December 19,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Oldalak, táborok, miniszterelnökök

Tamás Róbert DK vagy Kétfarkú című, november eleji cikkének utózöngéje  kapcsán határoztam el magam arra, hogy még azelőtt írok az olvasottakról és az arra adott, hol visszafogott, hol kifejezetten radikális reakciókról, mielőtt a kommentfalak árnyékában meghúzódó, neurózisokkal birkózó, szekértáborokba verődött emberek képletesen meglincselnék őt. Én már csak tudom, milyen érzés: májusban egy tartalmilag bár eltérő, de a fő motívumaiban meglehetősen hasonló írásom jelent meg szintén a Kolozsvári Szalonnán, amely – csak hogy még jobban bonyolítsuk a képletet – egy válasz volt Benedikty Béla, Gyurcsány Ferencről szóló cikkére, ami számomra olyan érthetetlen passzusokat tartalmazott, miszerint Gyurcsányt nem kell szeretni, elég elismerni, vagy  hogy ő volt az egyetlen olyan miniszterelnök, aki be merte ismerni, hogy hibázott.

A szerkesztőség nagyon korrekt módon leadta az írásomat, arra a napokig tartó, megállás nélküli gyűlölethadjáratra viszont „sokat látott” emberként sem számítottam, ami mindazt övezte, Tamás Róbert írásának fogadtatását látva pedig van egy olyan érzésem, hogy a „szörny” újra kibújt a barlangból.

Legyünk őszinték: a vita kirobbantásának kulcsmomentuma egyáltalán nem a DK és a Kétfarkúak veszekedésén alapult, hiszen nem a két szavazótábor ugrott össze egymásnak mondván, tegyék patikamérlegre, melyik párt segített többet a hajléktalanokon, hanem Gyurcsány Ferencen, az emberen, aki mellett lassan két évtizede nem lehet nem elmenni, ha belpolitikáról van szó.

Májusban már tettem arra egy próbát, hogy az én személyes meglátásom helyességéről meggyőzzem az olvasókat, akik csaknem egyöntetűen utasították vissza, hogy az MSZP-SZDSZ-kormányzás idézőjelbe tett sikerességének vagy Gyurcsány Ferencnek bármi köze is lett volna a Fidesz 2010-es fülkeforradalmához. Amint megpróbáltam finoman utalni arra, hogy a szavazatok 2/3-ának megszerzése egyetlen országban sem a semmiből jön, hirtelen FideSS-propagandaíró, szemét narancsos, büdös orbánista lettem. Feltették már maguknak a kérdést: mivel vagyok én jobb attól a fideszestől, aki a borsod megyei kis városkájának legnagyobb problémáját a migránskérdésben látja és mindenhova őket vizionálja, hogy az elképzelt világa reális maradjon?

Megtanultam, hogy a bal- és jobboldali – magyar értelmezésben MSZP/DK és Fidesz – szekértáborok alkatilag képtelenek arra, hogy reális politikai vitakultúrát alakítsanak ki és megértsék a világban zajló folyamatok azon részeit is, melyet vagy a nézetviláguk, vagy más okokból kifolyólag nem akarnak tudomásul venni.  Ellenben arra nagyon is képesek, hogy minden olyan kisebb-nagyobb információt elraktározzanak, amely megerősíti az igazukat, az pedig, hogy ezt az információt a Nyugati Fény vagy a 888 oldalain szerzik meg, már teljesen mindegy.

Azonban értsék meg, hogy a világ nem ebből áll. Gyurcsány Ferenc, Orbán Viktor és összességében a rendszerváltás óta hatalmon levő politikai garnitúra képviselőinek piedesztálra emelése és cselekedeteik, szavaik megkérdőjelezhetetlenségének tévhite olyan alapvető hibák, amik szerves okozói annak, hogy ez az ország nem jut egyről a kettőre. Az egyik legsúlyosabb hiba, amit elkövethetünk, hogy mindezt önszántunkból, egy csalfa, irreális tévképzetet kergetve tesszük meg.

Ha mégis így teszünk, csak a saját morális értékünket romboljuk.

A magyar országgyűlésben többek között egy olyan alakulat kritizálja a kormánypárt gátlástalan propagandáját, amely párt szavazótáborának egy jelentős része az internetes térben legalább annyi karaktergyilkosságot követ el, mint amennyit a Fidesz. Mindössze annyi a különbség, hogyha Orbán Viktor hivatalos Facebook-oldalán próbálnám meg pontokba szedett, értelmes keretek között leírni a „rajongóinak”, hogy milyen gyalázatos kormányzás vezeti az országot lassan kilencedik éve, akkor büdös-mocskos-rohadt-szemét bolsi lennék, ha pedig a DK oldalán tettén meg mindezt Gyurcsánnyal, egy fideszes patkány. Sem a tempó, sem a stílus között nincs különbség: ezek ugyanazok.

Ha a magyar politikai tér és közbeszéd felnőtt szintjét elérte volna már 2018-ra, arról is beszélhetnénk, vajon miért nem tudott egyetlen esetben sem érdemi diskurzus kialakulni Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc személyéről? Megválaszolom: azért, mert azok a bizonyos szekértáborok és csoportokba verődő önkéntes védelmezők, akik a haza megmentőikként vizionálják a szóban forgó úriembereket, széttrollkodják és tönkreteszik az összes ilyen kezdeményezést.

A májusi írásom csaknem összes bekezdésében – az erős Gyurcsány-kritika mellett- megemlítettem azt, hogy Orbán Viktor mérhetetlenül korrupt, a szavazópolgárokat robotmunkára való birkáknak néző, szemrebbenés nélkül hazudozó politikus. Ez a baloldali olvasóknak – bár én eddig úgy tudtam, hogy a baloldal a szociális érzékenységen és egymás véleményének meghallgatásán, tiszteletben tartásán alapul – nem volt elég, ők csak és kizárólag azt látták, hogy „a Ferit” már megint szidják, így pedig ismét arra az oldalra kerültem, ahol a „narancsos propagandaírók” tanyáznak. El lettem küldve az anyámba is, mondjuk ki.

Mindösszesen egyvalamit kérek azoktól az emberektől, akik úgy érzik, magukra kéne venniük az olvasottakat: ha látják azt, hogy Orbán Viktor a rendszerváltás óta ismert politikusok egyik leggonoszabbika, ha tájékozódnak arról különböző fórumokon, hogy milyen válogatott módszerekkel sajátítja ki saját maga számára az országát, akkor legyenek szívesek ismerjék fel a baloldal legnagyobb színművészének, Gyurcsány Ferencnek is a kártékonyságát. Tegyék fel a kérdéseket: miért tart itt a baloldal? Ki tehetett volna azért, hogy ne itt legyen?

Azt hiszem akkor fogjuk megtenni az első lépéseit az igazi rendszerváltásnak, ha a magyar társadalom nem zavarodik egy emberként össze, ha feltűnik egy közéleti szereplő, aki Gyurcsányt és Orbánt is együttes erővel kritizálja. (Magyarországon ismert módi, hogy aki Orbánt szidja, az MSZP-s, aki Gyurcsányt szidja, az fideszes). Ha annyit nem vagyunk képesek megtenni, hogy ennél szélesebbnek, többnek lássuk a világot úgy, hogy közben mindent elhiszünk, ami egy-egy, számunkra kedves és nagyra tartott politikusnak a száját elhagyja, még jó ideig nézhetjük, ahogy a Balkán országai tanítanak minket demokráciáról.

F.A.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.