November 18,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Az csak a (fél)diktatúrákban elvárás, hogy aki a zenekart fizeti, annak a seggét fényesre kell nyalni

Prőhle Gergely, Pálfi György, Enyedi Ildikó, Szász János, Krausz Tamás, Karafiáth Orsolya, Kiss Tibor Noé – ha valakit kihagytam, bocsánat. Ők azok. A kriptokomcsik, bukott államtitkárok, abberált rendezők, nyilvánosan rettegők, ballibbant közszereplők, ők az a balliberált művészelit, ők azok a milliárdokkal kitartott közpénzkurvák, akik teli pofával nácizzák a kormányt, de a pénznek bezzeg nem mondanak nemet.

Nem új, de legalább elkészült. Egy újabb lista. Ami valójában nem új, nem is most gyűjtögették hozzá a nyersanyagot, és gyártották hozzá az ideológiát, de legalább egy helyre gányolta össze a propagandista ma reggelre azoknak az idióta, beteg balliberális művészeknek, kultúrembereknek a neveit (vagy néhány nevet közülük),

akik olykor tevőleges erőszakra, forradalomra buzdítanak (az őket milliárdokkal kitömő – szerk.) kormány ellen. S míg ők szépen híznak-pufisodnak az általuk gyalázott állam emlőin, sok kiváló konzervatív alkotó napi megélhetési gondokkal küzd, nekik ugyanis nem osztanak lapot a balliberálisok kifizetőhelyein.

Megejtő aggodalom a közpénzek felelőtlen szórásával kapcsolatban. Könnyekig megható. Érdemes minden aranyköpetét tanulmányozni, ám én most megelégszem a Csurka István nagyszerű politikai örökségéből táplálkozó dühös-frusztrált lihegés konzekvenciájával:

Nincs új a nap alatt. A libsik (…) ma sem hajlandók teret engedni a tudatiparban a nemzetieknek, konzervatívoknak. Mindenkit háttérbe szorítanának a művészetekben, a tudományos életben, mert csak ők az okosak, mindenki  más »vidéki bunkó«, meg paraszt. Most azt hazudják: soha ekkora elnyomás nem volt. Holott eddig csak annyi történt: az árnyékból a fényre tolták őket és produktumaikat. A közönség immár láthatja, hány nullával a bankszámlájukon siratják a demokráciát, játsszák a sértett művészt, tudóst. Ám a közpénzcsapjaikat még senki nem zárta el. Pedig itt lenne az ideje! Tartsa el őket a »szent piac«!

Vagyis más szavakkal: a nagy könyöklésben bizony egymás torkának estek a „bajtársak” a 888.hu–Magyar Idők–pestisracok.hu tengelyen,  a közpénzmocsár egyik szegmense pedig most szemfényvesztve lázad és számonkér. Olyannyira, hogy a nagy igyekezetben még L. Simon Lászlónak is nekimennek (nagy valószínűséggel eme felmelegített gusztustalan lista apropóját éppen az ő megszólalása képezi), aki azt találta állítani egy váratlanul őszinte pillanatában Schmidt Mária adóforintokból kitartott faliújságjának: a sokszínűséget nem lehet betiltani. Meg hogy:

… olyan kultúrpolitikai dzsihád indult meg az utóbbi hetekben a közéletben, amelyben (…) közírók akarják megszabni, hogy miként is kell a kultúrát irányítani, s hogyan kell a támogatási rendszert átalakítani. (…) Egyes konzervatív újságírók olyan módon kérik számon a kormányt, ahogyan azt Konrád Györgyék tették a sajátjaikkal. 

Ignotus 1908-ban leírt szavaival kell azokat is óvatosságra intenünk, akik ma meg akarják mondani a kormánynak, vagy az állami intézmények vezetőinek, hogy kiket szabad támogatni, felléptetni, rendezésre felkérni, kik is az igazi konzervatívok, az igazi magyarok.

Azoknak, akik a saját sikertelenségüket a liberálisok már nem létező túlzott támogatásában látják, Kassák nyomán azt tudjuk üzenni: művekkel csak művek vitatkozhatnak. Jobbnak, okosabbnak, tehetségesebbnek kell lenni, a párthűség nem pótolja a tehetséget.

Jegyezzük meg jól, az első vonalból kiesett L. Simon Lászlótól és a Fidesztől nem mostanában fogunk ilyesmiket hallani, de térjünk vissza a kultúrpolitikai dzsihadista közíró listázásban kimerülő frusztrált keservéhez. Akkor is, ha nem tegnap kezdődött az óbégatás. Nem tegnap óta világos: már nem csupán a megszállónak, aberráltnak, libbantnak, hazaárulónak kikiáltott művészeket, tudósokat (és bírókat) listázzák, de azokat is gyepálják, akik bármilyen módon kapcsolatban állnak ezekkel az elvetemültekkel. Ókovács Szilveszter Billy Elliot-os kalandjánál jobb példát nem tudok, bár az MTA kutatóinak bottal piszkálása (ahogy a barnanyelvű közíró fogalmaz) is meglehetősen aktuális.

Szóval az van, hogy a bármennyi közpénz ellenére is elnyomott, szerencsétlen, nyavajgó kultúrdzsihadista szerint a tisztelt államnak Államnak most már tényleg be kéne fejezni a libsik közpénzzel tömködését.

Elég volt abból, hogy szaros Arany Medve-díjas filmrendezők felveszik a félmilliárdokat, majd külföldi lapinterjúkban rugdossák a hazájukat.

Elég volt abból, hogy Alföldi Róbert még mindig számos színházban rendezheti aberrált darabjait közpénzért, miközben szinte heti rendszerességgel sopánkodik valamelyik ballib szennylapnak a diktatúra elviselhetetlenségéről.

Elég volt abból, hogy a nyilvánosan rettegő Karafiáth Orsolyát mai napig beengedik a jobboldali városvezetésű kulturális intézményekbe, pedig ő is csak egy hálátlan, rettegő, libbant senki.

Értjük, és noha egyetlen percig sem gondoljuk azt, hogy L. Simon László hirtelen-váratlan megvilágosodását és megkésett moralizálását komolyan kellene venni, noha nem gondoljuk, hogy a kétharmad a saját szavazóin kívül mindenki mást is szolgálni akarna, noha egyetlen percig sem hittük el, hogy Orbán valóban a háromharmad kormányfője kíván lenni, azért a párthűségén kívül semmi mást felmutatni nem képes, túlbúzgó ostobasággal sújtott szalagmunkás úr helyében megfontolnánk a leírtakat.

Akkor is, ha teljesen világos, hogy az utolsó propagandistának is vadul taposnia kell a leeső jutalomfalatokért. A rendszer logikájából csak ez következhet, és valószínűleg ez is fogja maga alá temetni a nem túl távoli jövőben. Mivel konszolidációra semmi esély, a közvetlen NER-társnál is aljasabbnak, keményebbnek, magyarabbnak, lojálisabbnak kell tűnni, és egyre mocskosabb szintre kell süllyedni ahhoz, hogy valaki jó szolgának tűnjön. A dúlt keblű, tajtékozva szűkölő szolgák tengerében egyre nagyobbakat kell gurítani, egyre képtelenebb baromságokat kell állítani ahhoz, hogy biztos legyen a közpénzszemétdombon betöltött pozíció.

Azt hiszem, ebben a soros szűkölésben is az a legundorítóbb, hogy a közpénzszolga képtelen felfogni a fideszes pártközpontban csiszolt agyával: egy színház nem azért működik, egy film nem azért sikeres, egy kulturális produkcióra nem azért van kereslet, mert az konzervatív vagy ballibant, hanem mert a nagyközönségnek bejön és értékeli. A művész értékét nem az adja, hogy milyen címkét tetovál a homlokára (vagy mások mit tetoválnak rá), hanem az, hogy a közönség, akinek szól, igényt tart-e a művére, vagy sem. A művésznek, tudósnak civilizált kultúrkörökben nem kötelessége hálálkodni azért, mert dolgozni hagyják, az csak a lábszagú féldiktatúrákban elvárás, hogy aki a zenekart fizeti, annak a seggét fényesre kell nyalni. Akkor is, ha lop, csal, hazudik, önkényeskedik és csecsemőket zabál élő egyenes adásban.

Egyenesen a közröhej tárgya, hogy miközben az ország legostobább gázszerelője pár év alatt olyan gennyesre strómankodta magát, hogy II. Erzsébet angol királynő a fasorban nincs hozzá képest, a piaci viszonyok között minden bizonnyal éhhalálra ítélt kormányszolga a – vele ellentétben és az ő legnagyobb sajnálatára – sikeres művészektől félti a köz pénzét miközben azon sír a szája, hogy bezzeg a konzervatívokat mindenhonnan kiszorítják, elnyomják, eltapossák.

Drága propagandista úr, meg az összes többi! Minimum érdekes meglátás (bár nem hiszem, hogy az önök hatalom seggében történő kényelmes lefetyelését örök időkre garantálja), hogy adófizetői pénzekből csak a NER-kompatibilis művészetet/tudományt lehet támogatni. Tudom, hogy feleslegesen magyarázom, de ahogy lopott pénzből nem lehet eleganciát vásárolni, úgy intelligenciát sem osztogatnak annak, aki a tyúkszaros életét arra tette fel, hogy hatalmasék szolgájaként az örök áldozati bárány szerepében vinnyogjon és köpködjön mindenkit. Mindenkit aki anélkül lett sikeres, hogy naponta alázatosan egyetértene a korrupt, elvetemült, jogtipró percemberek kormányának minden aljasságával.

Ám a drága, szűkölő-különítmény mindent és mindenkit bemocskoló hörgése adott, és így is marad. Pontosan addig, ameddig a nagyközönség egyszer csak kikéri magának, hogy a saját hazájukban és külföldön egyaránt elismert művészeket ezek a túlmozgásos, zsé kategóriás betanított munkások gyalázhassanak, listázhassanak. Pusztán azért, mert nem hajbókolnak és nem eléggé hálásak a kormányzatnak, amiért egyáltalán még levegőt vehetnek ott, ahol az ember értékét, magyarságát egyedül az állampárt iránti önkritikátlan szimpátia és rajongás képezi.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.