VENDÉG

Mindenképp bevégeztetett?

Vasárnap óta rengeteg gondolat száguldozik a fejemben. Szeretném mindet leírni, mert úgy érzem a választások után, még a most következő hétvége is vízválasztó lehet.

Mielőtt belekezdenék, szeretnék köszönetet mondani a Kolozsvári Szalonna és Hir-telen Beszólunk (R.: Szalonna) szerkesztőségének a segítő kézért, amit felém nyújtottak. Köszönöm M.-né Mártinak a megkeresést, sajnálom, hogy nem jött össze a dolog. S köszönöm mindazoknak, akik szavakkal, linkekkel támogattak.

Volt néhány írásom, ami nem született meg. Főleg azért, mert a Szalonna újságírói megelőztek. Leírták azt, amit magam is akartam. Igaz, nem akartam írni, de pár napja Swan Edgar olyat írt, amit magam is szinte száz százalékig úgy gondolok. Nah jó, tegnapelőtt Molnár Bálint „találta ki a”, a gondolataimat.

Az előző cikkem megírásakor elég lehangolt voltam, mint John Lennon gitárja Yoko Ono vitrinjében. Egy hozzászóló valami olyasmit írt, hogy elég sötéten látom a jövőt. Azt hiszem, van is miért. Azt egy percig sem gondoltam, hogy a Fideszt kiebrudaljuk a parlamentből, inkább úgy gondoltam, hogy annyi ellenzéki párt képviselője jut be, hogy megtörik a kétharmadot. A vasárnap történtek fényében, azt hiszem ez elő is fordulhatott volna annak ellenére, hogy a Fidesz felé lejtett a pálya. Mindannyian tudjuk, mi történt. Rejtélyes leállás az NVI-nél, egy hétre elzárt iratok, mély kussolás, majd egy kinyilatkoztatás a „kristálytiszta győzelemről”. Emlékszem ilyen kinyilatkoztatásra. „Aki nem fogadja el az Alaptörvényt, az hazaáruló”. Már nem tudom pontosan ki mondta, annyian idézték már, de nem is keresgetem. A Fidesz jelenlegi
kétharmada ugyanakkora hazugság, mint a nevük kétharmada. Nem is fiatalok, legfőképp nem is demokraták, csak egy szövetség. Bűn-, és érdekszövetség.

Az én szememben az ellenzéki pártoknak csúfolt gittegyletek leszerepeltek. Ezt nehéz egy olyannak megérteni, aki bízott egy pártban. Ahogy elnézem, minden „hívő”; valami kibúvót, mentséget, kerülőutat keres, hogy mentse a „hősét”. Itt látom társadalmunk egyik nagy problémáját. Az a nyomorult személyi kultusz. Miért kell bálványozni, imádni, idolként kezelni egy politikai vezetőt. Egyik sem a Messiás. Sőt, mi ugyanannyira döntünk egy politikus sorsáról, mint ahogy ő a miénkről. Semmivel sem többek ők, mint mi. Legyen az Gábor, Feri, Betti, András, Gergely vagy éppen Viktor, mindegyik ugyanolyan büdöset szarik, mint mi. Még az is, akit visszasírnak: Kádár János.

Persze. Tudom. Vezető kell. Vezető, de nem bálvány. Orbán Viktor egy bálvány. Felismerte, hogy a magyarnak ilyen valaki kell, s ezt igazolta is. Megragadta azt a tényt, hogy az emberek nem foglalkoztak a politikával, nem érdekelte őket mélyen, nem ismerték a mibenlétét. Hozzászoktak ahhoz, hogy amit „fent” mondanak, az úgy van. Persze az internet betehette volna neki a kaput, de megtalálta a megoldást. Saját médiái által a nyomtatott sajtó segítségével sok ember szívében ültette el a félelmet, a gyűlöletet. Ezzel elérte azt is, hogy azok, akiknek az internet segítségével több lehetőségük van tájékozódni, a „vidék” ellen forduljanak. Most abba ne menjünk bele, hogy szidalmazás, és köpködés helyett értük is, a „vidékiekért” kéne tüntetni, nem csak a nyomorult internetadó ellen. Senki nem vonul fel a szegényebb vidéki iskolák, a munkanélküliség, a pökhendi kiskirály polgármesterek miatt. Csak az a nyomorult internet. Az a fontos.

Az utóbbi négy napban azt láttam, hogy sok-sok internethasználó egyre több kárt okoz. Lehet, hogy technikailag fejlettek vagyunk, de szellemileg középkori szintre süllyedtünk. Akkora ökörségek terjednek a világhálón, mint ide Nagykáta. „Nem árulom el a nevem, mert rendőr vagyok de…”, „Itt ülök az NVI-ban és látom, hogy csalnak”. Idióta nevű portálok (otpercpiheno, hir-tv.com, stb.) összeollózott, az ellentmondásokat fantazmagóriával kitöltő írásai csak olaj a tűzre. Tegnap már azon röhögtem, hogy az úgy nevezett „ellenzéki” emberek, úgy kajálják ezt a sok marhaságot, mint egyszeri fideszes a migránsveszélyt. Le sem tagadhatnánk, hogy magyarok vagyunk. Észnél kéne lenni. Oda kéne figyelni, és nem minden baromságot tényként kezelni. Ha már fogékony valaki az összeesküvés-elméletekre, akkor vegye azt is számításba, hogy az ilyen fals hülyeségek akár kormányoldalról is indulhattak. A kormánynak az is érdeke, hogy felhergelje az embereket. Egy rombolásba, pusztításba, verekedésbe torkolló tüntetés nem csak arra ad feljogosítást, hogy szavakban legitimálja a kormányt, hanem tettekben is.

Ezért is vízválasztó számomra ez a hétvége. Lesz tüntetés Budapesten is, és sok vidéki városban is. Arról megoszlanak a vélemények, hogy ez így jó-e, vagy sem. Nem foglalok állást. Eredetileg Budapestre akartam menni, de mivel itt is lesz, a „hazai tábort” erősítem jelenlétemmel. Talán nem is baj. Lássák, hogy országos szinten van probléma. A Fidesz nem csak „Budapest baja”. Igaz, ami igaz, az egyszeri fideszes nem tud (össze) számolni, valószínű a propaganda média csak azokat a városokat mutatja be, ahol pár százan voltak.

Meglátjuk mi lesz ma. A Jobbik és a Momentum is (lehet, hogy azóta mások is) bejelentette, hogy részt vesz a tüntetéseken. Jó napot kívánok, csókolom. Hol voltak a pártok hétfőn? A nép egész nap zúgolódott, de ők lapítottak. Aztán kedden előkerültek, mert úgy gondolták: hoppá, itt a remek alkalom, pörögj a farkamon. A gyomor korog, a nép morog, hadd lássák, hogy pártunk összefog. Fentebb leírtam, hogy mélységesen csalódtam, és megvetem az ellenzéki pártokat. Most is csak azt látom, hogy a népharag hullámait próbálják meglovagolni. Vajon képesek lennének pártjelvények nélkül az utcára jönni velünk? Azt látom, hogy a Momentum nem. Valószínű a Jobbik is hozza a saját kis jelvényeit. Miért nem jöttök ki, mint apák, anyák, diákok, nyugdíjasok, MAGYAROK? Miért kéne jelvényeket hurcibálni? Oh. Tudom. Most sokan megsértődnek. Ezt már leírtam a Facebookon is, és olyan hörgés volt, hogy kapára-kaszára kaptam, mert azt hittem jönnek a zombik.

Mennyiben érdemli meg Vona Gábor, hogy hatalomra kerüljön? Mert szavatartó ember? Lemondott, mert megígérte, hogy lemond, ha veszít. Könyörgöm. Ha 100%-ban tudnám, hogy pénteken megnyerem a lottó ötöst, itt és most letenném a nagyesküt a Szalonna szerkesztőinek, hogy a nyeremény felvétele után 200, azaz kettőszázmillió forintot átutalok nekik. Hát igen. Ha biztos vagyok a dolgomban, én is megígérek fűt, fát, gyógynövényt. Szél Bernadettről, Gyurcsány Ferencről, Fekete-Győr Andrásról ne is beszéljünk. Egyesével egyik sem érdemli meg a hatalmat. Felejtsük el.

A választások előtt átolvastam azon pártok programját, akik ezt elérhetővé tették. Sok pontban összecseng az akaratuk, a terveik, de nem ezt beszélték meg, hanem egymás lejáratásával, önnön jelentőségük fényezésével voltak elfoglalva. Mindegyik a saját, önálló hatalmáért kepesztett, ezért is volt hiábavaló az egyén átszavazása. Magam abban a reményben megyek a hétvégén, hogy lesz erre egy megoldás. Írtam, hogy megvetem őket, de hajlandó vagyok kompromisszumot kötni önmagammal. Félretenni kicsinyes érzelmeimet, felvenni a harcot a lelkiismeretemmel, megkérdőjelezni önmagam, ha elérhetjük azt, hogy a Fidesz eltakarodjon, egy többpárti parlament összeüljön, létrehozzanak egy igazságos választási rendszert, amiben aztán megmérettetik magukat. Ha beülnek a parlamentbe, az elkövetkezendő egy évben közösen döntsenek mindenről, de elsődleges az új választási rendszer legyen. S persze amelyik ebben az egy évben a zsebét tömködné, vagy éppen a másik sározása fontosabb lenne a nép érdekeinél, azt magam rugdosom meg, mert nekem megér néhány évet…

Tudom: sok. Elvekbe, meglátásokba gázoltam bele. Legyünk már észnél. Hiába kepeszt a Fidesz, a fékek és ellensúlyok rendszerére szükség van. Mi képezhetne jobb ilyen rendszert, ha nem egy többpárti parlament, ahol több nézőpont, s elv alapján hoznának döntést. Hétvégén, ha kimentek az utcára, felejtsétek el a sok forrásnélküli, összekalapált híreket. A valós probléma miatt menjetek. Egészségügy, oktatás, szegénység, munkanélküliség, a nyugdíjasok és számos más ismert gond miatt. Ne ugorjatok provokációra, ne provokáljatok. A legfőbb pedig: ne féljetek. A kormány szemét dolgokat művel. Ötven, százezer forintos büntetések, a szónokokat fogdába vágják, a számítógépét lefoglalják. A politikai ellenfelüket ok és indok nélkül börtönben tartják, még is azt mondom: Ne féljetek. Menjünk együtt. Felejtsétek már el, hogy „jaj a munkám, jaj a családom, jaj miért szombaton van”. Ha most nem megyünk, ugyanúgy veszélyben a munka, a család, az életünk. Egy tüntetés nem –tól, -ig tart, hanem a győzelemig! Ne a saját mikrokörnyezetünk legyen fontos. Elmúlt az „én” ideje. Mi vagyunk. S ha kérdezed: „Ki véd meg a bajban?” Azt mondom: „Megvédjük egymást”.

Sok csalódás után hiszek ebben. Nekem fordítottak már hátat, rossz érzés, ezért én nem akarom mással megtenni. Legyünk együtt, egy emberként. Hagyjuk kicsit az ideológiát, számomra az a fontos, hogy ma kiderüljön, hogy az ország sorsa mindenképp bevégeztetett?

Singing Jungle

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább