Augusztus 20,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


Az idők végezetéig közpénz-élősködőként szívhatja a keményen közömbös kisember vérét

Ott hagyta abba a kolléga ma reggel, hogy miután kiderült, minden egyes istenverte ciklusban egyre több államtitkárral kezdi meg a munkáját a kormány, az illetékesek egyáltalán nem méltatták válaszra annak a lapnak a kérdését, amelyik összeszedte az adatokat, és amelyik szerette volna megtudni, milyen okokra vezethető vissza, hogy karcsúsodás helyett egyre inkább terebélyesedik az állami bürokrácia.

Logikailag és mindenhogyan is ideillőnek érzem az alábbi hírt, amely szervesen illeszkedik a fideszes szereptévesztés kormányzati ciklusokon átívelő evidenciájába. A Miniszterelnökség és a Miniszterelnöki Kabinetiroda sem árulta el a Népszava közérdekű adatigénylésére, hogy hol, mennyiért, kivel volt hivatalos úton külföldön Orbán Viktor 2017-ben. A lap kérdéseit mindkét tárca azzal utasította el, hogy nem minősülnek adatkezelőnek, vagyis ezeknek az információknak a gyűjtése nem hozzájuk tartozik. Arra viszont nem tértek ki, hogy akkor mégis kihez tartoznak ezek az adatok. Ezek után a Népszava megkereste a Terrorelhárítási Központot, hátha a miniszterelnök biztonságának garantálása miatt ők az illetékesek. Ott azt közölték, hogy a Rogán Bűnöző Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetirodához, „a közérdekű adatigénylésében érintett valamennyi adat adatkezelőjéhez” továbbították a megkeresést. Hiába. A csaknem három hónapja érkezett TEK-es válasznak az égadta világon semmi következménye nem lett: Rogán homokozója sem a Népszavának, sem a terrorelhárítóknak nem adta ki az adatokat.

És hogy teljes legyen a történet, képzeljük még ide Viktorovics tegnapi féknyúzgyáras, arroganciának álcázott, meglehetősen zavart, külső szemlélő számára kínosnak és keservesnek ható menekülését az Index újságírójának még fel sem tett kérdése elől.

Egyrészt biztos vagyok benne, hogy semmi ok az aggodalomra és a tehetetlen dühöt sem indokolhatja semmi. A mindenkori helyzet mindenkori magaslatán álló (mindenkori) ellenzéki pártok egyenként és együttvéve is mindent megtettek már azért, hogy ezek a közérdekű, a köz pénzének elköltéséhez kapcsolódó adatok nyilvánosságra kerüljenek, és mint eddig is mindig tették, addig ütik majd ezt a témát, ameddig a kormány kénytelen kiteregetni a lapokat és magyarázatokkal szolgálni. (Ja, nem, bocsánat, megsütötte a fejemet a nap.)

Másrészt ez a helyzet május végén, az újabb kétharmados magabiztosság árnyékában. Erre adtak maguknak felhatalmazást – oppardon -, erre szavaztak a magyar emberek: hogy bármikor szemen hányják őket. Mert csak. Ahogy eddig is. Hogy kizárólag arra válaszoljanak, amire akarnak, akinek akarnak, amikor akarnak. Ahogy eddig is. Hogy a köz alkalmazottaiként, szolgáiként közvetve vagy közvetlenül megalázzák azokat, akiknek a pénzéből élnek. Ahogy eddig is.

Mert ahogy eddig sem történt semmi, ahogy április 8-án sem történt semmi, úgy május 28-án sem történik semmi. Különben is, miféle balliberális, kommunista, sorosista tempó az, hogy számon kérjük a hatalmat, hogy miért hízik egyre nagyobbra, miért pöffeszkedik az egyre zsírosabb seggével a hátunkon? Miféle perverz elhajlás az, hogy a köz tájékoztatását ellátó újságíró olyan baromságokkal fárasztja a kormányzatot, hogy tudni akarja: az adófizetők pénzéből eltartott alkalmazott mit csinál az adófizetők pénzével?

Mert hogy is szól szemforgatóék kizárólagos kormányprogramjának agyzsibbasztó mantrája? A magyar emberek döntöttek. A magyar emberek egyértelművé tették, hogy átláthatóvá kell tenni a bevándorlást aktívan támogató Soros-szervezeteket. Naponta ötvenszer elmondják, papírjuk van róla, hogy hazudnak, de hosszú hónapok óta naponta semmi mást nem mondanak. Ebben az egydimenziós aberrációban az viszont egyáltalán nincs benne, hogy a magyar emberek a kormány átlátható működésével szemben is támasztanak holmi vérszegény igényeket. Nem, a magyar emberek beleszarnak, a nyilvánosan megalázott, hülyére vett újságíró pedig belefárad és hazamegy. És legközelebb már oda sem megy, mert ő eddig is beleállt a pofonokba, de a magyar emberek beleszartak.

Ezért tartunk itt május 28-án. Az ember, akinek Magyarország az első, aki csatakiáltások szintjén már a vérét is odaadta Magyarországért, annyira semmibe veszi a választókat, hogy a harmadik kétharmad után már a látszatot is leszarja. Ha nektek ennyire nem számít, hogy mit teszek és hogyan okádok bele a pofátokba, engem miért érdekelne? Mert nem arról van szó, hogy kifordulna a sarkaiból a világ, ha kiderülne, hogy minden harmadik külföldi útja Grazba vezetett, nem arról van szó, hogy valami hatalmas titkolnivaló lenne, amire érdemes oly módon ráirányítani a figyelmet, hogy csak azért sem adják ki a vonatkozó információkat.

Egyszerűen arról van szó, hogy most végre maximumra pörgetik a demokratikus nyilvánosság egész pályás letámadását és kifárasztását. Egyszerűen ignore üzemmódba kapcsolják a kormányzást (vagy amit ők annak neveznek) és tudomást sem vesznek arról, hogy itt még vannak újságírók, átláthatóságért, korrupció ellen küzdő civil szervezetek, jogvédők és egyéb állatfajok. Majd megunják, belefáradnak és többé nem kérdeznek marhaságokat. A tábor lelkesen tapsol, a kifáradás jelei meg előbb-utóbb megmutatkoznak a demokrácia maradékáért folytatott küzdelem szereplőin. Egyre ritkábban fordulnak majd közérdekű adatigényléssel a fideszes mamelukok által irányított intézményekhez, egyre kevesebb kedvük marad pereket indítani (az igazságszolgáltatás teljes narancsba borítása meg amúgy is lassan révbe ér), a végén pedig már senki nem fog vergődni azért, hogy a saját jelenét és jövőjét nagy ívben leszaró magyar állampolgár megtudja, hogy mire költik a pénzét.

Orbán maximálisan kihasználja azt, amit nála jobban senki nem volt képes: hogy bármit megtehet, mert a tudatlanságba, tájékozatlanságba, igénytelenségbe süllyedt, akolba zárt népi ostobaság hátán az idők végezetéig közpénz-élősködőként szívhatja a keményen közömbös kisember vérét. Még hálás is lesz neki, az elvetemültebbje meg még jól fel is háborodik, hogy mi köze Soros zsoldosainak, vagy a taknyukban fetrengő, beteg balliberálisoknak ahhoz, hogy a miniszterelnök mikor, hova, mennyiért utazott megvédeni a hont.

Ennek az országnak egyszerűen erre és ennyire van igénye, és ennek az igénynek semmi köze a demokráciához, úgyhogy a küldetéstudattal sújtott erkölcsi hulladéknak már mímelnie sem kell, hogy ez itt az volna, ami egyáltalán nem az. Hazudhat, jogerős bírósági döntéseket röhöghet pofán, titkolózhat, sunnyoghat, menekülhet, semmi nem történik. És bár az április 8-ai első sokk után azt gondoltam, hogy a harmadik kétharmadba talán belefér majd valami nagyvonalúság, valami nem remélt elegancia, szó nincs és nem is lesz erről. Az üzenet világos: nem csak a politikai ellenfeleinek kinéző kollaboránsait nem veszi emberszámba, de azokat sem tiszteli fikarcnyit sem, akikből világéletében zsírosodott, és akik az első milliárdot összelapátolták az Orbán-famíliának.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.