Mivel a hét, az év, sőt tulajdonképpen az elmúlt sok-sok év legnagyobb eseményének számít, hogy végre átpasszírozzák a szavazógépezeten a Stop Soros nevű törvénycsomagnak nevezett kommunikációs (érdemi kormányzást helyettesítő) néphülyítési lufit, beszéljük meg az alábbi hírt. Annál is inkább, mert kemény tizenkét határsértőt tartóztattak föl a hétvégén és marták le őket a szögesdrótról, így pláne minden is indokolja a nemzethalál és a folyamatos (v)álsághelyzet szűnni nem akaró egetverését.
A képviselők utoljára véleményezhetik az alaptörvény-módosítást és a „Stop Soros” csomagot
A képviselők az Országgyűlés mai ülésnapján szólhatnak hozzá utoljára a szerdai zárószavazás előtt a kormánynak az alaptörvény hetedik módosításáról szóló javaslatához, valamint a „Stop Soros” csomag néven ismert indítványához.
A Ház (…) értékelheti az alaptörvény-módosításhoz, valamint a jogellenes bevándorlással összefüggő előterjesztéshez érkezett módosító javaslatokat (…)
Az Országgyűlés szerdán szavaz az alaptörvény hetedik módosításról, amelynek célja, hogy védje a nemzeti szuverenitást, és tiltsa idegen népesség Magyarországra telepítését. Szavazás várható a jogellenes bevándorlás elleni intézkedésekkel kapcsolatos törvénymódosításokról is. A „Stop Soros” néven ismertté vált javaslattal a kormány meg akarja akadályozni, hogy Magyarországból bevándorlóország legyen. (MTI)
Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy képviselői indítványra (üdvözlet az Orbán-família ügyvédjének) belefércelik ebbe a hetedik ótvarkodásba a hajléktalanság megtiltását is, meg ami eszükbe jut. Mer’ a kétharmaddal a háromharmadért mindezt meg lehet cselekedni (ismételjük át, hogy ne haljunk meg hülyén):
Olvasom némely elég nagy valószínűséggel nem kormánypártinak minősülő portálon a témába vágó címeket, ilyeneket például: Ma vitáznak utoljára/ma még vitáznak egyet az alkotmánymódosításról és a Stop Sorosról; Az alkotmánymódosításokról és a Stop Sorosról vitázik a parlament, mielőtt szerdán a kétharmad megszavazná az egészet; Ma zárul a vita a Stop Sorosról.
Akkor álljunk meg egy szóra, barátaim és tegyünk úgy, mintha idegen népességet eddig törvényesen be lehetett volna telepíteni Magyarországra (csá, Rogán!), és mintha volna bármiféle jogi értelemben elfogadható jelentése ennek a jelzős szerkezetnek.
Az már önmagában is a hülye vicc kategóriája, hogy ezekről a szabadság meglévő kis szeletkéit vérbefojtó, a reggeli szarás közben támadt nagyszerű hatalomtechnikai ötleteket megtestesítő rendelkezésekről nem lehet egyenként szavazni. Vagyis ha a magához mindig hű és következetes ellenzéki politikus természetesen egyet is ért az emberi segítségnyújtás kriminalizálásával (mert hát hogyan helyezkedhetne szembe a szögesdrótba szorult ostobaságot dalba öntő népakarattal?), de ellenzi mondjuk az igazságszolgáltatás még álló, és nyomokban még némi kormányzati transzparenciát szavatoló bástyáinak ledöntését, akkor szopás van. Vagy megszavazza az egész pakkot, vagy nem szavazza meg, és akkor majd jön az obligát állampárti fröcsögés: mer’ az ellenzék simogattyajamigránsokat, mer’ az ellenzéknek nem a haza szuverenitása és homogenitása és Orbánviktorja az első, hanem Soros György.
Tehát hagyjuk ezeket a jelentéktelen nüanszokat, viszont könyörgöm, ne tegyünk már úgy, mintha a magyar parlamentben bármiről is lehetne emberi vitát folytatni, vagy mintha az elmúlt nyolc év utáni elmúlt nyolc évben a magyar parlament akár egyetlen percre is az érdemi viták helyszíne lett volna.
Nem, basszus, az MTI ezúttal tökéletesen precízen fogalmazott, és véletlenül sem azt írta, hogy a képviselők vitázni fognak. Nehéz is lett volna, hiszen semmiféle vita nem lesz, még akkor sem, ha nem remélt nagyvonalúságnak tűnik, hogy nem egyik napról a másikra nyújtották be és szavazták meg minden idők legaljasabb, még a saját maguk által hozott törvényeknek is ellentmondó, dicstelen gánymunkát, hogy aztán másnap reggeltől visszamenőleges hatályú érvényt szerezzenek az önkényuralmi reflexeiknek. A véleményét meg tartsa meg mindenki magának.
Az a helyzet, hogy a vita definíció szerint az érvek ütköztetéséről szól, aminek célja a vitapartnerétől eltérő vélemény alátámasztása, igazolása, a másik fél meggyőzésének szándékával. Azt hiszem, hogy a szemöldökcsipeszezésbe csomagolt csicskapártozás és boldogkarácsonyozás, ádventi bejglizés, ronwerberezés, sorosozás és simicskázás, az ellenfelet személyében támadó kocsmai színvonalú tahóskodás, az önkényes mikrofonkikapcsolás, az átmeneti halláskárosodásra hivatkozó válaszmegkerülés már évekkel és hónapokkal ezelőtt sem minősült érvelésnek, pláne nem vitának.
Attól, hogy az ellenzék hozzászólhat (ma utoljára, höhö) a kész tényekhez (mekkora királyság, az MTA is 54 percet kapott, hogy utólag véleményezze azt, ami már előre eldöntetett a tudomásulvétel céljából), és a narancsos bólogatógépezet ügyeletes papagájai elismétlik ugyanazokat a hazug, bizonyítást soha nem nyert ordas szólamokat arról, hogy ki kinek a zsebében van, és ki miért hazaáruló, ha nem ért egyet a kétharmados önkénnyel, ez nem minősül vitának, és kurvára nem kellene úgy tenni, mintha itt legalább a homo sapiens-hez tartozás közös nevezője okán egyenrangú felek érdemi párbeszédéről lenne szó. És pláne nem kellene úgy tenni, mintha ezektől a hozzászólásoktól bármiféle korrekciója remélhető ezeknek a gyalázatos intézkedéseknek. Az egész ócska cirkusz, az évek óta gátlástalanul puffogtatott összeesküvés-elméletek jogerőre emelkedésének szégyenteljes pillanata.
Április 9-én is világos volt, hogy sem értelme, sem kézzelfogható eredménye nem lesz annak, hogy az ellenzék beül biodíszletet játszani Orbán-Kövér homokozójába. Sajnálattal veszem tudomásul, hogy ez a parlament ellenzékkel, vagy ellenzék nélkül pontosan ugyanannyit nyom a latban, amikor a jogállam koporsójába újabb szögeket verdesnek be. Az asszisztálással meg most is az a baj, ami eddig: legitimálja azt a veretes tévhitet, hogy ez itt nem egypártrendszer és nem egy diktatórikus rezsim. De ha már így alakult, ne húzzák sokáig az időt, mert a vezér beleőrül, ha nem láthatja – ha már neki nem sikerült még mindig -, hogy Panama hogyan állítja meg Brüsszelt Belgiumot. Szimbolikusan Nyizsnyij Novgorodban. Vagy Szocsiban. Vagy akárhol.
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.