NEHAZUGGY

Hülyének lenni és ahhoz ragaszkodni, az a szégyen

Forgács Erzsébet | 2018. Február 16, Péntek | 12:37

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Néhány hónappal ezelőtt már írtam TGM-ről. Ahogy kell, magamra is rántottam azok haragját, akik nem úgy gondolják, ahogy én gondolni merészelem, mert nálunk ez váltotta fel a normalitást. Érvek helyett a másik lehülyézése. Vita helyett személyeskedés. Ez sajnos nem fideszes előjog. Most ismét nekifutok a dolognak, mert a HVG lehozta Tamás Gáspár Miklós írását és valami elképesztőnek tartom az alatta, kommentekben felbugyogó sötét ostobaságot.

A cikk – meglehetősen leegyszerűsítve – arról szól, hogy Gyurcsány Ferenc ne fenyegesse börtönnel a jelenlegi kormánytagokat és azok családját, mert az nem az ő dolga, hanem a hatóságoké, az nem politikusi hozzáállás, nem liberális, nem demokrata és nem baloldali gondolkodásmód. És ismét elszabadultak az indulatok. Mert személyeskedni könnyebb, mint gondolkodni és érvelni, gúnyolódni és pocskondiázni egyszerűbb, mint elfogadni a másik másféle véleményét. Ebben élünk, ilyenné váltunk és még csak észre sem vesszük.

Elolvastam a cikket és mint oly sokszor, most sem értek egyet Tamás Gáspár Miklóssal. Jobb szó híján nevezzük átmenetileg naivitásnak az írás vezérgondolatát. Majd mindjárt kiderül, miért átmenetileg. Véleményem szerint Magyarország már régen túl van azon a ponton, amikor még normálisnak, valamennyire demokráciának és többé-kevésbé jogállamnak lehetne nevezni. Márpedig a normalitás talaján állva, demokratikus és jogállami keretek között akkor képes működni egy ország, egy társadalom, ha ezeket nem rúgták ki a talpa alól. Ha kirúgták, akkor ez a stabil alap nem áll többé rendelkezésre.

Abban egyet kell értenem a cikkben megjelentekkel, hogy sajnos nem csak Orbán körül jellemző a szektásodás. Gyurcsányt éppen olyan elvakult rajongók veszik körül, éppen úgy nem veszik észre, nem hiszik el, de még csak elgondolkodni sem hajlandók azon a lehetőségen, hogy éppen úgy nem normális kritikátlanul rajongani Gyurcsányért, mint Orbánért. Ha ezt valaki felveti, pontosan úgy támadnak neki az illetőnek, mint az Orbánba szerelmes hívek.

Abban viszont nem tudok egyetérteni, hogy a kialakult helyzet kezelhető normális keretek között. Nem kezelhető. Aki a bűnösök elszámoltatását követeli, az nem vérre szomjazik, nem méltatlan bosszút akar állni, hanem egyszerűen rendet kell rakni, a jogállamot, a demokráciát helyre kell állítani. És ez csak úgy lehetséges, hogy a megfelelő nyomozás lezárultával vádat kell emelni és a bíróságnak meg kell hoznia az ítéletet. Ahogy egy tetszőleges állampolgár felelős a tetteiért és amennyiben törvénytelen dolgot művel, lop, csal, visszaél a helyzetével és ezzel megkárosít, vagy akár veszélybe sodor másokat, úgy tetszőleges állampolgárnak ezért felelnie kell. Ha bűnös, bűnhődnie kell. Ez igaz, sőt, halmozottan igaz a vezető politikusokra, akik sokkal több jogot, sokkal több lehetőséget kaptak arra, hogy jót cselekedjenek. És arra is több a lehetőségük, hogy visszaéljenek a helyzetükkel. Teljesen jogos társadalmi elvárás az, hogy aki bűnös, az bűnhődjön. Ez nem politikai leszámolás – most vegyük ki az egyenletből Gyurcsányt, mert nem fontos az ő személye és lássuk be, az sem túlságosan fontos, amit mond -, hanem a társadalom jogos igénye arra, hogy helyreálljon a jogállamiság.

Azonban félek, hogy ez kevés lesz ahhoz, hogy a normalitás is helyreálljon. Számomra ez világlott ki a TGM cikk alatti kommentek nagy részéből. Értem a dühöt, mert magam is érzem azt. De közben látom azt is, hogy miközben itt és most nincs más alternatívánk, ez nem normális. Tamás Gáspár Miklós a normális, amit ő képvisel, az a normális. Nem itt és nem most, de eredendően, egy egészséges országban az a normális, amit ő mond. És ezt meg kellene értenünk, de legalább el kellene gondolkodni rajta.

Ez az ország most egy abnormális állapotban van. Olyan, mint amikor egy épületet elárasztanak a kártevők és nincs más mód megszabadulni tőlük, mint tüzet kell rakni és kifüstölni őket. A dolog jellegéből fakadóan – mivel magunk is bent vagyunk az épületben és nem mehetünk ki – mi is bent rekedünk a füstben. TGM semmi mást nem csinál, mint nyitva tartja a vészkijáratot, hogy ha túl vagyunk a kártevőirtáson, megtaláljuk a menekülési útvonalat. Igen, lehetséges, hogy így kimegy némi füst is, de ezért ostobaság vele ordítozni, hogy csukja be az ajtót. Mert akkor mi is itt pusztulunk.

Lehet egyetérteni és lehet vitatkozni Tamás Gáspár Miklóssal. De azt nem árt fejben tartani, hogy ő soha nem tett, vagy mondott önös érdekből semmit. Ő nem húzott soha személyes hasznot az elveiből, melyeket képviselt. Mindig hittel és gerinccel mondta, amit mondott. Akkor is, ha tanult a tévedéseiből és módosított az álláspontján. Tévedni, tanulni, korrigálni nem szégyen. Hülyének lenni és ahhoz ragaszkodni, az a szégyen.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!