet az út. Itt sincs másról szó. Ez a politika – amennyiben nincs rá valós keret – óriási katasztrófához vezethet. Elég csak belegondolni, hogy mi lesz azokkal a családokkal, akik 3-4-5 gyereket vállalnak, hogy minden lehetséges támogatást igénybe vegyenek, aztán a kasszából egyszercsak elfogy a pénz? A gyerekek ugyanis nem fognak elfogyni. A gyerek éhes, meleg ruhára, meleg ételre, iskolai felszerelésre lesz szüksége. Amennyiben az Orbánék által beígért támogatási rendszer fenntarthatatlan – akkor sem ismernék be, ha igaz lenne – akkor éveken, évtizedeken belül eladósodott nagycsaládosok ezreivel lesz teli az ország. Ez persze Orbánékat nem érdekli, hisz választásokat nem tényekkel, hanem ígéretekkel szokás megnyerni. Hogy a választások megnyerésének oltárán emberek ezreinek sorsával játszik? Úgyis mi fizetjük, nem gond.

A hatalomnak igen csak fájhatott az Audi magyarországi sztrájkja, máskülönben nem próbálnák ellehetetleníteni a Suzuki hasonló kezdeményezését rögtön a kezdetektől. Történt ugyanis, hogy az esztergomi Suzuki-gyár megalakította első szakszervezetét, amelynek titkárát a megalakulást követő órákban azonnali hatállyal menesztették, egyszóval kirúgták. A férfi 14 éve dolgozott a cégnél, az információk szerint nem érkezett rá panasz soha korában, mégis azonnali hatállyal távozni kényszerült. Magyarázat természetesen lesz a történetre, de szerintem mindenki sejti, hogy mi áll a döntés hátterében. A Suzuki esztergomi gyárának területén eddig egyáltalán nem működött szakszervezet, de természetesen ez is a véletlenek összejátszása, nem pedig a dolgozók jogainak sárbatiprása.

A titkár azonnali kirúgásával nagy valószínűséggel elejét tudták venni annak, hogy egy esetleges sztrájk szerveződhessen. A megfélemlítés a hatalom mindennapi fegyvere, máskülönben fenntarthatatlanná válna ez az egész rendszer. A munkások zöme – messze nem csak a Suzukiról van itt most szó – féltve a saját és családja jövőjét, inkább kussban robotol tovább, mintsem, hogy felemelje a hangját az eseteleges visszaélésekkel szemben. Így működik az egész ország immár évek óta. És addig így is fog működni, ameddig végleg elegünk nem lesz.

Lássuk mai cikkeinket:

Miközben az elvtársak a valóságtól gondosan elszigetelve ünneplik és elégedetten hátba veregetik egymást

A mi üzenetünk csupány ennyi: takarodjatok!

Szülj!

Rettegj csak, Viktor!

Orbán értékelt, az úri közönség örült

Még egyszer…

Amikor majd lávaharagot köpködnek az emberek

A nap kommentje Duplától:

Volt kolleganőm 5 gyerekes családban nőtt fel, anyuka háztartásbeli volt. Kèrdeztem, neki hogy hogy csak egy gyereke van. Azt felelte: nem akarom, hogy az èn gyerekem is átèlje amit mi, hogy egymás elől kapkodtuk el az ètelt az asztalnál.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!