Március 28,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ezek mind gyáva sz*rok

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,506,669 forint, még hiányzik 1,493,331 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Olvasom Réka elkeseredett levelét. Ő este tízkor írta, én hajnali háromkor olvasom. Nem alszunk jól mostanában, sokan nem alszunk jól. Megnéztem a Facebookon a vitát, ami kiváltotta az olvasói levelet. Értem a fájdalmat, de fontosnak érzem tisztába tenni a dolgot. Az a profil egy trollhoz tartozik. Egy kicsit magasabb kategóriás, mint azok, akik annyit írnak: rohaggyámegbüdöslipsi, de attól még troll. Nem olyan valaki, aki változást akar, aki demokráciát akar. Olyan valaki, aki azért kapja a fizetését, hogy ellentétet szítson, gyűlöletet keltsen, hazugságokat terjesszen az olyan felületeken, ahol közvetlenül nem tud beavatkozni a hatalmát féltő tetű banda. Számtalan ilyen megélhetési van. Belépnek különféle csoportokba, azt hazudják, az ő gondolkodásuk is azonos a csoport tagjainak gondolataival és céljaival, majd rombolni kezdenek. Például úgy, ahogy ez a puhatestű tette:

Édes szívem, elmondom. Nagyváradon születtél, tehát román vagy. Majd eladtad magad egy zsíros kenyérért vityának, a többi erdélyi románnal együtt és hatalmon tartjátok, hátha kaptok a kenyérre hagymát is. Én nem álltam be a sorba, volt román kollégám tudom milyen olcsó, tolvaj népség vagytok. Benézted, mert én örülök h már nem tartoztok ide. de még jobban örülnék ha a sok román, veled együtt visszatakarodna. Román fattyú.

Teszi mindezt éppen a Szalonnán. A bűnbanda nagyjából már kiirtotta az ellenzéki sajtót. Amelyik még talpon maradt, az vért izzad a megmaradásért. A többi egyszerű kollaboráns (szükség van az ellenzékinek látszó médiára, hiszen lehet rájuk mutogatni a sajtószabadság jegyében és le lehet vezetni a felgyűlt gőzt), elég odafigyelni, hogy bár keménynek tűnő hangot üt meg a hatalommal szemben, de kritikus pontokon mindig megjelenik pár cikk arról, hogy nyugi van, esélytelen még csak próbálkozni is a kormánnyal szemben. Ezeket a portálokat vagy megzsarolta valamivel a hatalom (ezernyi eszköze van ehhez), vagy üzleti vállalkozásként működnek. Látszólagos nehéz helyzetben sokszorosan annyi munkatársat foglalkoztatnak, mint amennyit manapság elbír egy fennmaradásáért küzdő ellenzéki portál, óvatosan igyekeznek lejáratni más ellenzéki portálokat, adománygyűjtésbe kezdenek, holott a fennmaradásukhoz nincs szükség arra a kevés pénzre, amit összelejmolnak, de így képesek kiszívni a források egy részét, amiből aztán nem jut a valóban ellenzéki portáloknak és azok sorra feladják.

A trollkodásnak ezer módja van. Meg kell tanulni felismerni és lehetőleg ki kell kerülni a csapdákat. Ez egyfajta háború, bár nem valódi fegyverekkel vívják. Trollkodás egy ellenzéki portálra odaböfögni, hogy: „Imádlak benneteket, de kevés róla beszélni és senki nem tesz semmit”. „Szeretem a portált, de belefáradtam hogy csak leírjátok naponta, de semmi nem történik. Kilépek”. „Én aztán nem vagyok fideszes, de az Orbángyűlölet semmit nem old meg”. „Szép és jó amit írtok, de mi úgyis tudjuk, akinek kellene, az meg nem olvassa vagy nem érti”.

Hosszan sorolhatnám. Voltak, vannak, lesznek ilyenek. És vannak olyanok, mint a példában szereplő csúszómászó, aki azt a módszert választotta, hogy nem közvetlenül a portálba, hanem a másik kommentelőbe köt bele. Naponta küzdünk ezzel. Miután nem férnek hozzánk más módon (megvenni nem tudnak, egzisztenciálisan megzsarolni sem, eddig még meg sem rémültünk), próbálkoznak máshogyan. Mesélhetnék a küzdelmünkről a folyamatosan összeomló szerverekkel, de megtanultunk védekezni. Beszélhetnék azokról a napokról, amikor több moszkvai IP címről érdeklődnek utánunk, mint ahány olvasó a portálon összesen van és ezek a kedves orosz érdeklődők valamiért egyenesen a szerkesztőbe, vagy a szerverre szeretnének bejutni. Beszélhetnék a ránk állított robotok szüntelen próbálkozásáról. A postaládánkban landoló fenyegetésekről. A jelentkezőről, akik szeretnének velünk dolgozni és igen gyorsan szükségük lenne az elérhetőségeinkre és hozzáférésre a rendszerhez. A beküldött kamu anyagokról, amiknek a publikálásával elvágnánk a saját torkunkat. A lejáratónak szánt hazug cikkekről. A névtelen portálról, ahol egy szép kerek hazugságkupac jelent meg a Szalonnáról, majd ezt átvette a kormánymédia. Ebben élünk.

Ehhez a rendszerhez kapcsolódik a cikk elején idézett troll. Parancsot hajt végre, ezért kapja a fizetését. Lehet bárki, akár egy propagandaoldal „újságírója” is. A kamuprofil ingyen van.

Nem csak a PÁRTUNKÉSKORMÁNYUNK hűséges szavazói lettek megvezetve. Nem csak nekik vannak előítéleteik. Nem csak ők érzik, hogy bárkit szemrebbenés és mindenféle lelkiismereti fenntartás nélkül elítélhetnek és szétszedhetnek, hanem már bárki.

Gyűlöl itt már mindenki mindenkit. Még azonos politikai gondolkozású táboron belül is. Akkor mi az amit várunk még? Kitől várjuk? Úgy érzem, hogy ha egyszer tényleg eljön amit várunk, ha egyszer tényleg nem csak az üres szólamok zendülnek fel az utcákon, akkor nem az következik amiben reménykedünk. Akkor vigyázzon mindenki! Előbb a kormányt, aztán a szomszédot, aztán már mindenkit (IS) felgyújtunk. (részlet az olvasói levélből)

Ez nem így van. Ha a rezsim bukik, ezek a véresszájú alakok éppen úgy egyetlen perc alatt fognak eltűnni, ahogy a rendszerváltás után a feljelentők, a harcos rendszerhívők, az ötvenhatosokat hazaáruló söpredéknek kikiáltók, a rendszert pénzért kiszolgálók, a karrierjüket bőszen építgetők eltűntek. Nem maradt más, mint csupa egykori üldözött, mártír, ellenálló, forradalmár és belülről bomlasztó.

Ezek mind gyáva szarok. Nem fognak ők utcára menni a hatalom védelmében, ha megbukik a rezsim. Kussolni fognak, tagadni és helyezkedni, ahogy mindig is tették. Ők azok, akik az első sorokban fognak üvölteni, hogy kifosztotta őket a kormány, hogy üldözte őket a rendszer. Igazodni fognak az új elvárásokhoz és hamarosan sorban állnak az új hatalom ajtajában és felajánlják a szolgálataikat. Mert csak ehhez értenek, ebből élnek. Ők nem áldoznak fel semmit, nincs hitük, nincs gerincük, nincsenek elveik. Csak a végtelenül hosszú szaros nyelvük van, amivel az aktuális segget keresik.

Amikor eljön az idő, nem arra kell figyelni, hogy ezek nehogy utcára menjenek ellenünk, hanem arra, hogy nehogy megint visszaszivárogjanak a sajtóba, tudományba, közéletbe, bárhová. Akkor majd végre értelmet nyer a közmunka nevezetű remek találmány.

Ez a cikk máris hosszabbra sikerült, mint amit egy átlagos olvasó egy szuszra meg tud emészteni. Ezért most befejezem, de a következő cikkben elmondom, miért gondolom, hogy a rezsimnek szüksége van minden eszközre, hogy el tudja hallgattatni az utolsó kritikus hangot is. És elmondom azt is, miért veszélyes a hatalomra nézve, ha nem végeznek alapos munkát.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.