Október 30,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


Igazán derék lenne, ha az egyház legalább egy pillanatra magába szállna

Ez nem politikai kérdés, ez az emberek védelméről szól. Ha Olaszországban tilos kutyákat az utcára tenni, akkor miért lehet emberekkel ugyanezt megtenni? (Calogero Peri, Caltagirone püspöke)

Nem lennék már megint a Duna-parti, közpénzből finanszírozott nemzetstratégiai luxuspropaganda helyében most, hogy megint azt kell a hívek szájába belerágni – apropó emberi jogok világnapja -, hogy miközben a nagy fehér főnök az úgynevezett honvédelmi vészhelyzet bevezetésével kacérkodik (nyilván nem azért, hogy erre hivatkozva majd az eddiginél is szabadabban gyűjthessenek adatokat az állampolgároktól, és pláne nem azért, hogy adott esetben akár ingatlanokat vegyenek igénybe, á dehogy), Olaszországban a katolikus egyház éppen megnyitja a templomokat az Orbán haverja, bizonyos Matteo Salvini olasz belügyminiszter által nyélbe ütött új migrációs csomag következtében utcára kerülő nyomorultak (fideszül: illegális migránsterroristák) előtt.

Persze nem kérdés, hogy ezt a feladatot is abszolválják a bármire kapható erkölcsi prostituáltak hadoszlopai, a tegnap esti, Hadházy Ákost rugdosó, nagyon sokadik közpénzmédiatörténeti gyalázat után talán még Bayer Zsolt véres szájú segedelmére (értsd: Ferenc pápa egy demens vénember és migráns is a tetejébe) sem lesz szükség. Legjobb esetben is elhallgatják az egészet, vagy simán Soros-bérencnek és balliberális mételynek titulálják a Vatikánt.

Majd jól megmagyarázzák, miért felháborító és veszélyes – miután bizonyos Matteo Salvini, Orbán Viktor szélsőjobbról károsult elvtársa az eszelős gyűlölet húrjainak rezegtetésében előállt a fideszkereszténységet is majdhogynem megszégyenítő migrációs javaslatával (az úgynevezett humanitárius központokból az utcákra teszik azokat, akik nem kaptak menekültstátuszt, de kiindulási országukba sem tudnak visszatérni) -, hogy Európában még vannak olyan helyek, ahol az egyház azt teszi, ami a dolga papíron is. (És nem gondolom, hogy akik nem kaptak menekültstátuszt, azoknak bármihez joguk lenne Európában, de azt igen, hogy az effajta orbáni látszatintézkedés – ha büntetjük a hajléktalanságot, akkor az megszűnik, ugye -, nem migrációs problémát felszámolni hivatott komoly szakmai döntés, hanem izmozás, hőbörgés, ostoba és veszélyes populista erőfitogtatás.)

Jelen esetben az olasz római katolikus egyház tehát megnyitja templomait azok előtt, akiknek emberi jogain (orbánul, apropó emberi jogok világnapja: emberi jogok = handabandák) páros lábbal ugrál egy hatalomra került, egyébként Orbán kottájából tájékozódó, elvetemült, véresszájú nacionalista. A feladat tehát az, mint kilencedik éve egyébként minden áldott nap, hogy elmagyarázzák: amit a fülkék felrobbanásáig viszonylag közmegyezéses alapon normálisnak, erkölcsösnek, emberinek, következésképpen követendőnek tartottunk, az miért beteg, üldözendő és veszélyes a tyúkszaros, Orbán Viktor nagyobb dicsőségére berendezkedett életünkre nézve. Hogy miért elmebeteg kretén az olasz katolikus egyház, amiért a menekülteket is embereknek tartja, akiknek a jogaira figyelni kell, és tiszteletben kell tartani azokat, és miért igazodási pont az Erdő Péterek, Veres Andrások, Kiss-Rigó Lászlók vagy Márfi Gyulák nevével fémjelzett (a Beer Miklós-féle egyház ne vegye magára), a regnáló hatalom zsebéből és végbeléből társadalmi szerepet vállaló magyar katolikus egyház, amelyiknek a világ másik felében üldözött keresztények megsegítése mellett eszébe nem jutott volna megnyitni a kapuit – nemhogy a menekültek – a hajléktalan magyar emberek előtt sem.

Szerintem ez a kérdés nem kizárólag az egyházról és főleg nem a menekültekről szól, hanem azzal a nagyon súlyos kérdéssel függ össze, hogy a jövőre esedékes EP-választás után milyen Európában lesz szerencsénk, avagy szerencsétlenségünk élni. Hogy az Orbán Viktor pusztító, elemi politikai megélhetési gyűlöletét visszhangzó magyar katolikus egyház által képviselt verbális kereszténység (és az abban gyökerező szélsőséges, véres ideológiák) hívei kerülnek többségbe, és a kontinens sorsát irányító vezető pozíciókba, vagy még nem feltétlenül érdemes felhagyni minden reménnyel.

Ha onnan nézem, hogy már annak is hírértéke van, ha az egyház (jó, ezúttal sem a magyar) éppen valami nemes dolgot cselekszik ahelyett, hogy a szószékről buzdítana arra, hogy hatalmasékra kell szavazni, mert különben tényleg mind a pokolra jutunk; ahelyett, hogy bőszen migránsozna a pártközpont ajánlásai alapján, vagy éppen azt magyarázná, hogy könyörületesen, emberségesen, azaz keresztény módjára cselekedni, miért főbenjáró bűn, akkor feltétlenül elkeserítő a helyzet.

Ha onnan nézem, hogy a magyar politikai vezetés kezéből táplálkozó magyar katolikus egyház kimondva és kimondatlanul is évek óta szemben áll Ferenc pápával, és ez egyáltalán nem kizárólag a menekültekkel, hanem a szegényekkel, elesettekkel szembeni bánásmódra, kiállásra és ki nem állásra is ugyanúgy vonatkozik (kérjük a templomban és környékén ne kéregessenek, ugye!), akkor szintén nincs ok az optimizmusra. Annak ellenére sem, hogy a pápa minden alkalommal világossá tette, a migrációra a politikusoknak kell megtalálniuk a megoldást, ám azt a jézusi tanítások szellemében, a legnyomorultabbak emberi méltóságának tiszteletben tartásával kell megtalálni. Mert bármilyen hihetetlen, változatlanul nem minden háború elől menekülő iszlám hitű ember terrorista, mint ahogy nem minden kékszemű, fehérbőrű, pacalpörköltöt pálinkával szétcsapató keresztény férfi sem szentéletű, irgalmas szamaritánus. Sőt, még az Orbán névre hallgatók között is vannak illusztris gazemberek.

Az enyhe vigaszt abban látom, hogy talán még a feltörekvő szélsőséges neofasiszta, neonáci ideológiákat dédelgető alakulatokat hatalomra juttató országokban sem fordult annyira visszájára a világ, mint ahogyan az Magyarországon többnyire már bekövetkezett. És bármennyire is pestisként terjednek ezek a gyászos, embertelen, a világot már korábban is lángba borító szélsőségek, azért az olasz katolikusok fent leírt viszonyulása talán nem egyedülálló. Európa immunrendszere talán még nem szerzett akkora sérüléseket, hogy bűnbandák aktuális politikai érdekei felülírhassanak évtizedes erkölcsi, jogállami vívmányokat.

Nincsenek illúzióim ezzel kapcsolatban, de az emberi jogok világnapján (nem beszélve az ádvent, bejgli, karácsonyról) igazán derék lenne, ha a magyar katolikus egyház egy pillanatra magába szállna és példát venne az olasz testvérektől. Még akkor is/annak ellenére, hogy a pénz és az állítólagos keresztényi könyörületesség az utóbbi években teljesen más helyen szerepel az anyaszentegyház prioritási listáján, mint ahogyan az elvárható és morális lenne. Mert bármilyen hihetetlen, senki, még az egyházi elöjárók frusztrációján sem segít az, ha a náluk szerencsétlenebbekbe rúgnak még egyet, mert a gazdának az a mániája, hogy a korábbi hasonló sikereken felbuzdulva szíjat hasogat az alattvalók, kiszolgáltatottak, önérdekérvényesítésre képtelenek hátából. Miközben azt hazudja nekik, hogy megvédi őket.

Szerintem gyűlöletkeltő, tekintélyelvű, populista, dohos eszmékkel házaló néptribunoknak való szolgai behódolás helyett még mindig nem lenne késő emberbaráti, vagy legalább felebaráti, úgynevezett keresztényi (már ha a kereszténység valóban azt jelenti, aminek prédikálják) gesztusokat gyakorolni, és értelmet adni a raklapnyi közpénzből felújított kismillió templomnak, imaháznak. Csak egy ötlet volt, gondoltam két kereszténységgel öblögetés és melldöngetés között megfontolásra érdemes lehet.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.

Social media & sharing icons powered by UltimatelySocial
error

Kövess minket!