November 18,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Ez nem holmi jellemtelenség. Különlegesen büdös, arcon szétkenve

Valami nem hagy nyugodni. Olvastam egy egészen kiváló cikket egy nőről, aki megjelentet mindenféléket egy izében, amiről nem tudom, papíralapú-e vagy csak netes, de az mindegy is, nem akarnám tudni, van egy szint, ami alatt az én szinte végtelen érdeklődésem a világ dolgai iránt megszűnik működni. De erről a nőről már egy másik link is odavezetett ehhez az izéhez, és most Tamás Róbert írásából (A fideszes újságírás erkölcsi mércéje) megtudtam erről a nőről valamivel többet is, és ez a valamivel több meghökkentett. Nem a nő személy szerint, belekezdtem abba, amit odapiszkított ebbe az izébe, azzal életfogytig kiiratkozott az emberi társadalomból, hanem a jelenség ivódott bele a pórusaimba, azt onnan ki kell szellőztetni valahogy. Most ezt próbálom.

Tamás Róbert talált egy “életrajzot”, az így kezdődik: “A filozófiámat és fő motivációmat semmi sem fejezi ki jobban, mint Babits előszava Julien Benda Írástudók árulása című tanulmányához. Ezt a könyvet sok évvel ezelőtt a mesterem adta a kezembe.” Nem a “filozófia” meg a “motiváció” volt furcsa az illető nő szótárában, bár az említett szöveghullaték után ez is elég váratlan, hanem a két név. Jó, a megnevezett könyvet a szerencsére névtelenül hagyott mester valószínűleg sosem adta a nő kezébe, mert ha ez az aktus megtörténik, tudná, hogy Babits nem írhatott előszót Julien Benda könyvéhez, mivel meghalt, mielőtt a könyv megjelent volna magyarul, de ez tényleg csak egy apróság. A Babitsnak egy azonos című írásából vett idézete meg egy vészesen gyenge, a poeta doctus-ra abszolút nem jellemző zagyvaságból való, véletlenül olvastam a Nyugatban megjelent vitát erről az érthetetlenül összegányolt dolgozatról, az volt az érzésem, Babits is megbánta, feltehetőleg nem véletlenül nem írta meg soha az abban a cikkben megígért könyvet – de ez sem fontos.

Ha falsul és éretlenül is, de két olyan nevet említ ez a nő, mely nevek puszta ismeretének is ki kellene zárnia a bűzlepényt, ami a nő neve alatt toccsant szét. Aki hallott már Bendáról és Babitsról, az hogyan jut le odáig, ahol feltűnik egy olyan izé, amibe ez a nő belecsinálta a szemmel láthatóan rosszul megemésztett végtermékét? Mondom, nem kellett olvasnia a jelölt szerzőket, elég hallani valahonnan a távolból az akár szélszaggatta hangon alig érthetően kiáltott neveket, és már nem lehet lesüllyedni odáig, ahol a primitív csúti beteg húsz szóból álló készletét egyáltalán meghallja, nemhogy használja. Súlyosan torzult személyiségnek lenni már egy státusz ebben a jórészt elsődleges jelzőrendszerrel élő, a két lábra állást, majd az ebből a pózból való fölegyenesedést egyelőre bizonytalan mozdulatokkal gyakorló ősközösségi hordában, amibe napról napra reménytelenebbül veszünk bele – de ez a nő nem egy súlyosan torzult személyiség.

A harmadikrihárdsághoz, az “úgy döntöttem, hogy gazember leszek” effektushoz ennél sokkal okosabbnak kell lenni, az a fajta aljasság, a gyűlöletnek, a bosszúlihegésnek az a zsigeri szintű, végtelenül egyszerű megnyilvánulása, amit a bacilusgazda csúti beteg áraszt, az túlságosan kezdetleges, a főemlősök ennél azért árnyaltabban dühöngenek. Nem tudom, na. A göbbelszséghez is több ész kell, rafináltan alávalónak, gyáva tömeggyilkosnak lenni, ahhoz nem elég a pitiáner, álcázás nélküli törleszkedés.

Ez nem holmi jellemtelenség. Nem is csak annak egy különlegesen büdös, arcon szétkent, hígfolyós változata. De valami olyasmi.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.