Április 26,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Kész. Ennyi! Ennyi a program

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szimpatikus amit írt. Kiérződik belőle az aggodalom a jövőnkért és az ítélet a Fideszről és a Jobbikról. Választásából ezek kizárva.

Szóval ő egy bátor pártra szavazna. Mert bátorság kell ahhoz, hogy ha ígér a párt, akkor azt meg is tartja, az ígéretét be is tartja. Egy hiteles pártra vagy egy hiteles vezetőre, akivel tűzön-vízen átküzdve előre juthatnánk a biztos fejlődés útján.

Mely pártot lehet ma megítélni, amikor eddig csak két párt mutatkozott be. Az MDF próbálkozást kihagynám, mert jelenleg nincs is. E kettő közül a szocialisták levitézlettek – legalábbis így vannak elkönyvelve -, a Fidesz pedig bizonyított. De negatív lett a végeredmény.

De tényleg bátorság kell ehhez? Ha visszagondolok a közelmúltra, akkor nem látom a pártok bátortalanságát. Én úgy emlékszem, hogy az első Fidesz kormányzás alatt megvolt a bátorság az uralkodásra, aztán a másodikban már ez kiteljesedett egy lájtos diktatúrában. Aztán ellenzékben ocsmány módon akadályoztak minden kezdeményezést, és nem riadtak vissza alantas eszközök alkalmazásától sem, a karaktergyilkolásról már nem is beszélek. Bátorságban nem volt hiány. Mára már nagyjából leszerepeltek.

És a másik oldalon mi volt? Az emútnyócév elején a tétovázás, kisebb melléfogások, aztán jött Gyurcsány a reformista próbálkozásaival. Volt mersze reformokról beszélni, és meg merte mondani a sajátjainak – mert nekik mondta! -, hogy abba kéne hagyni a melldöngetést, mert annak nincs semmi alapja, ezért az hazugság. Bátor volt! Mégis elbukott. Elbukott, mert vele szemben állt talán a világon negatív értelemben vett legkiválóbb ellenzéke, és saját pártja.

De abban is bátor volt, hogy Orbánt legazemberezte. Megtehette mert igaza volt/van. És az sem igaz, hogy senki nem szólt az alkotmány meghekkelése miatt. Ő szólt! Aztán tüntetést is szervezett, mármint DK-s tüntetést, amelyen a demokrácia visszaállítását követelte. Ott voltam.

AKKOR MI HIÁNYZIK?

A fentieken túl még más okai is voltak a buktának. De nem a bátorságon múlott a siker.

Nem a bátorság hiányzik a most még mérhető pártoknál sem, hanem a tehetség. Tudom, durva ezt így kijelenteni. De hát mit tesznek? Jól megmondogatnak és programokat készítenek. De tegyük a szívünkre a kezünket és valljuk be, hogy ki olvasott el egyetlen pártprogramot is! Én – ha fizetnének érte, akkor se olvasnám el egyikét se – mégis ítélek. A tettekből, illetve most már a fontos tettek hiányából. Mert programok írásával nem lehet embereket megnyerni! Erre legjobb példát a Fidesz adta, csak vissza kell nézni. Hogy is csinálta?

Ellenzékben mocskolódott, akadékoskodott és amortizált. Szervezetten és tehetséggel szapultak. Az elv hozzá: érdemes a sarat dobálni, mert valamennyi mindig megtapad. Emailen reggelre megkapta mindenki az aznapit, a hetit és a sohanemfelejthetőt. És még a csapból is az folyt. Igaz: tábor is, pénz is volt hozzá!

Hatalomhoz jutva a Fidesz csak annyit mondott, hogy most mindent talpra állítunk. Azt se mondta, hogy hogyan. Később pedig még rövidebb volt: folytatjuk. És most? Most megvédenek bennünket. Kész. Ennyi! Ennyi a program.

Az ellenzék tehetségtelenségét éppen ebben látom, hogy mindezt nem vették észre, pontosabban nem látták annyira lényegesnek sem, hogy foglalkoztak volna vele. Mindent láttak, tudtak, ahogy én is, csak nem volt fontos, ahogy nekem is csak most lett világos a lényeg.

De van itt még hiány!

Ha az ellenzék képes lett volna az eddigiekben a Fidesz hazugságaira választ adni és ehhez megfelelő taktikát kidolgozni, akkor azt el kellett volna juttatni az emberek tömegeihez. A parlamentben ugyanis hiába óbégattak, ezt észre kellett volna venniük! De nem tűnt fel nekik. Na persze a gond az, hogy nincs az ellenzéknek médiája – mondja mindenki. Tényleg nincs. De 2010 előtt a Fidesznek se volt olyan sok. Volt, volt, de nem annyi mint most, mégis sikeres lett. Akkor nem kizárólag ezen múlik a győzelem. Hanem? 

Itt nyerne értelmet az ellenzéki összefogás. Összeborulás nélkül is összedobhatták volna a kicsi pénzüket egy olyan újságra, amely kevés oldalból állt volna, rövid mondatokkal értelmes, de főképpen az érzelmekre ható „tájékoztatást” nyújtott volna, és ezt az újságot ingyen a postaládákba juttatták volna – még a 200 lelkes falvakban is. Mert oda nem jutnak el az ellenzéki hírek, csak az agymosás, az ott élő emberek pedig sokan vannak és ők is szavazópolgárok. Az alkalmazott módszer: a „kitelepülés” csak önámítás volt! Egyetértő, szurkolói körben szónokolni jó lehetett. (Egyszer voltam ilyenen.) De ez csak mákony.

HOL HIÁNYZIK A BÁTORSÁG?

A bátorság hiánya inkább az emberekben van, ennek pedig régi gyökerei vannak. Ezek a szocialista világban a gyökereztek meg. Erre nevelték az embereket. Az MSZP annak az MSZMP-nek az utódpártja, amelyet én Altató Pártnak neveznék. Elaltatta az emberek érdeklődését a problémák iránt, mert a párt minden problémát megoldott. Igen! Ha valakinek baja volt, elmehetett a vállalati párt-, vagy szakszervezeti titkárhoz, elpanaszolta a bánatát és segítséget kapott. Persze ezek piti ügyek voltak. Így nem kellett nagyon verni a mellét senkinek a demokratikus jogaiért. És az igény a demokráciára kialudt, vagy inkább ki se alakult. Erre csak rásegített az a körülmény, hogy az emberek kollektíven lopták szét az országot, mert minden a dolgozó embereké volt. A gyárból könnyen lehetett lopni, ezt mindenki tudja, aki akkor élt. A nagyok nagyot, a kicsik kicsit loptak. De a nagyok is legfeljebb egy 120 m2-es házig jutottak, nem úgy mint manapság. Ennyi volt a bátorság akkor, és ennyiben is maradt.

A bátortalanság tehát akkor jelentkezett, amikor megvonták a sztrájkjogot, a nyugdíj jogát, elvették a magánnyugdíjat, és most, amikor az érdekükben kiálló embert hagyják bekasztlizni.

De valahol összefüggenek a dolgok, valahol egymásra hatnak a részek. A pártvezető szónokol a pódiumon, bátran elmondja a magáét, aztán amikor belelkesedne a hallgatóság, akkor azt javasolja, hogy békével menjenek haza. Aztán amikor az emberek sokadszorra ugyanígy járnak, akkor megértik, hogy ennek semmi értelme, és nem is jönnek elő, lassan elfogynak. És ekkor már a pártvezető is tudja, hogy nem is számíthat rájuk, ezért mozgósítással meg se próbálkozik.

És itt visszatérhetnék a tehetség kérdésére…

Patartics László

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.