Augusztus 20,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

VENDÉG


Ellenzékből kormányozni?

Erre a Szalonnában nemrégiben megjelent cikkre sokan reagáltak, többek között én is. Hozzászólásaim kapcsán többen azon véleményüknek vagy inkább reményüknek adtak hangot, hogy egy esetleges ellenzéki győzelem esetén, legyen az akár ötven százalékot éppen csak meghaladó arányú, lehet fordítani a mai magyar valóságon. Ezzel szemben én többször hangsúlyoztam: a Fideszt nem elegendő éppen csak legyőzni, hanem ahhoz, hogy érdemi változást lehessen elérni, legalább kétharmados, de inkább háromnegyedes, vagyis totális vereséget kell(ene) az ellenzéknek a Fideszre mérni. Ez mára már utópia, de a „mi lenne, ha mégis” kérdéssel talán érdemes időt tölteni. Az ezzel kapcsolatos kommentfoszlányaim azonban nem voltak alkalmasak véleményem kifejtésére, ezért próbálkozom ezzel az írással.

Az ellenzék esetleges győzelméhez vezető, általam is jónak vélt utat a Szalonnában korábban megjelent cikkemben már kifejtettem. Röviden: egy, az ellenzék valamennyi pártját átfogó választási szövetség szükségességéről írtam, melynek eredményeként egy ideiglenes országgyűlés alakulna egyetlen feladattal: záros határidőn belül a jogállamot helyreállítani és új választásokat kiírni. Akkor, hét hónappal ezelőtt talán még nem lett volna késő megpróbálkozni ezzel az úttal. A cikkben írtakat, amennyiben lenne még rá mód és főleg idő, jórészt ma is fenntartanám azzal az eltéréssel, hogy a Jobbikkal kötendő választási szövetség ötlete mára már idejétmúlt. Egyértelművé vált ugyanis, hogy a Jobbik nem akar közeledni egyik ellenzéki alakulathoz sem. Ez érthető. A kirekesztőből előbb kirekesztett, majd önkéntes száműzött lett. Ez az ő döntésük, biztos tudják, mit csinálnak. A másik kijelentésem, amivel szakítanom kell az az, hogy valós alternatíva híján nem érdemes elmenni választani. Az akkori – „jól gondoljátok meg pártok, mert külön-külön nem értek el semmit” – ijesztgetéssel szemben ma azt látom az egyedül járható útnak, hogy mindenkinek el kell menni választani, legyen bármi is majd a kínálat.

Mi lenne a baj egy „éppen csak” ellenzéki győzelemmel? Az, hogy felérne egy vereséggel, ugyanis több gond is származna belőle. A győztes ugyan kormányt alakíthatna, de nem lenne képes a választási ígéreteiből semmit betartani, sőt még kormányozni sem. Az ellenzéknek vitathatatlan, megfellebbezhetetlen, a Fidesz által semmivel másként nem magyarázható legitimitásra lenne szüksége a stabilitáshoz, és a változtatás lehetőségéhez.

Az „ellenzéki” pártok képviselői már hónapok óta keményen állják a sarat az őket mind türelmetlenebbül faggató újságírókkal szemben. Magyarázkodnak, egymásra mutogatnak, a „mi lesz április 8-án” kérdésre pedig számolgatnak. A szocialista Bangóné Borbély Ildikó abból indul ki, hogy „75 százalékos részvétel mellett ez a kormány leváltható”. Ráadásul ez a részvételi arány szerinte nem elképzelhetetlen. Megjegyzem, hogy ezzel szemben a lottó ötös megnyerése sok esetben konkrét valóság, csak igen kis eséllyel. Vagy itt van Gulyás Márton (Közös Ország Mozgalom) állítása: ha elegendően mennek el szavazni, és ha legalább „x” számú szavazó, „y” számú választókerületben…stb., akkor „megakadályozható a Fidesz újabb kétharmada”. Istenemre: mintha Marxot hallanám, amint a „minimum programot” fejtegeti! Hát ez a cél? Vagy csak a szomorú realitás, amibe már bele is törődtek? A másik oldalon Orbán Viktor világosan megmondta: még négy év felhatalmazás kell, és az elegendő lesz! Pont. (Egyébként is így lenne meg a bűvös tizenkét év, amit már régi kollégája is úgy áhított…)

Ezzel az üzenetükkel az „ellenzéki” pártok becsapják a választókat. Azt hazudják nekik, hogy „szavazzatok ránk, mert minden szavazat számít, csak így tudjuk leváltani a Fideszt, és felépíteni egy új Magyarországot”. Ez szemenszedett hazugság, de úgy látszik, hogy célt érnek vele: sok ellenzéki szavazó gondolkodik el azon, méghozzá komolyan, hogy elegendő a kétharmadot kivenni Orbán kezéből, és akkor itt lesz a Kánaán, mégpedig ízibe’. Csak egyetlen kérdés ehhez: vajon miért béna kacsa a jelenlegi rendszerben a Fidesz, amióta nincs kétharmada, annak ellenére, hogy a többsége még mindig bőven megvan? Azért, mert a saját kétharmados csapdájába esett.

Nézzük, milyen kimenetele lehet a választásnak (persze tisztán logikailag):

  1. A Fidesz megnyeri a választásokat, egyszerű többséggel, vagy esetleg kétharmaddal, kormányra kerül és „folytatja”. Erről ne is beszéljünk, s bár kétségtelenül esélyes, nem valami szívderítő opció!
  2. Az ellenzék valamelyik pártja vagy alakulata (választási szövetsége) nyeri meg a választásokat, de kis arányú, egyszerű többséggel, erre mondom én azt, hogy „éppen csak.”
  3. Az Fidesz nyeri meg a választásokat, de kevesebb, mint egyharmaddal, ergo az ellenzéknek ugyan „van kétharmada” – mármint összesen -, de marad ellenzékben. Ebben az esetben a Fidesz kisebbségi kormányzásra kényszerül.

Nézzük azt az esetet, amikor egy viszonylag kis arányú győzelem az ellenzék valamelyik pártját vagy alakulatát kormányra segíti! Elgondoltató kérdés, hogy az ellenzék melyik pártja vagy alakulata képes egyedül több szavazatot nyerni, mint a Fidesz? Továbbá, mely pártok azok, akik hajlandók lennének egy koalícióra, és már nem a Fidesszel való szembenállás, hanem az egymással történő együttműködés érdekében? Ebben az esetben tehát abból kell kiindulni, hogy kormányra kerülő erő(k)nek nem lenne meg a kétharmada.

Aki azt gondolja, hogy a jelenlegi rendszert kétharmad híján meg lehet változtatni, az álomvilágban él. A Fidesz ugyanis az elmúlt nyolc évben lerakta a mindenkori hatalom vasbeton alapjait. Erre az alapra jelenleg csak a Fidesz építkezhet, neki van kitalálva, és ha bárki, bármi mást akar építeni, ezt az alapot földig le kell rombolni. A teljes jogrend megváltoztatása, a teljes magyar intézményrendszer átalakítása szükséges! Ez pedig kétharmad nélkül nem megy. Ezzel nem azt mondom, hogy egyetlen pártnak kellene kétharmaddal rendelkezni az Országgyűlésben – attól rosszabb, mint láttuk, nem sok van – de olyan pártszövetség, együttműködő erők, nevezzük bárminek, akik rendelkeznek a kétharmadnyi szavazattal, elengedhetetlen. Sem az Alaptörvény, sem pedig a sarkalatos törvények megváltoztatása nem lehetséges ennek hiányában. Azt pedig reménytelen megkísérelni, hogy az Alaptörvény rendelkezéseibe ütköző, feles törvényekkel próbáljon bárki, bármit elérni. Ebben a kérdésben a Fidesz meglehetős jártasággal rendelkezik ahhoz, hogy az ilyen kísérletet megakadályozza.

Mit nem lenne képes megtenni egyetlen kormányzó erő sem kétharmad híján?

  • Az Alaptörvény módosítását, és az ebben rögzített összes intézmény újraszabályozását, úgymint: az Országgyűlésre, a köztársasági elnökre, a Kormányra, az Alkotmánybíróságra, a bíróságra, az ügyészségre, a helyi önkormányzatokra illetve a honvédségre és rendőrségre vonatkozó alapvető szabályokat. Nem módosíthatók a közpénzekre, a rendkívüli és szükségállapotra, a terror-veszélyhelyzetre vonatkozó alapvető szabályok.
  • Nem módosíthatók az ún. sarkalatos törvények sem, amelyeket maga az Alaptörvény nevesít, jelenleg szám szerint harminckettőt. Ezek között vannak az állampolgárságról, az egyházakról, Magyar Nemzeti Bankról szóló törvények, de ebbe a körbe tartozik a pártok működéséről és gazdálkodásáról, sajtószabadságról, a médiaszolgáltatásokról, választójogról és a választási eljárásról, a közteherviselés és a nyugdíjrendszer alapvető szabályairól szóló törvények, valamint a nemzeti vagyonról, a termőföldről szólók is, hogy csak a leginkább „érzékeny” területeket említsem.

Csak némileg árnyalja a képet, hogy – míg az Alaptörvény módosításához az összes képviselő kétharmadának -, a sarkalatos törvények módosításához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Ne legyenek kétségeink, hogy a Fidesz, ahogyan annak idején a parlamenti kivonulással a határozatlan képtelenséget, úgy a szükséges jelenlétet is képes produkálni a cél érdekében. Gondoljunk csak Rubovszky György utolsó, „önkéntes”, oxigénpalackos fellépésére!

Kérdés ezek után: maradt-e még valami, amit a képviselők kevesebb, mint kétharmadával érdemben el lehetne érni? Marad-e olyan szabályozási terület, ami – annak módosítása esetén – alapvetően változtatná meg a magyarországi állapotokat. Olyan, ami kapcsán el lehetne mondani, hogy az „ellenzék elzavarta a Fideszt”. Hogyan képzelik például a „számonkérést”, a büntetőjogi felelősségre vonást? A legfőbb ügyész 2019 decemberéig Polt Péter, élet és halál ura. Nem tudjuk mit fog tenni a főügyész úr az alatt a húsz hónap alatt, ami a választás és mandátumának vége között eltelik. Ront vagy javít? Elég, ha nem henyél, az a húsz hónap sok mindenre elegendő…

Ráadásul, ha valamelyik párt vagy alakulatuk megnyeri a szavazatok többségét, akkor is megjósolható, hogy a Fidesz nem fogja könnyen feladni: egy „éppen csak vereséget” nem fog elfogadni. Orbán Viktor – klasszikussal élve – „nem olyan családbul származik”, hanem minden szinten küzdeni fog a hatalom megtartásáért. Ez lehet az ellenzék választási csalással való vádolásától kezdődően az utcai zavargások szításáig bármi. Van benne tapasztalatuk és gyakorlatuk is. Ha mindez nem történne meg, akkor a törvényhozás és a kormányzás „demokratikus úton” történő ellehetetlenítésével fog elérni egy újabb politikailag zavaros állapotot, amelyben más megoldás nem lesz, mint a stabil kormányzás érdekében egy előrehozott választás kikényszerítése. Legyünk nyugodtak, a Fidesznek minden bizonnyal erre is van forgatókönyve.

Mi történik abban az esetben, ha a Fidesz ugyan megnyeri a választást, de kisebbségi kormányzásra kényszerül? Ez a helyzet a jelenleg hatályos választási törvény, a választáson induló pártok, valamint a közvélemény-kutatások adatai alapján egyáltalán nem elképzelhetetlen. Volt már példa az ország rendszerváltás utáni történelmében, amikor egy párt – 2008. május 1-jétől az MSZP – kisebbségben „kormányzott”. Tapasztaltuk, milyen sikerrel. Csakhogy – éppen a fentebb leírt, jelenlegi alkotmányos rend okán – kijelenthető, hogy Gyurcsánnyal ellentétben, Orbán ezt is képes lenne megoldani. Semmi mást nem kellene tennie, csak a hatályos alkotmány és törvények alapján „folytatni”. Mi maradna ebben az esetben az erkölcsi győztes, a választást „megnyert”, tehát összességében a Fidesznél több szavazatot szerzett, de kormányra nem került ellenzéknek? Esetleg az „ellenzéki kormányzás”? Ez jelenleg még amolyan fura, „fából vaskarika” szerkezetnek tűnik, de Magyarországon semmi sem lehetetlen…! Hátha az ellenzéki pártok erre is tudnak megoldást, csak még velünk nem közölték. De hisz’ ráérünk, van még idejük április 8-ig!

Végezetül: titkon azt remélem, hogy azoknak az olvasótársaimnak lesz igazuk, akik hozzászólásaikban a „pesszimista látásmódomat” okolták, ami miatt nem látom optimistán a választás utáni Magyarország esélyeit. Legyen igazuk! Bízzunk benne, hogy tartogat még az „ellenzék” valami meglepetést a végére!

Johann Gábor

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.