Szeptember 18,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


A gazemberek megint vissza fogják lökni Magyarországot a szellemi sötétség büdös gödrébe

Nem ismerem Szabó Dezső munkásságát. Azaz nem tudok róla eleget ahhoz, hogy azt állíthassam, ismerem Szabó Dezsőt. Bán Zoltán András, az irodalomtudó emberek között az egyik legszínesebb és legtudóbb, akinek az irodalomtudására mélységes tisztelettel tekintek, ezt írta róla:

A sértődöttség Herkulese volt, a különvélemény Toldija: antiszemita, aki utálta az antiszemitákat; fajvédő, aki vitriollal higított epével támadta Németh Lászlót és általában is a mélymagyarokat; náciellenes, németellenes, Horthy-ellenes, Bethlen-ellenes, nyilasellenes, kommunistagyűlölő, ugyanakkor plebejus szellemű, aki a keresztény-nemzeti kurzust csak „görénykurzusként” emlegette. Antimodern prózaíró, viszont stiláris expresszionista. Szabó Dezsőre minden és mindennek az ellenkezője is igaz.

Azt most hagyjuk, hogy én miért nem kedveltem sosem Szabó Dezsőt, mert a magam felületességét sem bírom jobban elviselni, mint a másokét. Viszont találtam valamit, amit muszáj megosztanom az olvasni tudókkal és hajlandókkal. Kerestem valamit (ahogy szoktam), megint úgy, hogy körülbelül tudtam, az a valami hol keresendő (amióta falusi lettem, és végre – három év alatt – úgy ahogy rendbe tettem a könyvtáramat, most már itt is csak körülbelül tudom, mit hol keressek). Azt tudom, hogy a Nyugat valamelyik évfolyamában van a tízes évek elejéről, de csak ennyit, két napja lapozok, persze folyton találok valamit, amit még nem olvastam… na egy ilyet akarok most idetenni.

1911. május 1. (A Nyugat megjelenik minden hónap 1-én és 16-án) A lap elején szokásos hirdetések (Wohl Jenő privátnyomozó irodája Budapest, Teréz körút 31. – RUGGYANTA ÁRUK elsőrendű gyártmányok technikai célokra – és ezekhez hasonló gyönyörűségek) után mindjárt elsőnek a “vezető anyag”:

VÁLASZ NAGYMÉLTÓSÁGÚ GRÓF TISZA ISTVÁN VOLT MINISZTERELNÖK, NAGYBIRTOKOS ÚRNAK

Ha esetleg valaki nem tudná, ez a Tisza az a “vad geszti bolond”, akit majd több, mint egy évvel ezután Ady illet ezzel a jelzős szerkezettel – szerintem – finoman, decensen ahhoz képest, amit az illető érdemelne. Aki imádta a háborút, aki az egyik volt annak kirobbantásában a jobboldal diadalmas miniszterelnökeként, persze nem az első és nem az utolsó a sok betegagyú “konzervatív” között, és ennek megfelelően egyike a szó szoros értelmében vehető tömeggyilkosoknak. Van is szobra az Országháznál, amióta a magyar történelem leggusztustalanabb szégyene, a “vad csúti bolond” az ország miniszterelnöke. Erről jut eszembe, Swan Edgar tett föl egy írást tegnap reggel (Engem bűnözők ne védjenek), abban van négy rövid mondat, hadd jegyezzek meg vele kapcsolatban valamit. A mondatok: “A baloldal mindig a magyarsággal szemben foglal állást, mi? A jobboldal meg háborúkat indít, milliók haláláért felelős. Hogy ez hülyeség? Az hát.” A helyzet az, hogy nem hülyeség, Swan Edgar olykor nagyon engedékeny. A magyar jobboldal tényleg milliók haláláért felelős. Bírósági ítélet is van róla. Vissza a Nyugathoz, Szabó Dezső leveléhez. Így kezdődik:

Kegyelmes Uram! A Magyar Figyelő ápr. 1-i számában Nagyméltóságodtól egy kis morális dythirambus jelent meg Szabadgondolkodás címmel. Ebben rám is méltóztatik egyet legyinteni. Így az a váratlan szerencse ért, hogy én is hozzáragadok Nagyméltóságod halhatatlanságához…

Végig kellene idéznem az egész levelet, annyira jó, de egyrészt nem vagyok elég gyors gépíró, túl soká tartana a másolás, másrészt állítólag ilyen terjedelmű szöveget ma már nem szeretnek olvasni (ez valószínűleg így van, viszont aki nem szeret ennyit olvasni, az ide nem is jön, úgyhogy marad a lustaságom). Mindenesetre innen kihagyásokkal megyünk tovább:

Így a jövő Tisza István-magyarázókban, ha csak egy pár percre is, egybe fogok asszociálódni Nagyméltóságoddal, Petőfivel és a lángostorral. Az a pár szó, ami engem elintéz, agyonintéz, így hangzik: “Ki beszél ma már Rákócziról, szabadságharcról, nemzeti nagyságról a nemzetért való önfeláldozásról? A “fiatalokat” a létért való sivár küzdelem hevíti. A”Talpra magyart” nem lehet üres gyomorral szavalni, kiáltja a magyar ifjuság ideálizmusának hivatásos ápolója. Micsoda lángostorral vágna, ha élne még közöttünk, e mondás szerzőjén végig Petőfi. Ő bezzeg jobban ismerte az üres gyomrot, de kevesebbet törődött a státusrendezéssel, mint ez a méltatlankodó tanár úr!”… A Kegyelmes Úr f. említett cikkében azt mondja: “Nekünk a gondolkodás szabadságát a “szabadgondolkodók” ellen kell megvédenünk. A léleknek azt az igazi szabadságát, amely minden ember számára biztosítja azt az igaz kereséshez való jogot és megbecsül az igazság felé törekvő minden becsületes munkálkodást, amely megérteni, tárgyilagosan értékelni kívánó jóakarattal fogadja az emberi elme minden őszinte törekvését.”… E l ő s z ö r is… felhívásunkban így volt: “Meg kell gondolni, hogy a Himnuszt éhes hassal csak egy bizonyos ideig lehet énekelni” Így tehát a lángostor Kölcseyt illeti. Nagyméltóságod pedig el sem olvasta azt, ami felett ítélkezik. M á s o d s z o r: “Ő bezzeg jobban ismerte az üres gyomrot…” Tudja-e Kegyelmes Úr, hogy én milyen küzdelmeken mentem át?… Szinte az a gyanú támad az emberben, hogy a Himnusz csak azért vétődött át a Talpra magyarra, mert Kölcseynél nem lehetett volna bezzegelni. H a r m a d s z o r: Kompetens-e a Kegyelmes Úr, hogy elbírálja, mit tesz az ember éhes gyomorral… odaénekeli a nyomorgó tisztviselőknek: legyetek ideálisták, éhezzetek a hazáért!… Aztán méltóztassék eltűrni, hogy konstatáljam, hogy egy tanár van olyan kultúrember, mint a Kegyelmes Úr. És minél inkább kultúrember: a tisztességes öltözet, a könyv, a színház, az utazás épp oly fatális szüksége, mint a kenyér… Vajjon Kegyelmes Úrnak ebben a cikkjében van-e valami, ami felülmúlja a milliomos dzsentri ideológiáját?… …ki beszél még Rákócziról, szabadságharcról etc. Ugyan! Nagyon sokan beszélnek. Beszél többek között képviselő választáskor nagyon sok előkelő “ideálista”, hogy megválasztatván, felmehessen az úri kaszinóba eljátszani a saját vagy a mások vagyonát s néha becsületét is…    

Székelyudvarhely, 1911. ápr. 14                                        

Nagyméltóságod tisztelője  

Szabó Dezső

áll. főreálisk. tanár

1911. A magyar történelem egyetlen korszakának a vége felé járunk, annak a valamivel több, mint negyven évnek a már híguló esztendejében, amikor ez az ország már majdnem Európához tartozott, majdnem önálló államként funkcionált, épült és épített kultúrát, már-már polgárságot. Amikor egy Szabó Dezső nevű polgár, akiből alig valami hiányzott az akkor 11 éves Márai (akkor még Grosschmid) Sándorhoz képest, hogy igazi európai polgárrá válhasson, még írhatott egy ilyen levelet, mert még az idézett Ady Endre is csak egy év múlva jön rá, hogy a Tisza-szerű gazemberek megint vissza fogják lökni Magyarországot a szellemi sötétség büdös gödrébe.

Azt hiszem, nem kell több. Aki idáig eljutott, tökéletesen értette, miért tettem ezt ide. Hogy a nyomorult csúti trógernek miért volt olyan fontos az a szobor a kősivatagban az ország háza mellett. Hogy A gyujtogató, csóvás embert, Úrnak, magyarnak egyként rongyot… miért kellett ismét az arcunkba tolni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.