Október 17,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A tehetségtelenség bocsánatos bűn, a becstelenség nem az

Ami itt történt az MTVA-ban, az olyan, mint amikor az ember otthonába betörnek…  Én a tévészékházban dolgozni akaró embereket, családanyákat és apákat, operatőröket, vágókat és világosítókat látok, akik rémülten szemlélik, hogy fejüket vesztett országgyűlési képviselők rohangálnak és fetrengenek az épületben. 

Erről a kinyilatkoztatásról (Bagi Iván közpénzszolgálati humorista via Ripost nevű médiavégtermék) jutott eszembe, hogy vannak dolgok, sőt újabban szinte csak olyan dolgok vannak, amelyekről nem lehet eleget beszélni. Példának okáért van nekem egy kurva hosszú, és egyre inkább úgy tűnik, végtelenített kultúrharcos listám azokról a figurákról, akik már akkor is senkik voltak, amikor állítólag valakinek számítottak, ellenben közéleti kérdésekben véleményük van és annak hangot is adnak.

Tisztázzuk az elején: ezt teljes mértékben rendjén valónak tartom, mindenkinek joga van a véleményéhez. Továbbá egyáltalán nem személyeskedni akarok (a humor meg a színészi teljesítmény megítélése is baszottul szubjektív kategória, ellentétben a köztájékoztatással, amitől ezen a rothadó narancstól bűzös ültetvényen is el kell várni, hogy objektív legyen), természetesen várom mindazon függetlenobjektív kultúrafogyasztók jelentkezését, akik szerint Bagi Iván, Nacsa Olivér vagy Dózsa László (1942-) életműve kis nemzetünk nagy fejlődése és művelődése szempontjából civilizációs kilométer- és sarokkőnek számít.

Ettől függetlenül az említett kultúrlények, akik azért feszülnek meg napi 25 órában, hogy

a kereskedelmi televíziókkal szemben egy kis kultúrát csepegtessenek polgártársaik életébe, hogy ne a Való Világ és az Éjjel-nappal Budapest jelentse a magaskultúrát a jövő nemzedékek számára,

most azért kerültek nálam ugyanarra a turulszarral vastagon beborított raklapra, mert feltétlenül meg kellett szólalniuk az MTVA előtt és az MTVA épületében az elmúlt napokban történt események kapcsán (a salakmédia nyelvén: háborús övezetté alakult a Kunigunda útja). Miközben a Bagi-Nacsa páros saját és közmédiás kollégáik (családapák és anyák) rettegését kürtölte bele a propaganda és moslékmédia habonyizált fertőjébe, Dózsa művész úr odáig fajult, hogy egy fizetett Facebook-hirdetés alá hányta oda magvas véleményét a minap. A szóban forgó videón azt látni és hallani, hogy Bangóné Borbély Ildikó szocialista képviselő azt javasolja kollégáinak a hétfői események során, feküdjenek le a földre, tiltakozásul Pintér erőszakszervezetének hivatalos személy, parlamenti képviselő ellen irányuló Varju László elleni erőszakos fellépéséért. A zsé kategóriás színészből hazug forradalmárrá avanzsált Dózsa erre úgy reagált:

… tehetségtelen, mint az összes statiszta bandája (ez biztos magyarul van, csak én nem értem – szerk.) Én mint rendező lerúgdosnám őket a színpadról!!! 

Mekkora balszerencse az állampártnak, hogy Schmidt Mária történelemhamisító strómanjához nem vágtak még hozzá valami rendezői szerepet a magyar politika színházában, mert akkor már nem csak biztonsági verőemberek osztogatnák a sallereket a választott képviselőknek, hanem egyenesen a történelmi hazugságaiból élő, önmagát forradalmárnak képzelő színészpojáca rugdalhatná szájba őket.

A konkrét neveken innen és túl, elgondolkodtam azon – nem először -, hogy milyen kaliberű emberek bégetnek kultúrlények szerepében a Fidesz-kormány seggébe szorult fejjel, a leeső morzsákért, a pillanatnyi kétes rivaldafényért. Arra jutottam, amire szerintem egyáltalán nem nehéz eljutni: kifejezhetetlen szellemi és intellektuális mélységben dagonyázik az az ország, ahol a rezsimkurzus-kompatibilis üzemmódban hazudozó ócska színésznek elismerés jár, és ahol egy Bagi-Nacsa duó ugyanúgy humoristának számít, mert annak nevezi magát, mint mondjuk Bödőcs Tibor vagy Kőhalmi Zoltán.

Bár az események hevében már elmagyaráztuk az akkor Baginacsaként vernyákoló ostoba cselédeknek, hogy a köztelevízió nem a Fidesz magáncége, ezeknek a remek embereknek a kedvéért szívesen megismétlem: az adófizetők pénzéből és verítékéből fenntartott MTVA nem csak hogy nem a Fidesz magáncége, de pláne nem Bagi Iván és Nacsa Olivér otthona. Hanem mi? Közintézmény, köztulajdon. Bár tény és való, hogy ennek ellenére bárki nem sétálhat be oda követelni, hogy olvassák már be a szerelmének írt könnyesbús levélkét, amelyben elnézést kér, amiért merevrészegen ért haza egész héten. A választott képviselők viszont, akikről még Dózsa Hazug Lászlónak is joga van azt gondolni, amit akar (mondjuk a keresztényi, ádventi karácsonyi fideszes álszenteskedésbe nem tudom, hogyan fér bele ez a fajta virtuális erőszakoskodás. De tudom, simán belefér) hivatalos személyek, akiknek joguk van oda bemenni és azt követelni, amit az MTVA-nak kutyakötelessége volna tenni, de kilencedik éve baszik rá. Tudniillik tájékoztatni. Kiegyensúlyozottan, elfogultság nélkül, objektíven és arányosan. Mert a köztelevíziót azok is fenntartják, akik sem Bagi és Nacsa humorát és magaskultúráját nem fogyasztják, sem a Fidesz gusztustalan propagandájára nem kíváncsiak, de immár nyolc éve kötelezően lenyomják a torkukon.

Nos, amikor Baginacsa rettegésében összeszarja magát és azon siránkozik, hogy félnek, mert terror van és nem tudnak hazamenni a családjukhoz, akkor elsősorban a gazdáiknak kellene szemrehányást tenniük azért, hogy emberek a kurvahidegben az utcán küzdenek a jogaikért (akiknek nem jut kényelmes, nyugdíjas közpénzállás csak azért, mert a fideszes akasztófahumorban utaznak). Amikor azon forgatják a szemüket (tökmindegy, hogy éppen melyik másik), hogy atyaúristen, országgyűlési képviselők rohangálnak egy közintézmény folyosóján (ami továbbra sem Bagi-Nacsa otthona, hanem a köz televíziója), akkor nem ártana azzal is tisztában lenni, hogy az MTVA folyosóján nem csak a fideszes elvtársaknak van joguk hereverézni.

Nem akarok abba most belemenni, hogy ennek a két figurának az adásonként tizenmilliónyi közpénzt felzabáló magaskulturális humora évek óta totális érdektelenségbe fullad, de ha már így van (részletek például ITT és ITT), nem lehetne némi szerénységet és visszafogottságot elvárni a kormányzati arcpirító dumák ismételgetése helyett? Mint például:

Egyszerűen képtelenség, hogy emberek azért nem tudnak hazamenni a munkahelyükről, és készülni a karácsonyra, mert félnek attól, hogy ha kilépnek az utcára, esetleg atrocitás éri őket. Az pedig rettentően elszomorít, hogy pártzászlókat látok a tömegben, akik a jogállamiságot megtiporva egy feltüzelt tömeget használnak fel önös politikai érdekeikhez. Szörnyű, hogy az ellenzék az emberek legalantasabb ösztöneire utazik. 

Drága humorista barátaim a közpénz zabálásaban és a cifra bárgyúságok esztelen, felelőtlen terjesztésében! Ez valóban végtelenül szomorú! Hogy politikai félanalfabétákból pár perc alatt jogállamiság-szakértőkké avanzsált percemberek ilyen szánalmas módon rágják az állampárti gittet, mártírkodnak és szarják pofán az utca emberét. Nem csak szomorú, de egyenesen undorító, hogy ez a két alak, aki hosszú évek óta kussban nézi végig, hogy a Fidesz az emberek legalantasabb ösztöneire apellálva, őket központilag manipulálva lopja szét az országot (igen, az otthonunkat, Dr. Humorzsákok) és hergeli az egyik felét a másik ellen, már ott tart a megfelelési kényszeres fröcsögésében (szegény Hofi, ha látná, hogy a szakmája mivé lett, mióta már a humor is a hatalom seggnyalását szolgálja), hogy a jogállamiság megtiprását veszi a szájára, és még véletlenül sem a hatalom birtokosainak hányja a szemére, hanem a kilencedik éve hülyének nézetteknek.

Drága uraim (beleértve Dózsát is, aki Schmidt Mária történelemhamisítóval együtt mai napig nem kért bocsánatot, amiért az 1956-os emlékévet meggyalázták, midőn egy soha nem volt forradalmár nevével tapétázták ki az országot)! Jó látni, hogy már csak az ilyen selejtes seggnyaloncok maradtak a Fidesz körül, akik kórusban vernyognak, mert úgy tűnik: a húsosfazék körüli táncuk a látszat ellenére sem szól egy örök életre. Ne zavartassák magukat továbbra sem, hogy többmillió embernek milyen napi kínjai vannak és hogy miért emelheti fel jogosan a hangját akkor is, ha közben ellenzéki zászlót lobogtat. Az ilyen beltenyésztett, köldöknéző közepesen tehetségtelen parazitákra, akik a magaskultúra önjelölt zászlóshajóinak képzelik magukat, nagy szükség van ott, ahova Orbán züllesztette ezt az országot. Közeledik az idő, amikor azt is szégyellni fogják, hogy az utcára kimenjenek. És nem azért, mert bárki bántalmazni akarja majd önöket (egyébként most sem akarja, nyugi), hanem mert míg a tehetségtelenségük megbocsátható, a becstelenségük nem.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.