NEHAZUGGY

Mi köze van a pórnépnek ahhoz, hogy államtitkárból, miniszterből, talp- és tányérnyalóból sosem elég?

Szeretem én a hétfőt, változatlanul nagyon szeretem. Éljenek ezek a csodálatos hétfő reggelek, amikor új hét kezdődik, új remények jönnek bele az arcunkba. Ja, nem. A reményeket hagyjuk inkább, mert vagy a kezünk ér bele a bilibe, vagy a hátsónk a hideg falhoz, és egyik se túl jó érzés, ugye. Mondjuk a szó szoros értelmében ez most nem fenyeget, ugyanis ha minden igaz, kánikula lesz ezen a héten.  Úgyhogy maradjunk annyiban, hogy jó reggelt kívánok mindenkinek!

Zalán futásának Viktor király szánalmas, szájnyalogatós iszkolásának tegnapi, féknyúzozással nyakon öntött kiadásáról ugyan elég részletesen megemlékeztünk esti posztunkban ahhoz, hogy most ne csépeljem erről a szavakat. De. Néhány gondolat erejéig muszáj mégis. Ebben a sokadik, megdöbbentően primitív, gyáva és visszataszító produkcióban legalább annyira hírérték Havasi Bertalanka indokolatlanul nagyarca, mint a lakájmédia össznépi tapsikolása, miszerint a főnök úr felmosta a padlót az Index riporterével. Igen, ők ennyit értenek ebből az egészből. Hogy egy kétharmados miniszterelnök mekkora menő arc, mert csak azokkal áll szóba, akikkel akar (kétharmaddal a háromharmadot fogja képviselni, nyehehe), és egyszerűen megfutamodik érdemi, előre le nem zsírozott kérdések elől. Van abban valami undorító, amikor az ország örökzöld miniszterelnöke úgy féknyúzgyárazza a Fidesszel és őfényességével kritikus sajtót, hogy közben a kilóra felvásárolt szolgamédiája futószalagon veszíti el a helyreigazítási és egyéb pereket, mert hazudtak, mert mocskolódtak, mert lejárattak, mert minden deontológiai szabályt és alapvetést szájabrúgtak azért, hogy Viktor király alternatív valóságában legyen legelnivaló az alattvalóknak. És a betanított szalagmunkás tapsikol, hogy a vele ellentétben valódi újságírói munkát végző valódi újságírót már megint megalázta Európa erős embere. Ilyenkor úgy elmegy az ember kedve az élettől.

Nekem mondjuk speciel attól is, hogy a Tagesspiegel vasárnapi cikke szerint Angela Merkel német kancellár pártja, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) állítólag két feltételt szabott az Orbán-kormánynak ahhoz, hogy a Fidesz maradhasson az Európai Néppártban. Egyfelől biztosítsa, hogy a CEU Magyarországon működhessen, másfelől a Stop Soros törvénycsomag elfogadásához várja meg és vegye figyelembe a Velencei Bizottság ajánlásait. Na, hát ha ettől nem rosált be miViktorunk, akkor semmitől nem fog. Nem tudom, ezek az uniós figurák tényleg ennyire kretének, vagy sajnálatos módon ki kell mondanunk, hogy nem Orbánnak érdeke a néppárti tagság, hanem a Néppártnak érdeke, hogy a Fidesz tagja maradjon ennek az egyre kiábrándítóbb pártcsaládnak. Szerintem ha kezüket és lábukat törték volna sem találhattak volna két kiválóbb feltételt, amivel kapcsolatban a kétharmados elmebaj tovább tudná tolni a sorosozás rozsdás biciklijét és azt az ócska retorikát, hogy ugye mi megmondtuk, hogy Soros zsebében van az egész brüsszeli bagázs. Mennyivel logikusabb, indokoltabb lenne például a felcsúti csühösben megtestesülő nagyipari korrupcióval, esetleg a pofán vert magyar médiával, vagy az igazságszolgáltatás leigázásával kapcsolatban szövögetni ezeket a vicces ultimátumszerűségeket (igaz, hogy én sehol nem látom az ultimátum jellegét ennek a megszólalásnak), de nem. A pávatánc pedig kiválóan működik: évek óta nagy csinnadrattával Brüsszelbe indul, mert harc van, aztán hazajön és mivel a hülyemagyar soha nem tudja meg, valójában mi is történt, azzal bódítja az agyakat, hogy majdnem legyőztük a hétfejű sárkányt, de azért még van tennivaló, tovább harcolunk és úgyis győzni fogunk. Öklöt ráz, bomlaszt, Brüsszelt megállít, vinnyog, óbégat, keresztbe tesz mindenhol, mert semmi következménye. A Néppárt meg még mindig ott tart, hogy ilyen röhejes, komolyanvehetetlen feltételeket támaszt. Ennek soha nem lesz vége. Szerintem a hölgyek-urak semmit nem értenek a helyzet tragikumából. Mentségükre szolgáljon, hogy azok sem értik, akiknek közvetlenül a feje fölött történik mindez. Hát ez van.

Közben ITT egy fasza cikk arról, hogy Putyin ölebe és láncos kutyája, valamint az általa felvásárolt mocsármédia milyen szépen alkalmazza az orosz dezinformációs hadviselés szólamait arról, hogy Európa beteg, hanyatlik, haldoklik, elvesztette gyökereit, a saját identitásának feloldása felé rohan, hogy Európában krízis van, értékválság tombol, még az emberek saját nemét is meg akarják változtatni, és mindezt egy politikai-gazdasági elit akarja elérni, hogy fenntartsák kiváltságaikat, és a maguk szája íze szerint alakítsák a kontinens életét. Nem vagyok biztos abban sem, hogy Európában ennek a veszélyeit látják egyáltalán, és ha igen, meddig óhajtják ölbe tett kézzel szemlélni.

De legalább van itt egy újabb ok a büszkeségre. A szocialista luxuskormányzással szemben álló plebejusok csürhéje felért a csúcsra, és újabb rekordot döntöttek ők a szekértolók számát illetően. Még a büdös életben nem volt ennyi államtitkára Orbánnak, mint amennyivel ennek az újabb négyéves ciklusnak nekivág. 2010-ben 42, 2014-ben 53, idén pedig már 60 államtitkárt neveztek ki az Orbán-kormány hivatalba lépése után. Hála legyen, a miniszterek is egyre többen vannak: 2010-ben még 9 miniszter dolgozott a kormányban, most már ők is 13-an vannak. (Blikk) A legsokatmondóbb rész: a lap kereste a kormányzatot, hogy megtudja, mi az oka annak, hogy minden ciklusban egyre több államtitkárral kezdi meg a munkáját a kormány, de nem kaptak választ. Szerintem tényleg be kéne fejezeni ezt a hülye kérdezősködést. Mi a franc köze van a pórnépnek ahhoz, hogy államtitkárból, miniszterből, talp- és tányérnyalóból sosem elég?

De hogy megnyugtassam a kedélyeket és jókedvvel nézzünk elébe az új hétnek – az istenkirály közelgő születésnapjának és a közelgő 32 fokos kánikulának – még iderakom, hogy a parlamenti és nem parlamenti pártok is költségvetési támogatásban részesülnek, hogy értékes munkát végezhessenek a választók érdekében. A kormánypártok képviselőcsoportja összesen mintegy 670 millió, a Jobbik 300 millió, a szocialisták csaknem 180 millió, az LMP 127 millió, a DK 120 millió, a Párbeszéd pedig 53 millió forintból gazdálkodhat ebben az évben – írja a friss Magyar Közlönyre hivatkozva a Népszava. A mandátumot nem szerzett, de egy százalékot elérő pártok is támogatásban részesülnek: a Momentum több, mint 25 millió, a Kétfarkú Kutyapárt pedig 14 millió forintot kap. A pártalapítványok támogatását nem részletezem, az fontos, hogy lesz miből hatni, alkotni és gyarapítani. Vagy valami hasonló.

Éljenek soká az adót fizető polgárok, akik mindezt lehetővé teszik, majd négy év múlva újra elmondhatják a véleményüket, addig lehetőleg nem beleugatni semmibe. Muzsika, kávé, és induljon a hét! Mi itt leszünk, gyertek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább