November 18,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Úgy tudom, a trágyázásnak is megvan a maga kultúrája

Néhány iszonyatosan buta alak megint felböfögött egy jelzős szerkezetet, mostantól ők védeni fogják a keresztény kultúrát.

Az jó lesz. Van, aki örül ennek, és van, aki dühöng, ironizál, tiltakozik, törvényekre hivatkozik, de sehol nem olvastam (lehet, keveset olvasok), hogy valaki megkérdezte volna: az mi. A keresztény kultúra, amit ezentúl védeni kell (azt egyelőre hagyjuk, miért és kivel szemben kell védeni). Mi az a keresztény kultúra? Komolyan nem tudom. Ha a vallást kultúrának tekintjük – éppen lehet, vannak például szántóföldi kultúrák, sőt úgy tudom, a trágyázásnak is megvan a maga kultúrája, ami hagyján, de egy cikkben azt is láttam, hogy a különféle kártevő kultúrák elleni védekezésnek is megvannak a módszerei, akkor miért ne lehetne a vallásnak is kultúrája, bár az ellene való védekezés eléggé kezdetleges.

A kereszténység – sokadszor mondom – egy vallás. Kevéssé okos emberek próbálkoznak azzal, hogy különböző fogalmakat és tárgyakat összekenjenek a „keresztény” névszó eléjük illesztésével, de attól még a „keresztény” nem lesz más, mint egy vallás jelzője, ha valaki mindenáron ragaszkodik hozzá, a „vallás” szót helyettesíthetjük a „kultúra” szóval, de ez semmit nem változtat azon, hogy a „keresztény” névszó kizárólag a vallás jelzője lehet. Az Országház épülete nem keresztény. Markó Károly Halászok című festménye sem az. Ezenkívül nem keresztény az Így írtok ti, a margitszigeti Rózsakert, Bartók II. zongoraversenye, sőt Kodály Psalmus Hungaricus-a sem az. Nem keresztény a dobostorta és az Újházy-tyúkleves, de a magyar vízilabdacsapat olimpiai aranyérmei sem keresztények és a négyes metró meg a ferihegyi repülőtér sem. Ezeket csak azért soroltam, mert ezek az emberiség kincsei, javai és alkotásai, ezeket összefoglaló néven kultúrának szoktuk nevezni. Ezeknek pontosan annyira nincs semmi közük a kereszténységhez, amennyire például a Pécsi Székesegyháznak vagy az apátfalvi kehelynek sincs. Az egyik ugyanis egy épület, a másik egy ötvösművészeti alkotás. Utóbbiak esetében a megrendelő köthető a kereszténységhez, a létrejött alkotás mindössze használati tárgyként funkcionál a keresztény vallás gyakorlásának eszközeként, de lényegét tekintve a magyar építészet és iparművészet része, amiknek a létrejöttéhez a kereszténység a témát adta, nem az alap diszciplínát, nem a technikai tudást és nem a tehetséget.

Ha már ideírtam ezt a szót, ezt a „kereszténység”-et, tisztázzuk ezt is. A -ség képző által a „keresztény” nem lesz sem több, sem más. A keresztényizmus, miként a buddhizmus vagy az iszlamizmus egy eszme, egy irányzat neve, azaz egy vallás jelölő szava. Semmi mást nem jelöl, sem országot, sem korszakot, sem térséget. Az ókori görög és római kultúra sem egy vallás által lett, a kultúra túlságosan általános fogalom ahhoz, hogy megengedhesse magának a zavaros, semmi felé nem orientáló jelzők használatát. Még egyszer: annak a jelzős szerkezetnek, hogy „keresztény kultúra” nincs semmi értelme, nem létező dolog.

Félreértés ne essék, egy olyan faragatlan, tanulatlan, primitív alaktól, amilyen a csúti hordóhasú, nem várom el, hogy akár egy ilyen egyszerű szövegértelmezést fel tudjon fogni. Védje csak az általa védendőnek ítélt hogyishívjákot, úgysem lehet lebeszélni róla, csak azért szólok, hogy azoknak, akik az ilyesmin hajlamosak felhúzni magukat, megspóroljak egy csomó bosszúságot.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.