NEHAZUGGY

Rettegő rezsimlekvár

Tamás Róbert | 2018. December 7, Péntek | 10:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,340,346 forint, még hiányzik 659,654 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ahogy azt az előző írásomban ígértem, folytatom a gondolatmenetet. Nem biztos, hogy mindenben igazam van, talán csak néhány dologban, de én így gondolom.

A látszat ellenére az országot nagy étvággyal fosztogató banda nem csupa hülyéből áll. Erkölcstelenek, gátlástalanok, de nem ostobák. Pontosan tudják, hogy mit csinálnak. Ez még a különféle elmebetegség számos jelét mutató bandatagokra is igaz. Kevés olyan van közöttük (mert bizonyára van azért néhány), aki annyira buta, hogy nem fogja fel, mi történik és azt sem képes értelmezni, hogy az ő szerepe mi ebben a történetben.

A többség nagyon világosan látja, hogy semmi másról nem szól ez az egész, mint a hatalom megszerzéséről, megtartásáról és a korlátlan harácsról. Ők is tudják, hogy az ő gazdagodásuknak az árát az ország fizeti meg. Tudják, hogy nem építenek, hanem pusztítanak és azt is tudják, hogy ebből már nincs kiút. Kizárólag a hatalom megtartása védheti meg őket a felelősségre vonástól. Ahogy az idő telik, ez hatványozottan igaz lesz, mert sokan már bevonták a családot is. Kiskorú gyerekek, nagykorú gyerekek, feleségek, férjek, szülők, testvérek, vők nyüzsögnek a közvagyon körül. Ha bukik a mutatvány, nem apu megy börtönbe néhány hónapra, hanem az egész pereputty hosszú évekre. Ha jól tudom, még nincsen családi cella a büntetésvégrehajtásban.

Látszólag erősek, egységesek és sokan vannak, de ez nem így van. Egységesek, de nincsenek sokan. Azok, akik majd mellettük állnak akkor is, amikor előkerül a fürdőszobájukból az a bizonyos arany vécékefe, kevesen vannak. A többiek érdekből, félelemből, tudatlanságból, bosszúvágyból vagy bármi egyéb okból, de nem elkötelezettségből támogatják őket. A bizonytalanok tábora nem csak a statisztikákban megjelenő milliókból áll, hanem a kormányra szavazók elsöprő többségét is oda lehet számolni (és a más pártokra szavazók zömét is). A fanatizmust, a vakhitet nem olyan könnyű kiépíteni, mint gondoljuk. Ahhoz nem elég egy emberöltő, annyi idő alatt csak felszínes eredmény érhető el.

Olyan most a fideszes tábor, mint egy üveg lekvár a polcon. Ott kuksol tíz éve, tömör, egységes, örök életűnek tűnik. Az is lehet, hogy leesett a polcról – szerencsésen, a vastag talpára – és sértetlen maradt. De elég, ha beszakítjuk a celofánt a tetején és megindul a romlás. Vagy óvatlanul hozzákoccan valami egy olyan ponton, ahol gyenge az üveg szerkezete és máris ezer szilánkra robban, a lekvár kifolyik, mehet az egész a kukába.

Ezért kell kiirtani a kritikus hangokat. Ezért nem nyugszik a rezsim, ezért nem lehet nagyvonalú. Minden leleplező cikk, minden vélemény eltalálhatja azt a gyenge pontot. Ügyesen manővereznek. Eddig nem volt komoly ellenállás, a tüntetések nem jelentenek veszélyt a hatalomra. Hiszen minden nagyobb megmozdulásra azonnal rászerveznek gondos kezek még huszonöt másik tüntetést huszonöt helyszínen, huszonöt időpontban. Ez a tökéletes módszer arra, hogy élét vegyék a tömegek dühének. Egy esetben riadtak meg, a netadós tüntetésen. Az a tömeg spontán volt, nem két hétig szervezték, nem tudták kontroll alatt tartani. Meghátráltak.

A média más. Az internetet nem tudják ellenőrizni. Minden szájat nem tudnak befogni. És elég lehet annyi is, ha egy portál, újság, blogger, közéleti szereplő naponta elmondja a véleményét. Ha csak naponta egyetlen bizonytalan ember elgondolkodik, utánajár a tényeknek, meggyőződik a valóságról, az máris több, mint amit bármelyik diktatúra megengedhet magának. Mert az az egyetlen ember meggyőzhet másik kettőt, az a kettő másik négyet és a láncreakció beindul. Úgy tűnhet, ez értelmetlen küzdelem, mert túlságosan lassú, ennyire nem hosszú senki élete sem. De nem tudhatjuk (és a hatalom sem tudhatja), mikor ér el a folyamat egy olyan kritikus szintet, amikor már nem lehetséges megfékezni. Nem tudjuk és ők sem tudják, hol van az a gyenge pontja az üvegnek, amihez elég odakoccantani valamit és vége van.

Ezért kellenek a trollok és minden létező eszköz ahhoz, hogy az utolsó kritikus hang is elhallgasson. A független sajtó bedarálása nem volt elég, a források pártmédiába csatornázása nem volt elég, az újságírók fenyegetése, a portálok megzsarolása, a hazugságok, a lejáratások sem elegendőek a cél eléréséhez. Márpedig a küldetés teljesíthetetlen. Valamikor valaki meg fogja koccintani azt a gyenge pontot és akkor kidől a törött üvegből minden. A helikopterek, luxusautók, drága karórák, kastélyok, szaros pelenkák, létminimum alatt élők, a rokkantak, az oktatásból kihullottak, a külföldre menekültek… minden ki fog buggyanni. Az is, amiről most nem is tudunk, csak gyanítjuk. Meg fog történni. Lehet hogy addig még sokunkat el fognak hallgattatni, de mindenkit nem tudnak. Meg fog történni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!