Hacsaknem Blog

Vajon meg kellett volna hatódnunk azon, hogy nem tetszettek részt venni Orbán beiktatási ceremóniáján?

Azt írta az újság néhány napja – bevallom, a cikk címe már önmagában is fenemód megragadott -, hogy XY ellenzéki politikus továbbra is bizakodó. Ez pedig onnan derült ki, hogy az illető mondta a szájával. Az új országgyűlés dicsőséges megalakulása napjának alkonyán. Azon a napon, amikor Turi-Kovács Béla korelnök ünnepi provokációnak simán beillő beszédében nyájasan felmosta a padlót a komplett ellenzékkel. Jó. Az ellenzéki politikus tehát bizakodó. A választási kudarc ellenére, sőt. Úgy tűnik, minden oka meg is van rá: ő még mindig hiszi, hogy lehet más a politika. Ha ez nem nyomós ok a bizakodásra, akkor semmi.

Miután már elég sokszor ért az a vád, hogy itt szándékosan, előre megfontoltan, rosszindulatból és legfőképpen alaptalanul (de biztos jó pénzért) engedjük meg magunknak, hogy bírálhatatlan ellenzéki politikusokat bíráljunk, mert mégiscsak milyen dolog az, nem elég nekünk Orbán, nem vele kellene foglalkozni, ahelyett, hogy szegény Gyurcsányt vagy Szél Bernadettet vagy a komplett MSZP-t állítanánk pellengérre, szeretnék mindenkit megnyugtatni: nem szándékozunk ezen a gyakorlaton változtatni. Ebben a nagyon konkrét esetben sem. Mert ugyanis az ostoba bizakodással baromira tele van már a harmadik kétharmados nemzeti együttműködés padlása.

Egy, az ellenzék által csúfosan elveszített választás után egy hónappal az a Szél Bernadett, akit konkrétan hónapokon keresztül néztek síkhülyének a Németh Szilárd által mérgezett levegőjű nemzetbiztonsági bizottságban, akit mindennek elhordtak, ami egy ember karaktergyilkolásába belefér, azt állítja, hogy ő bizakodó. Ez konkrétan az a Szél Bernadett, akit a vadiúj országgyűlés széles egyetértésben szavazott be (Németh Szilárd támogató voksával) a korábban a Fidesz által hosszú hónapokra ellehetetlenített bizottságba, ahol az ő nemzetbiztonsági kockázatnak számító személye akadályozta az érdemi munkát. Mostanra elmúlt nekik, kiszórakozták magukat, Szél meg kigyógyult Sorosból, úgyhogy.

Nos, az elveszített választás után azt állítja az LMP társelnöke (kivételesen megkímélek mindenkit attól, hogy az LMP különutas politikájával is magyarázható kétharmadot újra szóvá tegyem és a valóság valamennyi részletét kibontsam), egy botrányoktól, balhéktól, fizikai atrocitásokkal övezett, az alapító tagja által is súlyosan bírált párt ex-miniszterelnök-jelöltje azt állítja, hogy az LMP-frakció egy olyan szövetség, amely a magyar politika megújításáért jött létre. És meg is magyarázta, hogyan lehet néhány százalékkal a magyar politikát megújítani, és azt, ami nyolc évig nem jött össze, majd most tényleg, igazán, beccszóra:

Ugye régóta beszélünk már az Új Pólusról, sokféle nevet adtak ennek a törekvésnek, és igazából arról van szó, hogy Magyarországon többségben vannak azok az emberek, akik változást akartak, és én azt látom, hogy akkor tudunk sikert elérni, ha be tudjuk bizonyítani ezeknek az embereknek, hogy lehet teljesen máshogy csinálni a közélettel való foglalkozást, mint ahogy eddig ment az elmúlt 28 évben. 

Turi-Kovács Béla ömlengéséről (ezt ITT örökítettük meg):

Komolyan mondom, Kövér László emelkedettebb beszédet tartott a parlamentben (erről az emelkedett beszédről közben ITT foglaltunk állást – szerk.), mint maga a korelnök. Ami azért nagyon furcsa, mert én igazából nem számítottam erre, hogy egy ilyen provokációval indul ez az ülésnap, merthogy mi nem ilyen lelkiállapotban ültünk be a parlamentbe. Nyilván a lényünk egyik fele az kint volt a tüntetésen a tüntetők között, mert pontosan tudtuk, hogy miért állnak ott azok az emberek, és teljes szolidaritásban vagyunk velük. Ugyanakkor azt is láttuk, hogy ahhoz, hogy a NER3 után ne NER4 következzen, el kell kezdenünk dolgozni. És akárhogy is nézzük, akinek amilyen eszköze van, azzal kell dolgoznia, mi a mandátumunkkal azt gondolom, hogy eddig is tudtunk tenni a dolgok érdekében, most is ezt fogjuk tenni. Most eszembe jutott, hogy Demeter Márta ott ült mögöttem és így felmutatott, hogy az ott Zaid Naffa. Tehát az, ami végigpörgött a médián, az onnan származott az információ, hogy észrevettük azt, hogy ott ül egy nemzetbiztonsági kockázat. 

Én mélyen hiszek abban, hogy a politikát meg kell újítani, tehát ez biztos, hogy nem változott a hitem abban, hogy lehet ezt másképp csinálni, kell is másképp csinálni, és én azt gondolom, hogy az erő az mindenképpen ott van bennünk. Nyilván ezt nem látják a tisztelt tévénézők, de hogy közben mi találkozunk egymással. Olyan emberek, akik adott esetben kevesebbet beszéltek egymással az elmúlt években, de van bennük egy hit és egy vágy arra vonatkozóan, hogy Magyarország ne úgy nézzen ki, ahogy most elképzeljük, hogy hogy fog kinézni pár év múlva, meg amire okot adnak azok a nyilatkozatok, amik úgy csurrannak-csöppennek a kormánypártok oldaláról. Tehát azt gondolom, hogy egymásban is tartjuk valamilyen szinten a lelket, és szerintem ez fontos (…) én mondtam is amikor a választások után voltunk, valóban jó volt az a kifejezés, hogy letaglózott minket az eredmény, hogy nagyon jó lenne, ha nem adnák fel azok az emberek, akik őszintén akartak változtatni. 

Tovább is van, de nem mondom tovább (ITT meg lehet tekinteni), ugyanis a fenti szóhasználathoz való ragaszkodás jegyében le kell szögeznem: teljesen letaglózott ez a performansz. És akkor is ez történt volna, ha tök véletlenül nem ugyanettől a töretlenül bizakodó politikustól hallottam volna – tavaly októberben, amikor még nem volt nyilvánvaló mekkora mértékű lesz az összellenzéki taknyolás -, hogy az Új Pólus éppen akkori egyeztetésére azért nem mennek el (úgy értem, el se mentek!), mert „kilóg a lóláb”; mert nekik ne a médián, vagy a közösségi oldalakon keresztül küldjenek meghívót, hanem személyesen, és különben is csak arról van szó, hogy valakik (Juhász Péter és az Együtt például) nyilvánosságot akarnak, nem pedig valódi megállapodást.

Nehéz lesz így megújítani a politikát. És akkor a folyamatos közhelyekbe és semmitmondásokba fulladó, mellbevágó (ál)naivitásról nem is beszéltem. (Arra ugye nem érdemes szavakat pazarolni, hogy fintorogva elmentek egyeztetni Gyurcsányhoz, majd kifelé jövet a vendéglátás minőségét fikázták, mert száraz volt a pogácsa és szeszesitalt nem szolgáltak fel?) Hát tényleg, milyen hihetetlenül meglepő, hogy Turi-Kovács is beléjük törölte a NER3 gumicsizmáját, pedig ők nem ilyen lelkiállapotban asszisztáltak a kétharmados ünnepélyességhez.

Önmagában is ciki az elmúlt 28 évet úgy bírálni, hogy abból 8 évig a megújulásra képtelen/nem hajlandó magyar politikai élet alakítói voltunk. Nehéz az elmúlt 28 év közéletéhez másképp hozzányúlni, ha abban 8 évig aktív parlamenti szerepet vállaltunk és semmire nem jutottunk pusztán azzal, hogy kiírtuk a homlokunkra: lehet más a politika. Nem tudom, mennyire vehető komolyan a magyar politika megújításának ígérete egy olyan párttól, amelyik nem csatlakozott ahhoz a képviselőjéhez, aki vállalta, hogy köztörvényes bűnözőkkel együtt nem teszi le az esküt, akit nem érdekelt, hogy nem lesz jogosult a május 8-ától ketyegő képviselői járandóságához és azt is bevállalta, hogy egyéb következményekkel is jár majd ez a szimbolikus tiltakozás. És aki nem ült be hüledezve esküt letenni, miközben azon forgatta a szemét, hogy az állampárti arroganciagépezet már megint nincs tekintettel a lelkiállapotára.

Szükséges tovább magyaráznom, mennyire botrányosan szánalmas most arról beszélni, hogy ők, akik korábban egy kiskanál vízben megfojtották volna egymást, akik azért nem ültek le egy asztalhoz másokkal, mert úgy gondolták, hogy 7%-kal majd egyedül leváltják Orbánékat, és különben is nekik ne üzengessenek a sajtón keresztül, most azzal zsibbasztják a csalódott ellenzéki szavazókat, hogy ők most már tényleg találkozgatnak és tartják egymásban a lelket és nem adják fel? Mert ők eddig is, és ezután is. Meg lehet természetesen sértődni (az nagyon megy mindenkinek), de ebben a tempóban, ezzel a vérlázító álnaivitással a NER5 is simán borítékolható.

Ezt így nem lehet csinálni. Végképp be kéne fejezni annak az ócska hazugságnak az ismételgetését is, hogy itt őszinte változást akartak volna olyan pártok és politikusok, amelyek és akik a száraz matematikát zárójelbe téve azzal áltatták a választókat, hogy ők megcsinálják, megmutatják, miközben a kétharmadot sem bírták megakadályozni. Ezek után hitről és vágyakról és bizakodásról lamentálni, minimum kétségbeejtő. Mondhatnám azt is, hogy boldogkarácsonyt!

U.I. Tudom, érdemes volna meghatódni azon, hogy az LMP nem vett részt Orbán beiktatási ceremóniáján, miután a régi-új miniszterelnök szavaira az ellenzék nem reagálhatott, de inkább kihagynám. Tessék csak bizakodni, az biztosan segít!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább