DÜHÖNGŐ

Ne relativizáljuk! Orbán lassan ott tart, hogy az ember színe fehér, hogy keresztény és magyarul beszél

H. A. | 2018. Február 9, Péntek | 10:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

És azok a lassú népvándorlási tapasztalatok, amelyeket ma Nyugat-Európában látunk, ha egy hozzátok hasonló nagyvárosba (sic!) elmegyünk, azokban megmondom őszintén én semmit vonzót nem találok. Akkor se, hogyha valami okosok kitalálták azt, hogy a sokszínűség az egy érték. A sokszínűség nem érték. A sokszínűség egy tulajdonság. Az érték az más, mást jelent. És miután tulajdonság, egyik tulajdonság és a másik tulajdonság az nem sorolandó különböző erkölcsi kategóriákba. A sokszínűség semmivel sem értékesebb, mint az egyívású közösségnek a képe. Attól, hogy valami színes és sokszínű, nem értékesebb, mint az, ami meg nem az. És nagyon fontos, hogy ezen megvessük a lábunkat. (…) Ki kell mondanunk, hogy nem akarunk sokszínűek lenni úgy, hogy összekevernek bennünket, a saját színűnket, a saját hagyományunkat, a saját nemzeti kultúránkat összekeverik másokkal, ezt nem akarjuk. Egyáltalán nem akarjuk. Nem akarunk sokszínű ország lenni, olyanok akarunk lenni, mint amilyen 1100 alatt mi itt a Kárpát-medencében lettünk

– ezt préselte ki magából tegnap a Megyei Jogú Városok Szövetsége közgyűlésén az ország- és nemzetvezető és önjelölt egyélőisten. Nem, nem arról akarok beszélni, hogy látták azt a szétcsúszott fejet, azokat a véreres szemeket, hallották azt az önelégült kappanhangot, amit kizárólag olyankor ölt magára, amikor a sajátjai között, otthonosan lubickol, mert pontosan tudja, hogy bármit mondhat, szemek sem rebbennek, arcizmok sem rándulnak.

Nem, nem erről akarok beszélni, hanem erről a visszatérő nem balladai motívumról, amelyik újra meg újra, egyre ocsmányabb formában könyököl ki ennek az emberszerű lénynek az arcából. Nem, nem arról akarok beszélni, hogy látták azt a félrészeg, félművelt téeszelnök-imitátort, aki a zárszámadáson osztja az észt és már csak a műbőr kalap hiányzik a fejéről? Azzal a téeszelnökkel semmi baj nincs, az a baj, hogy ez itt viszont nem egy téeszelnök, hanem állítólag egy európai ország miniszterelnöke.

Meg sem próbálok úgy tenni, mintha először hallanám ezeket a lábszagú, félelmetes, bűzös gondolatokat, ellenben felkérem az önkéntes rajongókat és bálványimádókat: ha egy mód van rá, kíméljenek meg attól, hogy a szóhasználatba kapaszkodva megpróbálják elmagyarázni, hogy a vezérük nem is azt mondta, amit mondott. De, azt mondta. Azt mondta, amit már annyiszor hallottunk annyi helyről és soha semmit nem tanultunk belőle. Az 1100 éves homogén magyar múltról, az erős, hazafias nemzetállamról óbégat ez a szerencsétlen, és senki nincs, még mindig senki nincs a környezetében, aki nyakon vágná, aki megpróbálná legalább meggyőzni arról, hogy elég ebből a veszélyes játékból. Nincsen egyetlen határon inneni, vagy túli felelős politikus, aki venné a bátorságot és beletolná az arcába, hogy be kéne ezt fejezni.

Ha semmi másért nem, például azért, mert a trianoni határok másik oldalán, erős, homogén, egyívású nemzetállamokban élő magyarok most éppen azon tipródnak, hogy meggyőzzék az Európai Uniót (Minority SafePack) arról, hogy a sokszínűség egy olyan érték, amelyet őrizni kell, és ebbe a sokszínűségbe a nemzeti kisebbségek nyelve és kultúrája is beletartozik.

És ne jöjjön nekem senki azzal, hogy a miniszterelnök úr természetesen kikre gondolt és kikre nem gondolt, hogy ez nem az a sokszínűség, hanem amaz. Az ezeréves magyar múlttal (Szent István, a valami okosok közül az egyik, forog a sírjában) főállásban mellet döngető félművelt politikai kalandor igenis azt állítja, hogy magasról leszarja, hogy a magyarság történelme gyakorlatilag egy állandó népkeveredés története, hogy a kelta, szláv, germán népekkel semmilyen kapcsolatban nem álltunk, hogy ezer évig nem éltünk együtt besenyőkkel, jászokkal, kunokkal, romákkal, rácokkal, szászokkal, svábokkal, szlovákokkal, horvátokkal. Ne jöjjön senki, és ne kezdje mentegetni ezeket a szólamokat, mert Bukarestben, Kijevben, de talán még Pozsonyban sem érdekli a hozzá hasonló véresszájú etno-nacionalista, populista politikusokat, hogy Orbán természetesen a kecskebaszó büdös migránsokra gondolt. Ha ugyanezt a szöveget egy román, ukrán, vagy szlovák politikus veszi a szájára, akkor az ezt fogja jelenteni: a román, ukrán, vagy szlovák nemzetállamra nézve fenyegetést jelentenek a nem egyívásúak, azaz a magyarok. Akkor ennek alapján legitim lesz bárhol azzal nyomulni, hogy a többségi nemzet kultúrája és színe felülírja a mindenki másét.

Könyörgöm, ne relativizáljuk ezt az ócska illiberális ámokfutást, ami az etnikai identitással házal. Ne relativizáljuk, hogy Orbán lassan ott tart, hogy az ember színe fehér, hogy keresztény és magyarul beszél. Ne tegyünk úgy, mintha semmi probléma nem lenne azzal, hogy Magyarország miniszterelnöke egyre gyakrabban és egyre nagyobb meggyőződéssel penget rasszista húrokat, miután az egész korrupt kormányzását az idegengyűlöletre építette, mert hatalmát az idegengyűlöletet tápláló alantas emberi ösztönök meglovagolásával képes megtartani. A migráció veszélyeinek el nem vitatása mellett is el kell utasítani, szót kell emelni ez ellen a bűzös retorika ellen. Mégpedig most kellene szót emelni, ameddig nem okoz visszafordíthatatlan károkat. Ja, nem, már visszafordíthatatlan károkat okozott, csak minél tovább tűrjük karba tett kézzel, annál valószínűtlenebb lesz eltakarítani a romokat.

Hol vannak most a trianoni sebek nyalogatásából megélhetést teremtő gerinchiányos hazafiak, akik egy viccpárt viccétől (Visszacsatoljuk Trianont!) is képesek kivetkőzni magukból és kitagadni a magyarságból emberek csoportjait? Nem hallom, hogy tiltakoznának azok, akik mindig az első sorokban tiltakoznak, amikor a határon túli magyarokat jogtiprás éri. Pedig kellene, most kellene elmondani, hogy a kulturális sokszínűséget tagadó Orbán Viktornak elgurultak a gyógyszerei, hogy ő az, aki ezzel az aljas dumával (a homogén nemzetállami szupremácia koncepciójával) a magyar nemzet egyes részeit hozza nehéz helyzetbe. Sőt. Ha majd az Orbánhoz hasonló nyugat-európai zakkantak is egyre nagyobb pofával kezdik köpködni a sokszínűséget, akkor majd több százezer kivándorolt, migráns magyar is a saját bőrén fogja érezni, milyen az, amikor az angolok, németek, vagy hollandok nem kérnek a színéből, a kultúrájából.

Sokszor mondtam már, megismétlem: az a kár, amit ez a frusztrált, pitiáner alak az összmagyarságnak okozott nem széttalicskázott milliárdokban mérhető elsősorban, hanem abban a súlyos mentális-lelki torzulást idéző pusztításban, amit hatalommániája szolgálatába állított. Ehhez ő egyedül kevés lenne. És talán ez a legszomorúbb benne. Hogy a magyar néplélek kiváló felvevőpiacot biztosít ennek a mocsoknak.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

DÜHÖNGŐ

Ne relativizáljuk! Orbán lassan ott tart, hogy az ember színe fehér, hogy keresztény és magyarul beszél

Iratkozz fel most!

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY