NEHAZUGGY

Ember, mit teszel?

Tamás Róbert | 2018. Május 16, Szerda | 16:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A kutya az ember legjobb barátja. Ez általánosan közszájon forgó szép mondás, bár nem feltétlenül teljesen helytálló, mert van, akinek cica, teknős, hörcsög, patkány, ló, nyúl, kacsa a legjobb barátja. Sőt, olyan is van, aki fél a kutyáktól. Ez mind rendben is van. Az azonban egyáltalán nincs rendben, hogy akad olyan kétlábú, aki a kutyákból él. Nem is rosszul. Most egy pillanatra felejtsük el azokat a gazdikat, akik talán szeretik a kutyusukat, gondoskodnak róla, de annyi agyuk már nincsen, hogy ivartalaníttassák a kedvencüket. Ha aztán bekövetkezik a baleset, a nem kívánt szaporulattól igyekeznek gyorsan megszabadulni. Kukába dobják, élve elássák, jobb esetben néhány hetes korukban az utcára dobják. Majd lesz velük valami, az már nem az ő felelősségük. Pedig de, az ő felelősségük.

Beszéljünk azokról a köztörvényes bűnözőkről, akik más élőlények – ez esetben kutyák – szenvedéséből biztosítják a saját, nem ritkán átlag feletti életszínvonalukat. A szaporítókról van szó. Mint amilyen a Söjtör melletti tanyán felszámolt horrortelep működtetője volt. Írtunk róla a maga idején. A telep felszámolása hihetetlen összefogás eredménye volt, de távolról sem oldotta meg a problémát. Már amennyiben problémának nevezzük az embertelenségnek azt a fokát, ahol ezek a szaporítók léteznek. Arról a pokolról, melyben a szaporítótelepeken tartott kutyák születnek, élnek és meghalnak, már beszéltünk.

Arról kevesebb szó esett, hogy mi történik a szaporulattal. Azokkal a kicsikkel, akik túlélték az első néhány hetet és eladható árucikk lett belőlük. Akiknek a kis teste nem a szemétdombon kötött ki, hanem felkerültek a különféle ingyenes hirdetési oldalakra, vagy egy autó csomagtartójába. Természetesen fajtatiszta, de nincs törzskönyv, mert úgy drágább lenne. Oltási könyv sincs, elkeveredett valahol, de majd küldi a kedves nő, vagy férfi, aki fájó szívvel válik meg a kicsitől, hiszen értékes, extra-mini cukorborsó. De azért odaadja olcsón, mert rajtunk látszik, hogy jó gazdik leszünk és neki ez a legfontosabb.

Mi kifizetjük a húszezret, mert tényleg milyen olcsó és annyira cuki és parányi, puha kutyababa. Azt nem tudjuk, hogy azért olyan pici, mert fejletlen, mert genetikailag sérült, mert a szaporító a növekedésben visszamaradt kutyusokat pároztatta, mert lehet, hogy a kiskutya szülei testvérek. Nem tudjuk, hogy a cuki kutyababa mamája azóta megint vemhes és a sötét ketrecben, az évek alatt megkövesedett mocsokban hamarosan világra hozza a következő alomnyi cukiságot. Ha világra tudja hozni. Ha nem, a kis teste a szemétre kerül, vagy hasznosul. Hiszen a többi kutyusnak táplálékot jelent. Ilyen helyekről jönnek az olcsó kis édibédik.

Otthon aztán kiderül, hogy valami nem stimmel a kicsivel. Jobb esetben orvoshoz kerül, rosszabb esetben – és ez a gyakoribb, hiszen aki fajtatiszta kutyust akar olcsón, az az orvosra sem fog költeni – az utcára. Innen – ha szerencséje van, legalább egyszer az életben – állatmentő szervezetekhez. Akik aztán kivizsgáltatják, kezeltetik, gondozzák, szeretik. És sokszor elsiratják.

Elmondják sokan, sokszor. Most én is elmondom. Ne vásárolj szaporítótól, mert ameddig kereslet lesz, kínálat is lesz. Olcsón nincs fajtatiszta kiskutya. Mini, extramini és nagyonextramini Yorkie sincs. Húszezerért semmilyen sincs. Számtalan kutyus várja a menhelyeken, hogy gazdisodhasson. Ha mindenképpen vásárolni akarsz és fajtatisztához ragaszkodsz, akkor ragaszkodj ahhoz is, hogy láthatod a kutyus szüleit. A testvéreit. Meg kell kapnod a törzskönyvet, oltási könyvet. Ne vásárolj helybe hozott, parkolóban átadott, csomagtartóból, vagy hirdetési újságokban árult kiskutyát. Ha tudsz arról, hogy valaki szaporítással keresi a betevőt, jelentsd fel. Mert bűnöző, bíróság előtt a helye.

Végül itt van két példa a szaporítók áldásos tevékenységének áldozatairól. Két kutyus, akiknek megszületni sem lett volna szabad. A magam nevében, de a kutyusok helyett is köszönöm a menhelyeken dolgozók emberségét.

Wifit ismertem. A karomban tartottam, megsimogattam. Talán érezte, hogy szeretet veszi körül, legalább egy kis ideig. Remélem, érezte. Amikor az utolsó videó készült róla, már semmit nem érzett, csak fájdalmat. Végül el kellett engedni.

Megkaptad kicsink, a végső ajándékot. Nem hagytuk, hogy kiszenvedj, iszonyú kínok árán.
Két kezelőorvosod kérése és a látottak alapján megkaptad a kegyes halált. Szerettünk, azt, ami megmaradt belőled. Szorul össze az öklünk a tehetetlen dühtől. Miattad, és a számtalan hasonló sorsra ítélt „szaporítókutya” miatt. (Állat és Ember)

Ő pedig Editke volt, aki szintén kínok között tudott csak szabadulni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!