NEHAZUGGY

Ezt a bohóckodást valóban nem lehet komolyan venni

Molnár Bálint | 2018. Szeptember 6, Csütörtök | 18:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,384,312 forint, még hiányzik 615,688 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szeretem a vicces embereket, Manfred Weber viszont nem egy különösebben vicces ember. Mesélem, mit mesélt az Európai Néppárt európai parlamenti frakcióvezetője, az EPP csúcsjelölti tisztségére pályázó német politikus az ORF osztrák közszolgálati televízió ZiB2 című, szerdai hírháttér műsorában:

Ki fognak állni az európai uniós alapjogokért, és ebben a tekintetben „semmilyen engedményt” nem fognak tenni Orbán Viktor magyar kormányfő pártjának, a Fidesznek.

„Az EPP-vel mi Európa legnagyobb pártja vagyunk, és kiállunk ennek a kontinensnek az alapértékeiért.”

Azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy Magyarországot az uniós alapszerződés 7-es cikke szerinti eljárás fenyegeti a sajtó- és véleményszabadság korlátozása és az igazságszolgáltatás kétessé vált függetlensége miatt, és az Európai Parlament várhatóan szerdán szavaz erről, Weber azt mondta: pártjának meg kell húznia a határvonalat. Vitatkozni fognak Orbánnal, akinek pártja az EPP-hez tartozik.

„Követelni fogjuk, hogy engedje tovább működni az egyetemet. Nem tudom elfogadni, hogy bezárják az egyetemet” – fűzte hozzá a Közép-európai Egyetem, a CEU bizonytalanná vált budapesti működésére utalva.

Weber szerint mindazonáltal a közös Európát kell előtérbe állítani. „Abban hiszek, hogy a hídépítés a fő feladat” – mondta az EPP frakcióvezetője, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) 46 éves elnökhelyettese.

„Én egy erős Európát akarok, egy egyesült Európát.” Az Európai Unió csak így tehet szert nagyobb geopolitikai szerepre.

„Gazdaságilag Európa már egy óriás. Politikailag azonban törpék vagyunk. Amikor Putyinról, Ukrajnáról vagy Szíriáról van szó, senki sem vesz minket komolyan”. (via MTI)

Miután tegnapi sajtóhírek szerint Orbán Viktor miniszterelnök úrnak nem csupán az EP plenáris ülésén kell megvédenie a hont a Sargentini-jelentéstől és a kis magyarságunkra fenekedő Soros-zsoldosoktól, hanem előzőleg az Európai Néppárt zárt frakcióülésén is jelenése lesz, ahol meg kell győznie a párttársakat, higgyék már el becsületszóra, itt a Fidesz-kormány egy nemzetközi összeesküvés áldozata, igencsak kézenfekvőnek tűnik Manfred Weber nyilatkozatáról ejteni néhány keresetlen szót. Nem, nem azért, mert az újdonság erejével hat, hanem azért mert egyáltalán nem hat az újdonság erejével.

Ízlelgessük Weber úr harcos nyilatkozatát: ki fognak állni, semmilyen engedményt nem fognak tenni, vitatkozni fognak, követelni fognak, nem tudják elfogadni, hisznek és akarnak. Majdnem négy hónappal ezelőtt írtam az alábbiakat, nem kerül semmibe, ideteszem:

Én már nem is emlékszem, mióta hallom ezeket a szólamokat. Az aggodalmat, a felháborodást, a kritikákat, a tovább nem tűrhetjük, így nem maradhat, ez már tényleg tarthatatlan ötvenhatezer árnyalatát. Neves professzoroktól kevésbé nevesekig, különféle hazai és európai testületeken, civil szervezeteken, fórumokon, véleményformálókon keresztül régi és új nagykövetekig, Orbán európai szövetségeseivel bezárólag mindenkit aggaszt valami, mindenki vizionálja a vizionálni valót, Európa halálát, a szélsőségek felemelkedését, Putyin európai hatalomátvételét, a liberális demokrácia alapjainak totális felszámolását, embertömegek szellemi nyomorba döntését, de a szájkaratén és a verbális izmozáson kívül semmi nem történik, megunják és hazamennek.

Eltelt újabb négy hónap, és bár időközben elszaporodtak az egy irányba mutató, enyhén kampányszagú nyilatkozatok – a francia külügyminisztertől és államelnöktől az EU költségvetéséért felelős német biztosig – azzal kapcsolatban, hogy az Orbán-féle köpönyegforgató, szuverén, korrupt, populista autokratáknak hol lenne a helyük Európában, és mit kéne kezdeni velük, Manfred Weber úr, Juncker székének várományosa harcosnak tűnő jövő időben tesz úgy, mintha érezné a helyzet súlyát és komolyságát. Nem érzi. És ezt egyáltalán nem azért mondom, mert Brüsszeltől, Strasbourgtól, az Európai Uniótól várnám a putyini úton menetelő Orbán-kormány ámokfutásának megállítását, amire vagy a magyar nép képes, vagy senki. De két istenverte aggodalom, homlokráncolás, ejnyebejnyézés között fel kéne már fogni, hogy mekkora baromságokat beszélnek.

Emlékeztetném Weber urat, hogy legutóbb május közepén bírálta a saját szuverén (fél)szájával Orbán Viktort. Mégpedig oly módon, hogy kínosan vigyázott, nehogy véletlenül átlépje azt a határvonalat, amitől elgurulhatnak őfényessége gyógyszerei. Megint eltelt közel egy fél év, és még mindig itt tartunk: európai politikusok kilátásba helyeznek, vitatkozni akarnak Orbánnal, követelnek, nem tudnak elfogadni, miközben Orbán hazugsággyára nem csak Magyarországot, de egész Európát mérgezi az illiberális mocsokkal. Most éppen a Sargentini-jelentésről hazudnak teli tüdőből, miközben Németországot célzottan álhírekkel és csúsztatásokkal járatják le.

És akkor jön Weber úr – aki saját bevallása szerint meghallgat mindenkit, tiszteletben tartja mindenki véleményét -, és azt állítja, hogy vitatkozni fog Orbánnal. Aztán mégis hogyan és miről? Hogyan fognak érdemben és értelmesen vitatkozni egy olyan emberrel, aki a saját hazájában egy évtizede nem hajlandó senkivel leülni vitázni, aki három kétharmad után is az ótvar hazugságokat terjesztő propagandamédiája révén kommunikál a saját választóival is, akit testőrök és túlmozgásos mindenesek hada véd a valóságtól, aki Kirgizisztánba jár szapulni a hanyatló Nyugatot, és aki számára az emberi jogok közönséges handabandák? Milyen európai uniós alapjogokról lehet vitázni egy olyan emberrel, aki számára az egyetlen tiszteletben tartandó európai uniós alapjog az, hogy tartja a markát és követelőzik?

Nem akarok megint a német összeszerelőüzemmel példálózni (nem mintha nem lenne jogos), de baromira fárasztó ez a pávatánc, amit Orbánnal vállvetve járnak már évek óta. És ha Orbán véletlenül befekszik az ellentmondást nem tűrő néppárti akarat alá (nem fog, nyugi, és nem is lesz ilyen elvárás!) és nagylelkűen nem záratja be a CEU-t, akkor minden rendben? Akkor a Néppárt nem szavazza meg a Sargentini-jelentést, és Döbrögi meg megint úgy jön haza a rothadó Nyugatról, hogy győzött?

Hát ja. Ezzel aztán úgy kiállnak az uniós alapértékekért, mint a huzat. Sokadik éve kizárólag engedményeket tesznek Orbánnak (dehogy a német összeszerelőüzem okán), és kergetik a szivárványos illúziókat, hogy hátha ennyi idő elég volt neki arra, hogy megtanuljon késsel-villával enni, és fancy diktátorok ánuszrózsájának becézgetése helyett némi elköteleződést mutatni az elvetélt gyerekkoráért őt mindenért kárpótoló, fejőstehénnek nézett Európai Unió iránt.

Hát sok szerencsét eme illúziók további kergetéséhez, a lefolytatni kívánt vitákhoz és a követelésekhez! Már bocsánat, de ezt az egész bohóckodást valóban nem lehet komolyan venni. Pont annyi köze van az európai értékek és alapjogok iránti őszinte aggodalomhoz, mint Orbánnak bármelyik ideológiához, amit örök megélhetési politikusként elvtelensége rongyos zászlajára tűzött. Semennyi. De legalább Putyin elvtárs lájkolja ezt. Is.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!