NEHAZUGGY

Tudom, hogy én vagyok a kretén, de ez messziről bűzlik, NER-iparos urak

Molnár Bálint | 2018. November 6, Kedd | 18:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,627,337 forint, még hiányzik 372,663 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

– A magyar miniszterelnök népes küldöttség élén Sanghajba utazott, lévén hogy Sanghajban magyar kereskedelmi kirendeltség nyílik. Az alkalmat fel is használta a mi ellenzékünk és annak sajtója arra, hogy rettenetes dörgedelmes cikkeket írjanak arról, hogy istenem, egy rettenetes, egy szörnyű diktatúrába látogatott az Orbán, ami nyilván nem véletlen, mert hasonló a hasonlónak örül – így tudnám ezt a rendkívül magasröptű intellektuális teljesítményt összefoglalni, amit ismételten nyújtottak kreténék. Mi a jelentősége egy kínai útnak a mai világban, és kell-e egyáltalán valamit kezdeni ezzel a sok idiótával, aki most megint pampog?

– Megintcsak nem szabad abba a hibába esni, amibe az ellenzék, hogy elkezdenek zokogni, hogy Kínában nincs elég mély demokrácia, mer’ arról van szó, hogy lassan a világ minden jelentős szuperfejlesztéseket végző gyára és szellemi műhelye jön és Magyarországon valamit kiépít. Tehát Orbán Viktor egy olyan fantasztikus kapcsolatrendszert épít ki Pekingtől Los Angeles-ig, ami egészen egyedülálló. Tehát erre mondom, hogy ez nekem nagyon tetszik, és nagyon örülök neki, hogy így van.

Akkor szerintem zárjuk le szépen a fényességes, bölcs nemzetvezető kínai – ma egyébként is véget érő – gyümölcsöző munkalátogatásának történetét (holnap már Helsinkiben van jelenése a Néppárt színe előtt és a haverok valamiért nem adták kölcsön neki a magángépüket ezúttal), úgyhogy arra gondoltam, a fenti kedélyes párbeszéddel kontextualizálom azt a csodát, ahova 10 év alatt eljutott a teremtés koronája, alfája és omegája.

Bayer és Bencsik professzorok magvas polgári gondolatait olvashatták fent, és mióta Havasi Bertalantól megtudtam, hogy a doktorminiszterelnök úr megüzente nekem, kreténnek, hogy

Sanghaj a legmagyarabb kínai város,

meg hogy

büszkeségre ad okot, hogy sikerült áthidalni a Magyarország és Kína közötti hatalmas távolságot, ennek eredményeként ugyanis magyar vállalatok megtalálhatják a számításaikat Kínában, és közösen fogjuk építeni a magyar-kínai jövőt

meg hogy

hálával tartozunk a Bank of China közreműködéséért a sikeres magyar kötvénykibocsátásokban (belegondolni sem merek, mit jelenthet ez),

szerintem feltétlenül ejtsünk szót a főnök kínai utazásáról. Hátha Bayer is megnyugszik.

Igaz, hogy tíz éve történt, és mai szemmel nézve röhögőgörcsöt kap az ember – ha már a NER-iparosok szóba hozták a kínai demokráciát, ám legyen -, ha arra gondol, hogy miként kapaszkodtak össze a Fidesz, (a még létező) SZDSZ, az MDF és KDNP képviselői Balog tiszteletessel az élen, hogy országgyűlési határozatban szólítsák fel

a Kínai Népköztársaságot a nemzetközileg elismert emberi jogok tiszteletben tartására és az erőszak alkalmazásának befejezésére.

Fájdalmas vigyorba rándul az ember pofája, ha arra gondol, mekkora történelmi pillanat volt az ott, 2008. május 8-án, amikor Balog Zoltán, az Országgyűlés emberi jogi bizottságának fideszes elnöke (!) a tibeti zászlót lengetett a Tibetet Segítő Társaság és az Amnesty International (!) által rendezett sajtótájékoztatón, a Parlament előtt, egy kínai delegáció Budapestre érkezése alkalmából. És nem, a rendőrök nem teperték le, és nem oszlatták fel a produkcióját. Ennyit az emberi jogokról, az ellenzékről és a kínai demokrácia mélységéről. Ja, meg külön Semjén Zsoltról. Aki 2008. május 22-i sajtótájékoztatóján – Balogra mintegy rálicitálva – azt mondta Kínával és a tibeti néppel összefüggésben: az emberi jogok tekintetében nincs alku, azok mellett erkölcsi kötelesség kiállni. Aztán 2011 júniusában már tök más köntösben és szerepben, a főnöke helyett fogadta a repülőtéren a kínai miniszterelnököt. Fátylat rá, csak a hülye ellenzék, meg a kretén sajtója pampog baromságokat.

Teljesen világos, hogy mióta a fülkék felrobbanása a teljhatalom megannyi ígéretét Döbrögi úr és tehetségtelen, de annál gátlástalanabb zenekara ölébe hullajtotta, spontán módon megvilágosodott ő: rájött, hogy az emberi jogi handabandáknál egy pöttyet fontosabbak a gazdasági érdekek. Ha nem is az ország gazdasági érdekei, de a sajátjai mindenképpen. Najó, bocsánat, lehet, hogy mangalicaszalonnából Lölö annyit elő tud állítani, amiből megtalálhatja a számításait Kínában (is), de kötve hiszem, hogy létezik olyan magyar cég, amelyik megfelelő mennyiségű magyar termékkel részt tud venni a már most is fényes kínai-magyar jövő további fényesítésében.

Jó okom van ezt feltételezni annak ellenére, hogy tegnap rongyosra döngette a mellét azzal, hogy mekkora gőzmozdonya ő az európai gazdaságnak. Gondolom rögtön azután, hogy melegen megrázta Hszi Csin-ping kommunista elvtárs kezét, aki a saját hatalmát nemrég úgy öntötte betonba, hogy megszavaztatta az alattvalókkal, hogy haláláig Kína elnöke maradhasson. Tegnap reggel bátorkodtam utalni rá, hogy ez a fényes siker egy fokkal árnyaltabb, ha nem a büdös propaganda oldaláról nézzük. És bár meg sem próbálom megfejteni ezt az újabb dakotakeresztényvadmagyar ökörséget, miszerint Sanghaj a legmagyarabb kínai város, mintha egy szó nem esett volna ezúttal a Budapest-Belgrád vasútvonal művésznéven ismert nagysikerű kínai beruházásról. Miért nem?

Orbán Viktor találkozója Csen Sze-csinggel, a Bank of China elnökével Sanghajban 2018. november 6-án. MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs

Jó, tételezzük fel, hogy a Bank of China elnökének gazsulálás nem azt jelenti, hogy megint valami 600 évre titkosított hitel-kölcsön felvételről van szó. Tételezzük fel, hogy a felcsúti királyság nemzetgazdasági érdeke, a diplomáciai béke fenntartása és törleszkedés egy kommunista diktarúrához. De attól szerintem nem nagyon szabadna eltekintenie egy ilyen nem leszünk gyarmat típusú dörzsölt zseninek, mint Orbán, hogy a gyors növekedésen alapuló gazdasági rendszer kifutóban van Kínában, hogy lassan már nem lesz elég olcsó kínai összeszerelőüzemeket működtetniük, hogy a kommunista diktatúra központosítási törekvései a gazdaságban hosszú távon semmi jót nem hoznak, és hogy aktuálisan a kínai gazdaság bajban van (minderről ITT egy remek októberi cikk).

A fentiek okán én kicsit másképp látom ezeket a fantasztikus kapcsolatokat és még egyszer meg szeretném kérdezni – a kollektív memória rövidsége miatt főleg -, hogy a sikerjelentéseken, a fényes jövőn és a magyar Sanghajon túl akkor pillanatnyilag mi a helyzet ezzel a Budapest-Belgrád vasúti csodával? Pláne, hogy a távolságokat leküzdöttük, az üveggyolyó meg a zsebünkben van. Miért volt erre szükség? Miért kell nekünk kínai hitelből, kínai cégek profitját növelve, vasutat építeni a semmiből a semmibe a magyar adófizetők pénzén Kínának? Gondolom, nem arról van szó, hogy ilyen módon háláljuk meg a drága kommunista elvtársaknak, hogy olyan nagy számban vásároltak letelepedési kötvényeket Rogántól? Aminek a levét ugyanazok a hülyére vett magyar emberek isszák meg, akikre – nemzeti konzultáció nélkül – rálőcsölték egy a büdös életben meg nem ~~épülő~~ térülő szájbatekert vasútvonal költségeit.

Tudom, hogy én vagyok a kretén, de ez messziről bűzlik, NER-iparos urak. Mint a kínai börtönök, ahol már nincs elég cella, annyi korrupt politikust vetettek börtönbe. Persze ez kicsit összetettebb kérdés annál, mint hogy megveregessük az életfogytiglani elnök úr vállát azért a példás harcért, amit a megvesztegetésen alapuló, virágzó kínai korrupció ellen folytat, most ne is menjünk bele. Már csak egyetlen kérdésem lenne: az minek köszönhető, hogy a doktorminiszterelnök úr nem dicsekszik a rendkívül népszerű Facebook-oldalán (ahol mindennel eldicsekszik rögtön és azonnal lehetőleg), hogy győzött Kínában? Meg vagyok sértődve. Remélem, mielőbb pótolják a mulasztást. Éljen a fényes kínai-magyar jövő!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!