Augusztus 19,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


A legalja alatt is van élet

Előrebocsátom, hogy szerintem az országgyűlési képviselők munkája nehéz és felelősségteljes. Egyáltalán nem értek egyet azokkal, akik egy fillért sem adnának nekik, mondván: veszekedjenek a saját kontójukra, ne közpénzből. Ez csak tekintélyes vagyoni cenzus esetén működne, de Gyurcsányt akkor sem úsznánk meg.

Az üresen tátongó padsorok sem feltétlenül közveszélyes munkakerülők után sóvárognak, a képviselőknek ugyanis nem csak a Parlament épülete a munkahelyük. Szóval maradjunk annyiban, hogy jár nekik fizetés. Még akkor is, ha egyikük-másikuk teljesítményét figyelve inkább vele fizettetnénk meg az idegrendszerünkben okozott kárt.

Most, hogy sikerült elrángatni az ország szekerét a szakadék széléről, ahová a már említett balliberálisok taszították, sőt növekedési pályára állt a gazdaság, kiegyensúlyozottá vált a költségvetés, alapvető szükségletté vált a pedagógusok, az egészségügyi dolgozók, az egyenruhások, a tisztviselők, vagyis minden közszolga jövedelmének emelése. Beleértve a képviselőket is, akik szó szerint az utolsók a sorban. Hiszen amíg egyes területeken ötven százalék fölötti bérnövekedésről beszélhetünk, az ő esetükben ez 18,5 százalékot tesz ki a tervek szerint.

Próbáljunk beletörődni, hogy bármilyen bumfordiak, bármilyen tehetetlenek, bármennyiszer teszik magukat nevetségessé, mégiscsak mi, magyarok választottuk meg őket is. Nyilatkozgassanak, döntsenek bármennyire is összevissza, még nekik is jár az a 18,5 százalék. (Gajdics Ottó, Magyar Idők)

Időnként naiv módon rácsodálkozik az ember – velem is előfordul -, hogy micsoda remek élete lehet egy jól tartott, első vonalbeli luxuspropagandistának. Mekkora móka lehet azon izzadni hétről hétre, hogy az állampárt nagyobb dicsőségére megnyugtatóan szájbarágja: amit látunk, az nem is úgy van. Az ilyen típusú pártutasított elsikáló-kimagyarázó-felvilágosító irományok sorában is kiemelkedő az, amit a fent említett művész összekínlódott ma reggelre a képviselői béremelés védelmében.

Az elvárás egyszerű: bele kell rágni a kéményen csodálkozó kisember szájába, hogy amit a Fidesz megcselekedett a maga felé hajló, ragacsos kezével (és a tetszőlegesen hajlítgatott valósággal), az a világ legtermészetesebb dolga. Akit ez felháborít, az nem tudja, mit beszél. És/vagy pláne balliberális. Lássuk be, nemes kihívás egy gondolati egységben védeni az állampártot és ostorozni az ellenséget úgy, hogy a béremelés közben párthovatartozástól függetlenül mindenkit érint.

A művész úr viszont kiválóan teljesítette a feladatot: felsorolta az összes NER-lózungot (a szakadék szélétől a bezzegelmúltnyolcévelőttielmúltnyolcéven át a növekedési pályára állított gazdaságig), megtalálta a felmentést az igen gyakran arcpirítóan üresen tátongó parlamenti padsorokra (nehéz, felelősségteljes munka), és az el nem hajlított valóság valamennyi szálának kibontása nélkül – a Fidesz tegnapi cinikusan undorító közleményének szellemében – világossá tette, hogy a 200 ezer forintos parlamenti fejpénzemelkedés nem pazarlás, nem disznóság, hanem valami, ami jár. Nekik. Sajnos még a szánalmas, idegesítő, tehetetlen, nevetséges balliberálisoknak is (külön Gyurcsány), akiket egy vérbeli Fidesz-szócsőnek sosem lehet eleget rugdosni.

Külön szeretném felhívni a figyelmet az egy mondatba préselt szolgaság monumentális kifejeződésére, miszerint nem elég, hogy a drága honanyák és honatyák szó szerint utolsónak hagyták magukat a minden szinten jobban teljesítés gyümölcseinek leszüretelésében, de ráadásul még szűkmarkúan is bántak magukkal:

… amíg egyes területeken ötven százalék fölötti bérnövekedésről beszélhetünk, az ő esetükben ez 18,5 százalékot tesz ki…

Igen, változatlanul képtelen vagyok felfogni, hogy ezek az emberek vajon miféle elkorcsosult, beteg, erkölcsöt nyomokban sem tartalmazó mérce szerint szívják a levegőt ebben a földi paradicsomban. Mennyire kell elvetemültnek lenni ahhoz (és nem tartom elfogadhatónak azt a magyarázatot, hogy van az a pénz, amitől az ember ott kezd el viszketni, ahol vakarják), hogy egyetlen összetett mondatba valaki beleírja a közönséges kisemberek és nagyemberek százalékos bérnövekedését bezzegösszehasonlítás céljából? Úgy, hogy közben pontosan tudja, hogy az egyes területeken végrehajtott 50%-os béremeléssel együtt magyar emberek fizetése mai napig nem éri el azt a szaros 200 ezer forintot sem. Amennyi nekik csak a szóra sem érdemes 18,5%-os bérnövekedésük.

De talán ez még önmagában nem ért volna egyetlen szót sem, ha nem ugyanarról a futószalag mellett verejtékező művészről lenne szó, aki beletörölte az összeNERezett gumicsizmáját abba a 22 éves lányba, aki a választás másnapján Facebookon szóvá tette, hogy óvodapedagógusi – a rendkívüli jobban teljesítésben gyökerező – pályakezdő fizetéséből egyszerűen képtelen megélni, és e kilátástalan, létbizonytalan helyzetben nemigen maradt más választása, mint külföldön szerencsét próbálni. A Gajdics nevű ember akkor is hozta a kötelezőt. Védte a hatalom rongyos mundérját.

Luca annyi idős, mint az én lányom, ezért sajnálom őt különösen. Sajnálom, amiért azt hitte, a Facebookon meg lehet bármit is normálisan beszélni. Sajnálom, mert az édesanyjával viszont még nem volt alkalma alaposan végiggondolni, hogy ha annak idején, amikor ő a világra jött (a Bokros-csomag nyomorát élveztük éppen!), így vélekedtek volna szülei, akkor ő most nem lenne. Sajnálom alkalmatlan tanárai miatt, akik nem tudták kellő hatékonysággal felmutatni számára azokat az értékeket, amelyek minden nélkülözés, minden fájdalom és borzalom ellenére értelmet adnak az életnek. Sajnálom, hogy egy kávéfőző lett az ő életének a szimbóluma.

Gajdics a kávéfőzőt fogta fel az ő narancsködbe borult agyával (holott a kávéfőző a reménytelenség metaforája volt mindössze), és ahelyett, hogy annak járt volna utána, mennyire nem légből kapott halandzsázás az, hogy egy pályakezdő fiatal képtelen emberhez méltó életet kezdeni a saját lábán állva, inkább Bokros-csomagozott egyet, és a saját használt hűtője jutott eszébe.

Nos, ha ezt a két képet egymás mellé tesszük, méginkább gyomorforgatóvá válik a képviselői béremelés jogosságáról, szükségességéről és a szakadt mundér nem létező becsületéről szóló védőbeszéd. Mert ebben az országban a reménytelen helyzetben túlélni próbáló, érzéseit nyilvánosan felvállaló fiatal nem más, mint a folyamatosan nyavalygó közérzetrombolók áldozata. Saját kútfőből nem érezheti magát szarul, amiért egyik hónapról a másikra, perspektíva nélkül kénytelen lavírozni a létben, ő a hülye, meg a szülei, meg a tanárai, de semmiképpen nem azok, akikhez a Gajdicsok tányérnyalónak szegődtek, és akik éjt nappallá téve fáradoznak azon (immár emelt közpénzbérből), hogy ez egy ilyen baromi jó hely legyen. Ahonnan senki nem megy el, és ahova már mindenki visszatért a haldokló Európa hanyatló szegleteiből.

Itt vannak ezek a Gajdicsok, akik rendszeresen emlékeztetnek arra, hogy mennyire jó hely ez itt. Akik Kövér László több mint 3 milliós tiszteletdíját jogosnak tartják, de egy 22 éves óvónőbe páros lábbal tipornak bele, ha szóvá teszi, hogy a Kövér László által felmarkolt havi apanázs töredékéből márpedig nem lehet jövőt tervezni. Pedig baromira érdekelne, hogy egy óvónő például miért nem kap legalább lakástámogatást a nettó éhbére mellé, miközben a nehéz és felelősségteljes munkát naponta lehányó választottak milliós (vagy éppen 3 milliós) bére fölött alanyi jogon jár a 25%-os, sok esetben a piaci áron alul megszerzett önkormányzati bérlemény, az ingyen üzemanyag, ingyen telefon, ingyen laptop, ingyen étkezés, stb.? Ja, hogy ez demagógia, mert ne hozzam már közös nevezőre a mezei óvónőt a Parlamentben önkényeskedő, vérgőzös összeesküvés-elméletekben utazó, a közszolga minőségéről naponta megfeledkező, újságírókat és ellenzéki politikusokat kénye-kedve szerint megalázó házelnökkel.

Fogalmam nincs, hogy ezért a felelősségteljes agymosásért és ezért szervilis vergődésért, amit a propagandamédia egyik (állítólag lopott pénzből működő) zászlóshajójának első embere hétről-hétre előad, mennyi fizetés jár, de gyanítom, hogy nem egy pályakezdő óvónő bérével mérhető. Az viszont egészen biztos, hogy nincs az a pénz, amennyiért egy egyenes gerincű, erkölcsileg egészséges ember odáig süllyedne, hogy hatalmasék milliós/többmilliós apanázsáról dicsőitő beszédeket írjanak, miközben 200 ezer embernek 10 éve nem emelték a fizetését. Persze, tudom, a legalja alatt is van élet, de attól még felfordul tőle a gyomrom.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.