Augusztus 19,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Addig hajlította a valóságot, hogy most már emberek százezreinek ez a jövőképe

Most akkor szépen szemenköpöm magam, mint a nemzet vezetője 30 évnyi megélhetési politizálás alatt naponta többször. Egyfelől azt állítottam, hogy elmerengek azon, hogy felhagyok az írással, de lám, még mindig püfölöm a billentyűzetet. Másfelől azt ígértem, nem foglalkozom a felcsúti elvetemült Tusványoson előadott ideológiai hányásával, és most mégis az lesz, hogy de. Miután az MTI szombaton órákon keresztül futószalagon tolta az Orbán előadásáról szóló híreket, és a fitt, egészséges személyét ábrázoló fotókat, a tegnapi vörös kódos hőségben kénytelen voltam pár szót leírni erről a megvédésből megvédésbe tántorgó szerencsétlenről.

Bár az egész dumája (sokan jövőképnek és víziónak nevezik, szerintem maradjunk a maszlagnál és a lázálomnál) hemzseg a borzasztó kinyilatkoztatásoktól (lassan szerintem veszélyességi pótlék járna mindenkinek, aki ezt a mocskot fogyasztani kénytelen), a legelvadultabb kijelentése mégis ez: Nyugaton liberalizmus van, demokrácia nincs, most mi jövünk, az illiberális, nemzeti, antikommunista kereszténydemokrata nemzedék. Mer’ a kereszténydemokrácia nem lehet más, csak illiberális.

Azt most hagyjuk, hogy 2030-ig Magyarország az EU öt legjobb és legversenyképesebb országa közé tartozik, hogy megáll a népesedés hanyatlása, és hogy majd böszme infrastruktúra köti össze „Kis-Magyarországot a határon túli területekkel”, ezeken legfeljebb röhögni érdemes, vagy még azt se. Azon viszont már se röhögni, se sírni nem igazán lehet, hogy Orbán Viktor, Mészáros Lőrinc médiamágnás kebelbarátja, a kinyírt Népszabadság, a kilóra felvásárolt magyar média, valamint a féknyúz elleni harc védőszentje azt állította Tusványoson a rajongói előtt (Schmidt Mária legnagyobb gyönyörűségére): Nyugaton általános a cenzúra, a szólásszabadság cenzúrázását a technológiai óriások és a kormányok közösen érik el, mintegy elzárva az európai polgárokat a szociális médiában a valóságtól.

A hallgatóság nem jött zavarba. Se egy halk morajlás, se egy vérszegény hümmögés, ellenben: vastaps. Pedig lett volna min hümmögni, morgolódni. Senkinek nem rándult görcsbe a szemöldöke azon, hogy az a dühöngő tudathasadás lamentált nekik az általános cenzúráról, aki több mint egy évtizede nem hajlandó szóbaállni az általa szaros madzagon rángatott szolgák siserahadán kívül senkivel, aki nyolcvanszázmilliárdból tartja fenn a valóságot kozmetikázó, hazug közmédiáját (ahonnan például kicenzúrázzák, hogy őfényességét kifütyülik külföldön, vagy ahol maguk az alkalmazottak vallották be, hogyan hamisítják a valóságot felső megrendelésre), akinek a korrupciós ügyekbe keveredett családtagjai aszerint közszereplők, vagy nem közszereplők, hogy pillanatnyilag éppen mi a kifizetődő.

Tisztában vagyok vele: nem először puffogtatja ezt a saját politikai éles- és jövőbelátásának szobrot állító ideológiai alapvetést, nem az újdonság ereje vágott gyomorszájon, hanem annak felismerése, hogy tényleg addig hajlította a valóságot, hogy most már emberek százezrei ebben a beteg realitásban élnek: a demokrácia (amely jellegénél fogva liberális, különben nem demokrácia) egy beteg elfajzás, ami a vesztünket okozza, ha jót akarunk magunknak, akkor megbuktatjuk, eltapossuk.

Ha nem lenne világos, amiről beszélt: a liberális demokrácia alapvetően összeférhetetlen a dinasztiaépítéssel, a maffia-jellegű államvezetéssel, a nyakló nélküli harácsolással és az egypártrendszer-alapú korlátlan hatalomban pöffeszkedéssel. Ezért mindenáron szalonképessé kell tenni az olyan mocskos rezsimeket, mint Erdogan pajtásé, ezért kell azzal kábítani az újjáépítésre szoruló Kárpát-medencei magyarságot azzal, hogy a legfontosabb nekünk a lábszagú, akolmeleg biztonság és stabilitás, és tökmindegy, hogy civileket, újságírókat, tanárokat, értelmiségieket hogyan börtönöznek be, állítanak félre egy elvetemült zsarnok elmebajának szolgálatában, ha ez az ára annak, hogy a büdös migránsok elkerüljék a világegyetem utolsó paradicsomát, a Kárpát-medencét.

Ez a nettó Európa- és szabadságellenes gyűlöletbeszéd attól igazán félelmetes, hogy évről évre elő lehet adni, és éppen Erdélyben lehet előadni hatalmas sikerrel, ahol azért verik az asztalt páratlan napokon az Orbánnal lepaktált magyar politikusok, mert szerintük a kisebbségi jogok ügyét nemzetállami hatáskörből európai uniós hatáskörbe kellene emelni. Nem, nem hasad a tudat attól, hogy Orbán az erős nemzetállamok szószólója évek óta (ahol saját hatáskörben lehet korruptnak, gazembernek, elvetemültnek lenni), ehhez képest nyálcsorgatva hallgatják Orbán Viktor agymenéseit, amelyek semmi másról nem szólnak, mint az elemi rettegés, frusztráció és a harag kivetítéséről.

Évről évre odaállítja elvtelensége lehányt tükrét a tusványosi dzsembori közepébe és egy önkívületi állapotban rettegő közösség gyönyörködik a látványban. Mindehol harc, ellenség, küzdelem, démonok, össze nem egyeztethető fogalmakból alkotott ideológiai halandzsák, amelyek átvették a valóság helyét. Emberek zabálják kétpofára, hogy a liberalizmus, az európaiság, az emberi szabadságjogok valójában a kereszténydemokrácia ellentétei, hogy ezek kizárják egymást, hogy ezek az ideológiák csak egymást kizárva és eltaposva képesek választ adni ugyanazokra a kérdésekre, és hogy nekik mindez nem kell, mert mégiscsak fontosabb, hogy Orbán Viktor megvédje őket saját maguktól. A Ceausescu-féle rezsim elszenvedőinek magyarázni, hogy miért nem számít a szabadság, miért szitokszó a demokrácia és a liberalizmus, olyan mélysége az erkölcsi nyomorúságnak, hogy szinte belefájdul az ember feje, midőn belegondol: ennek a szellemi pusztításnak a terhét akkor is nyögni fogja ez a nemzetnek aligha nevezhető, nyakas népség, amikor Orbán már csak a történelem sötét lapjairól fog visszaköszönni.

Az, hogy egy nemzetnek aligha nevezhető nép annak tapsol, hogy a szolgaság fél egészség, és hogy az illiberális látszat-demokrácia sokkal járhatóbb út, mint a liberális, jogállami államberendezkedés, az szerintem konkrétan vérfagyasztó. Az, hogy egy nemzetnek aligha nevezhető nép abban leli kéjes gyönyörűségét, hogy elhiszi: a migráció az élete sarokköve és mindenről le lehet mondani egészen nyugodtan, ami az embert emberré teszi (humánum, tisztesség, erkölcs, szabadság, a hatalom számonkérése), mert Orbán Viktor azt mondta, és kész, vérfagyasztó.

És valóban, ez a fenenagy keresztenydemokata illiberalis lázálom a demokratikus értékek szétverése mentén szervezhető, vagy sehogy. És működik. És taps jár érte. Nem az a baj, hogy Orbán migránsozik, háborúzik, vagdalkozik, hanem az, hogy ennek van piaca, ezt várja tőle a népe. A lehányt tükörbe naponta bele lehet nézni, és napestig gyönyörködni a látványban. Torz vigyorba rándult pofával lehet ringatózni a meghajlított valóságban. Hogy elítélendő az a demokrácia, ahol a mindenkori hatalom mindenkori ellenzőinek is van létjogosultsága, és ahol ha egy sajtóorgánum számonkéri a hatalmat, akkor másnapra virradóra nem zárják be és nem vásárolják fel a hatalom birtokosai. Hogy undorító az a demokrácia, ahol mindenki véleménye számít, nem csak azoké, akiknek éppen áll a zászló, ahol nem indulnak lejáratókampányok azokkal szemben, akik nem a kórussal együtt bégetnek. Hogy nem kell nekünk az a demokrácia, ahol a miniszterelnök a sajtó minden kérdésére készséggel válaszol, és nem testőrök gyűrűjében, kappanhangon féknyúzozva menekül a kényelmetlen felvetések elől.

Igen, valóban, mindez undorító, még szerencse, hogy nekünk semmi közünk az ilyen romlott rendszerekhez. Itt se demokrácia, se liberalizmus, csak korrupció, maffiaállam, és soros plakátokról üvöltő gyűlölet. Nincs tovább. Emberek százezreinek ez a jelenről és a jövőről alkotott képe, és tökéletesen elégedett vele. Lehet csomagolni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.