December 12,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Akárki van kormányon, akárki dobálja el a szaros pelenkát, akárki borítja sötétbe az országot, akárki rohan el a számonkérés elől

A közpénzből egyenpropagandára szakosodott álhírgyár még nem eszmélt, egyelőre azzal vannak elfoglalva, hogy a Sargentini-jelentést Soros-Sargentini-jelentésként sulykolják az egyszerűagyú szurkolóik agyába, de gondolom felfedezik maguknak hamarosan Heller Ágnest, aki az amerikai The New York Times-ban megjelent véleménycikkében azt állítja azon kívül, hogy Orbán egy zsarnok, hogy Magyarország soha nem volt liberális demokrácia.

Ez jutott eszembe most, amikor próbálom tudomásul venni: pusztán idő kérdése, és az Index is megy a kukába. Az Index, ami számomra, és szerintem sokan mások számára is szimbólum. Nem, egyáltalán nem politikai szimbólum, hanem – ha úgy tetszik – kulturális örökség. A magyar digitális világ első gyermeke. Vagy legalábbis az elsők közül való, és kétégtelenül az egyik legnagyobb.

Patetikus? Pedig nem az. Pláne most, amikor a liberális demokrácia nyelvét még bárgyú gügyögés szintjén sem beszélő, a kétharmadból normális esetben azonnal következő elegancia helyett fába szorult férgekként óbégató-mártírkodó végrehajtók enyves kezeikkel, szaros gumicsizmájukkal és félművelt arroganciájukkal sündörögnek a legnagyobb magyar hírportál körül. Meggyőződésem, hogy igen rövid idő kérdése, és az Index az Origo sorsára jut. Ennek az Origónak a sorsára, ahol így néz ki egy átlagos címlap egy szorgos lefetyeléssel teljes hétköznap reggelén:

A liberális demokráciát hírből nem ismerő, ezért aztán szívből megvető régi vágású kereszténydemokrácia őshazájában, ahol az erkölcsi tápláléklánc tetején pöffeszkedő emberi tartás sok egyéb mellett a nyomorultak éheztetésében, megverésében is kínzásában manifesztálódik, ahol a kétharmaddal a háromharmadot képviselő frusztrált hatalommániások soha nem vetemednének arra, hogy elhallgattassák azokat, akikkel nem értenek egyet, a Fidesz-KDNP egyik csahos kutyája, az ellenzéki médiát és az állampárt politikai ellenfeleit mocsári trollok szintjén ekéző pénzembere fogja kinyírni az Indexet. Utasításra. Oltyán Józsefnek hívják, csak a jegyzőkönyv kedvéért mondom, teljesen felesleges megjegyezni a nevét. Ő az a derék ember, aki szégyennek tartotta a hódmezővásárhelyi választás eredményét, a Népszabadság bezárása után lehülyézte a tüntetőket, nemrég meg sajtóóvodának nevezte és „tiltó listára” tette az Indexet.

A liberális demokráciát (a bazdmeg helyett) kötő- és szitokszóként emlegető, sekélyes kultúrharcosok országában, ahol immár a közpénzből működő intézmények is csak a pártközpont beleegyezésével nyilatkozhatnak annak, akinek szabad, a még ki nem végzett kritikus média talán legnagyobb, az utolsók közé tartozó bástyája is le fog dőlni. Eljött a gondosan beígért elégtétel ideje. A szélhámos, aki ezelőtt egy héttel úgy mentegette az irháját Strasbourgban, hogy ráfért a pofájára a vele ellenkező véleményen lévők tiszteletben tartásával való takarózás is, valójában nem múlt hét óta tette világossá: már a legapróbb kritikát sem viseli el.

Az ő helyzetében, az ő elmúlt nyolc évének tudatában ez már nem fér bele. Már nem elég, hogy beül a számára kialakított, a valóságtól és a kényelmetlen-kínos kérdésektől hermetikusan elszigetelt ilyen-olyan stúdiókba és elszavalja a kötelezőt, már nem elég, hogy testőrök sorfala óvja a még össze nem harácsolt sajtóorgánumok mikrofonjai és kamerái elől, már nem megnyugtató, hogy szinte minden az ő távirányítójának köszönhetően működik. A valóságot teljes mértékben a zavaros elméjéhez, a korlátlan politikai-hatalmi ambícióihoz kell hajlítani. Ez pedig úgy nem működik, hogy még létezik befolyásos, olvasott, népszerű, kritikus tömegeket elérő, az egyenpropaganda mögül folyamatosan szivárgó korrupciós ügyletekről, gazemberségekről, illiberális görénységekről tudósító média.

És ebben nem csak az a hírérték, hogy az Indexet kinyírják, és hogy konkrétan ki a mocskos munkát vidáman elvégző végrehajtó, hanem az, hogy a liberális demokráciát nem ismerő, következésképpen azt zsigerből gyűlölő zsarnokok érdekei szerint rommá hülyített társadalom nem érzi a súlyát annak, hogy ez megint nem az Indexről szól. Ahogy nem az Origóról, nem a Népszabadságról, nem Simicskáról, nem Sorosról, nem Alföldiről, nem a CEU-ról, nem az MTA-ról, nem Sargentiniről, azaz nem az éppen aktuálisan megalázott, eltiport, elhallgattatott szereplőről szólt eddig se a történet.

Hanem róla, a kéményen csodálkozó, tévé előtt sört büfögő, ökölbe szorult aggyal a sarokban rettegő, saját virtuális, nem létező biztonságát, valamint kényelmét és igénytelenségét az emberhez méltó létezés oltárán feláldozó kisemberről. Aki békeidőben, egy senki által meg nem szállt, papíron szabad országban, saját erejéből, önként és dalolva mond le arról, hogy civilizált, szabad, európai emberként létezzen, akit nem lehet átverni, nem lehet propagandával zabáltatni, nem lehet gyűlöletre kondicionálni.

Pedig de, lehet, mert nincs neki liberális demokráciát ismerő, demokratikus immunrendszere, amely segítene megértetni, éppen mi történik körülötte. Ennek az Orbánért akár ölni is hajlandó kisembernek az állampolgári felelősségét felülírja a napi biológiai szükséglete és C-kategóriás megalkuvása. Nem érti, hogy nem zsarnokokat, urakat választott a fejére, akik állandóan kitalált ellenségekkel harcolnak közpénzből, hanem felelős döntéshozókat, akik nem a cselédet és a jobbágyot látják benne. Aki leszarja, hogy a mindenkori sajtónak nem az a dolga, hogy ápolja és eltakarja, dicsőítse, kiszolgálja a hatalmat, hanem hogy ellenőrizze és számon kérje azt. Akárki van kormányon, akárki dobálja el a szaros pelenkát, akárki borítja sötétbe az országot, akárki rohan el az ő pénzének elköltését firtató, közérdeklődésre számot tartó kérdések elől.

Legyünk igazságosak: ez a történet nem csak a Bayer Zsolt nevű lovagkeresztes, közpénzből a hatalom ánuszrózsáját kényeztető pártkatona szavára csatasorba rendeződő kisemberi tájékozatlanságról és igénytelenségről szól, hanem azoknak a korábban a köz vérét szívó pénzembereknek a gyáva megalkuvásáról is (Spéder és Simicska is vegye nyugodtan magára), akik azonnal bedobták a törölközőt, amint az ő nyakuk körül szorult a hurok. Akiket meg lehet félemlíteni, akiket meg lehet zsarolni, és akik amint a köz vérének szívásából összeharácsolt vagyonuk veszélybe kerül, megpattannak. A sajtó- és véleményszabadság, valamint a szabad ország legnagyobb dicsőségére.

És bár a zsibbadt gerincoszloppal közlekedő ország egyik fele fizetésért a másik fele ingyen örömködik azon, hogy a simicskista Index is Orbán kezébe kerül, itt nem marad kő kövön. A csávó tényleg kinyír mindent és mindenkit, aki az útjában áll, tényleg beköltözik a Várba és nem csak materiálisan, de erkölcsileg is kiforgatja mindenéből ezt az országot. Leginkább a méltóságából. Ahol a nép önként, négyzetméterenként mond le arról, hogy a sajtón keresztül ellenőrizze a választott politikai hatalmat, ahol ma is téma, hogy Gyurcsány hazudott éjjel-nappal, miközben Orbán a szemünket is kilopja, ott én sem tudok okosabb lenni a kollégánál: az utolsó kedves fanyalgó majd nyugodtan kapcsolja le a villanyt.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.