December 12,  Szerda
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Kiszámítható, beszámítható, kezdődik a folytatás

Letették az esküt azok, akik a mi adónkból fognak élni a következő négy évben, mi fizetjük a lakhatásukat, utazásukat, telefonköltségüket, szolgálati autójukat, külföldi útjaikat, mi veszünk nekik laptopot, okostelefont és mindent, amire szükségük lehet a munkájuk elvégzéséhez. A munkájuk a mi szolgálatunk. Lenne.

Nem tudom, most ezzel hányan vannak tisztában és hány képviselőt érdekel a feladata, hányat pedig a biztos, átlagon felüli megélhetés, a törvények felettiség, a korlátozott, vagy korlátlan hozzáférés a lehetőségekhez és közpénzekhez. Nem tudom, hányan vannak tisztában azzal, hogy önmagukon és családjukon kívül képviselniük kellene azokat is, akik egy év alatt keresnek annyit, amennyit egy átlagos képviselő egyetlen hónap alatt. Nem tudom, ez hányukat érdekli.

Kövér László is megtartotta székfoglaló beszédét, mert úgy szokás. Szép beszéd volt, amilyet el lehet várni attól az embertől, aki gátlástalanul förmed rá a kollégájára: Kérdeztem magát? Kérdeztem?! Kövér László azt ígérte, hogy kiszámítható lesz. Adódik a kihagyhatatlan poén: mennyivel jobb lenne, ha beszámítható lenne inkább.

Kiszámítható vagyok és maradok azon meggyőződésemben, hogy Magyarország felemelkedésének egyetlen útja a szuverén magyar népakaratban gyökerező parlamentáris demokrácia keretei között vezet, hogy hazánkban a politikai hatalom egyetlen legitim forrása a magyar választópolgárok közössége. Kiszámítható vagyok és maradok azon cselekvésemben, mely arra irányul majd, hogy a szuverén magyar népakaratot a magam helyén minden körülmények között tiszteletben tartsam, érvényesítsem és oltalmazzam, és ugyanezt kérem és várom el minden képviselőtársamtól, legyenek akár kormánypártiak, akár ellenzékiek, akár nemzeti, akár nemzetközi elkötelezettségűek.

Nem gyönyörű? A népakarat és a parlamentáris demokrácia. Amire Kövér László pontosan akkora ívben tesz, mint anyapártja és főnöke, volt kollégiumi szobatársa és ivócimborája. Minő szép szavak egy olyan ember szájából, aki egy olyan párt elkötelezett szolgája, amely pártot a voksoláson megjelent választópolgárok fele sem támogatott. Amely pártnak szüksége volt a külhoni magyarok szavazatára, a központilag, kormányszinten terjesztett hazugságokra, a valós, teljes körű információktól elzárt polgárok rettegésére, a véletlenek sorozatára, amikor rossz helyre írták be a szavazatokat, amikor lefagyott az információs rendszer, amikor tízezrével hozták át a határon azokat a magyar állampolgárokat szavazni, akik nem beszélnek magyarul. Márpedig az az állampolgárság alapfeltétele, amennyire én tudom.

Mindent a népért, mindent a nép által, semmit sem a népről a nép nélkül.

A Kossuth Lajosnak tulajdonított mondat Kövér László szájából különösen megható. Az elmúlt nyolc év minden napján tapasztalhattuk azt a végtelen odafigyelést a nép akaratára, de tényleg.

Én pedig az ígérhetem Önöknek, hogy politikai közösségemmel együtt a hazánkat és a magyar demokráciát minden körülmények között megvédjük.

A magyar illiberális demokráciát, gondolom. De azt is csak addig kell védeni, ameddig nem sikerül mindenkit, aki nem fideszes, kitiltani az Ország Házából, mert onnantól a demokrácia garantált. Amit a vezér akar, az lesz. Nem lesznek ellentmondások, sem kérdések, de még kétségek sem.

Isten segítse hazánkat és nemzetünket, s adjon Önöknek bölcsességet!

Tisza István 106 évvel ezelőtt elhangzott szavai különösen jól illenek a mai korhoz, Kövér László szájába. Valóban szükségünk lesz Isten segítségére, már amennyiben létezik. Mert a hirtelen jött bölcsességben valamiért nem hiszek.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.